Rendkívüli mesék kritika

Home » Rendkívüli mesék kritika

Rendkívüli mesék kritika

By | 2017-12-11T11:57:51+00:00 2015 december 9th|Categories: HorrorAddicts, Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

Rendkívüli mesék kritika
A horror és az animációs film ritka egy párosítás, annak ellenére, hogy utóbbi végtelen lehetőségek tárházát jelenti kivitelezés szempontjából. Ennél fogva az alkotóknak sokkal nagyobb szabadságuk lenne, mint egy hagyományos filmesnek. Azonban, amíg a technikai fejlődés nem éri el azt a költséghatékony szintet, hogy megérje ebbe a technikába beruházni úgy, hogy a készülő mű ne családokat bevonzó mese legyen, addig nem is fognak felnőtteknek szóló klasszikusok születni. Igaz, hogy már eddig is készültek olyan animációs technikával készült filmek, amelyek egyáltalán nem valóak gyerekeknek (ezen a téren a franciák és a japánok az élen járnak), de egészestés horrorra nem igazán akad példa, még Tim Burton klasszikusai is kompromisszumokkal vannak tele.

Így jóformán csak rövid kisfilmekben mernek hozzányúlni a horrorhoz, amire viszont már több példát láthattunk, ha máshol nem is, a The ABCs of Death antológiákban mindenképpen. A Rendkívüli mesék esetében sincs ez másképp, amiben öt Edgar Allen Poe novella elevenedik fel, ráadásul mindegyik más-más technikai megoldással.




A spanyol rendező, Raul Garcia elővette három, korábban elkészített kisfilmjét, amihez leforgatott még kettőt, és már kész is lett, a 70 percével épphogy teljes jogú filmnek tekinthető művével. Természetesen ezek nem csak egymás után jönnek mindenféle koncepció nélkül, hanem még egy hatodik, összekötő funkciót betöltő történet is készült, amiben az ironikusan holló képében újjászületett Poe beszélget a Halállal a temetőben. A beszélgetés tárgya voltaképpen az író vallomása, hogy miért is nyúlt életében mindig a halálhoz novelláiban. Mivel ennek a szegmensnek tényleg csak egy kitöltő szerep jutott, így ez néz ki a legrosszabbul, mondhatni ebbe fektettek a legkevesebb pénzt és energiát.

Rendkívüli mesék kritikaA többi „mese” már sokkal professzionálisabb, mind kivitelezésében, mind hangulatában. Sikerült minden esetben az adott novella atmoszférájához választani a legkifejezőbb animációs stílust, aminek köszönhetően láthatunk klasszikus fekete-fehér gótikus rémtörténetet, számítógépes animációt, stilizált fotó-realista darabot és képregény-adaptációra emlékeztető feldolgozást is. A rendező egyébként nagyon jó érzékkel a legismertebb darabokat válogatta össze.

A végeredményt igazán csak az író rajongói fogják tudni értékelni, mivel Poe romantikus stílusa sokaknak ma már kissé töményen hathat. Vagyis több a szóvirág, a jelző, mintsem a tényleges cselekmény. Mert bár vizualitás szempontjából A kút és az inga az egyik legrealistább, de egyben a legunalmasabb is. Dacára annak, hogy Brian De Palma osztott képernyős megoldását is használja, sőt nem kisebb név narrálja, mint a közismert rendező, Guillermo del Toro.

Rendkívüli mesék kritikaAz áruló szívnél meg hiába örömteli hallani egy archív felvételről a mi Lugosi Bélánkat, ha maga a hangzás borzasztóan „karcos”, nem is értem, hogy nem lehetett valahogy letisztultabbá varázsolni. A fekete-fehér képi világában pedig túl nagy az aránytalanság, az erősen vakító fehér részek konkrétan majdnem kiégették a retinámat. Kár, mert maga a történet egészen izgalmas, még ha bosszantóan is rövid.

Szintén megnyugtatóan hat az idén elhunyt színészlegenda, Sir Christopher Lee hangorgánuma is Az Usher-ház végében, ami szerencsére már két éve elkészült. A kivitelezés meglehetősen sajátos a szögletes formáival, noha a színvilága hozza a klasszikus, gótikus hangulatot. A Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításba képregényszerű ábrázolásban kifejezetten jól sikerült, bár a szövegbuborékok elmaradtak, ami talán nem is baj.

A leghatásosabb számomra azonban a finálé, A vörös halál álarca volt a stilizált fotó-realista kivitelezésével. Ennél kissé becsapósan kiemelik Roger Cormant, mint megszólalót, noha mindössze csak egyetlen egy mondata van, de szavak nem is kellenek a történésekhez, a nagyon intenzív képek önmagukért beszélnek.

A Rendkívüli mesék alapvetően egy ötletes és bátor vállalkozás. Remélem, hogy megtalálja a maga közönségét, mert sajnos még a horror zsánerkedvelőik körében sem fog osztatlan sikert aratni, ahhoz ugyanis túl laposnak hathat. Aki viszont vágyik valami újra, valami szokatlanra, az nyugodtan tegyen vele egy próbát!

Szerintem: 




A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: