1945 kritika

Home » 1945 kritika

1945 kritika

By | 2017-12-06T12:03:09+00:00 2017 április 9th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , |0 Comments

1945 kritika
Érdekes megszemlélni a magyar filmipar 21. századi pozitív minőségi görbéjét aszerint, hogy az évek során milyen kifejezésekkel illettük az mozikban látott filmeket. Az előző évtizedbe az „ahhoz képest, hogy magyar film…” mondatkezdet dominált, majd egy lépéssel előre haladva már a „van olyan jó, mint egy hollywoodi, korrekt produkció” és ehhez hasonló frázisok nyomán értékeltük a hazai termést, és eme évtizedben értünk el oda, hogy már a nyugati filmiparon túlmutatva magas színvonalú és sajátos alkotásokkal is gyakorta összefuthatunk, ilyen volt példának okáért a Liza, a rókatündér. Nagy szerencsénkre az 1945 is ebbe a kategóriába esik.

1945 kritika1945 nyár végén szokás szerint vonat áll meg a vasútállomáson, amiről két idegen teszi le a lábát, és indul el a faluba. Első látásra is megállapítható, hogy bizony két zsidóról van szó. A falu befolyásos tisztviselője, a jegyző épp fia esküvőjére készül, amikor megtudják a hírt, hogy kik közelednek. Felbolydul az egész falu, mindenkin úrrá lesz az idegesség, és egyre nő a feszültség.

A remek operatőri munka miatt gyönyörű vágóképekkel tömték meg a filmet, a messzire nyúló pusztaságon készült snitteken tökéletesen el lehet veszni. Az igazat megvallva most először fordul elő velem, hogy Rudolf Pétert szerepben látva el tudok vonatkoztatni magától a színésztől, és ennek oka nem csak a küllemén tapasztalható változás. A színész több mint tíz kilót hízott a szerep kedvéért, olyan átalakuláson ment keresztül, amivel a nyugati színészek körében találkozunk leginkább. A pocakos, kopasz, bajszos, állandóan verejtékező, indulatos, akaratos jegyző külsőre és jellemre is egy rendkívül erős és emlékezetes figura.

1945 kritikaKellemes, mégsem túl ráérős tempóval görgeti előre a cselekményt, és a végén egy egész jól felépített csattanót is kapunk, pont azzal kapcsolatban, amire az egész falu kíváncsi. 1945 a lelkiismeret teherbíró képességéről, a jegyző személyében testet öltő morál nélküli autoritásnak való behódolásról, és az azzal való bűnrészességről szól. Megmutatja, hogy a rég elfeledett bűnök, a múlt kísérteteinek visszatérése kinél milyen védekező mechanizmust indít be.

Az elejétől a végéig már-már fullasztóan átjáró feszültség teremti meg a különleges atmoszféráját a filmnek. Mint egy puskaporos hordón üldögélve, amin a legkisebb szikra is óriási robbanást okoz. Ezeknek az érzelmi csúcspontoknak fokozzák a hatását hirtelen, erős hangok.

Kevés problémáim egyike, hogy egyes karakterekről nem tudunk meg elegendő információt, mintha néhány jelenetük a vágószobában elveszett volna, és a motivációjuk sem tisztán érhető, főleg az utolsó egyharmad hagyott jó néhány kérdőjelet számomra. Pedig lehet ezekkel érdemes lett volna feltölteni az egyes üresjáratait a filmnek, amivel redukálhatták volna az unalmas momentumokat, amiből akad azért néhány.

Gyönyörű snittekkel, lehengerlő színészi játékkal, tökéletes korhűséggel és többrétű történettel repít vissza minket 1945-be Török Ferenc legújabb filmje, aminek még ha meg is vannak a maga gyengepontjai, könnyedén felíratta magát a kötelezően megtekintendő hazai filmek listájára.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. április 20.

Forrás és fotó: Katapult Film




A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: