Gemenc: Árterek világa kritika

Home » Gemenc: Árterek világa kritika

Gemenc: Árterek világa kritika

By | 2017-12-01T12:59:04+00:00 2017 május 22nd|Categories: Kritika|Tags: , , , , |0 Comments

Mit csinál egy pesti könyvvizsgáló, amikor a szombat-vasárnapi hobbiként űzött fényképezés közben beleszeret hazánk egyik legkülönlegesebb tájába? Természetesen filmet! Olma Frigyes legalábbis így tett. A talán merésznek tűnő lépés pedig javára vált Gemenc, és általában az erdők-mezők szerelemeseinek, az állatok világára igencsak nyitott gyerekeknek és általában a magyar természetfilmnek.

Sokaknak a nyáron is hóba burkolózó hegycsúcsok, a tűzforró sivatagok és a buja őserdők jelenthetik azt, ami figyelemreméltó a természetből. Pedig hazánk is bővelkedik nagyon különleges tájakban. Ilyen a Gemenci erdő. A Duna magyar szakaszának legdélibb részén található területet a részben mesterséges, részben természetes módon létrejött holtágak tették azzá, ami. A sok-sok kilométer hosszan hömpölygő Duna mentén, Szigetközzel együtt, utolsó „bástyája” maradt az ártéri erdőknek. Azoknak a területeknek, amelyek rendszeresen és hosszabb ideig víz alatt állnak. Gemenc növény- és állatvilága szintén figyelemreméltó, különlegesen gazdag és sokszínű.

Gemenc: Árterek világa kritikaA Gemenc alkotói egyértelműen a kisebb korosztálynak, az óvodásoknak, kisiskolásoknak szánták a filmet. Ennek köszönhető, hogy az alkotás hossza időben mindössze hatvan perc. A megcélzott közönség miatt (is) üdvözlendő hogy a rendező nem akarja két és fél órára a moziszékbe szögezni a nézőt. A narráció (Tarján Péter tolmácsolásában) igényesen és szakszerűen megírt szöveg. Gyerekek számára is érthető, de a felnőtt nézőnek is sok érdekességet tartogat.

A sok-sok órányi, részben drónnal és webkamerával felvett anyag szinte kizárólag az állatvilágra koncentrál. A növények, illetve maga a táj (és annak egyedisége) nincs előtérben. Valahol okozhat hiányérzetet, de egyrészt így nem lett zsúfolt a film, másrészt a gyerekek valószínűleg jobban értékelnek egy őzikét, mint a hamvas szedret.

A „fókuszban” három „család” áll, akik tavasztól őszig nevelgetik gyermekeiket. A (fehér társával szöges ellentétben) ember elől rejtőzködő fekete gólya pár három fiókát etet a bekamerázott fészekben. De a vaddisznók és a szarvasok kölykeinek növekedését is nyomon követhetjük. Pont ők a gemenci „rengeteg” leglátványosabb és talán legjellemzőbb állatai. Ha már a városi mindennapok alatt ritkán (vagy soha nem) láthatjuk őket, jó bennük legalább a filmvásznon gyönyörködni.

Gemenc: Árterek világa kritikaSzámomra egyetlen tekintetben van hiányérzet a Gemenc: Árterek világával kapcsolatban. A természetfilmek visszatérő fordulata, hogy egy éven keresztül mutatják be az adott tájegységet, vagy az adott élőlény életét. A természet körforgását jól érzékelteti az évszakok ciklikus váltakozása. Sokáig úgy tűnt, mintha Olma Frigyes is ezt a vonalat követné. Tavaszi képekkel kezdünk, aztán jön a nyár, majd az ősz. A tél kimarad. A rendező elmondása szerint ennek gyakorlati okai voltak. Egyrészt hatvan percbe nem fért bele minden. Másrészt a téli felvételek úgy lettek volna igaziak, ha hó borít mindent. A Kárpát-medencében, a XXI. század elején, erre egyre kevesebb és kevesebb esély van.

Egy biztos. „Magyar tájakat, magyar ecsettel” bemutató alkotásokra nagy szükség van. Tavaly a Vad Kunság debütált a mozikban, idén a Gemenc: Árterek világa bizonyítja a nézőknek, hogy hazánk tele van egyedi, megismételhetetlen és gyönyörű természeti kincsekkel. Én csak remélni tudom, hogy Olma Frigyes filmjének hatására minél többen ülnek vonatra, vagy szállnak autóba, hogy felfedezzék az ártéri erdők varázslatos világát.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. május 18.

Forrás és fotó: Pannonia Entertainment

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: