Nyomd Bébi, nyomd kritika

Home » Nyomd Bébi, nyomd kritika

Nyomd Bébi, nyomd kritika

Nyomd Bébi, nyomd kritikaEdgar Wright számomra a korunk egyik legtehetségesebb rendezője, és semmi esetre se hagynám ki egyik filmjét se, hiszen a Nick Frost és Simon Pegg párosával alkotott Cornetto Három Íze-trilógia (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége) mindegyik darabja zseniális zsánerparódia, és a Scott Pilgrim a világ ellen képregényadaptációja is igen szerethető, sajátos alkotás. A rá jellemző stílus, vágás és operatőri munka olyan dinamikát és vizuális humort kölcsönöz rendezéseinek, hogy ha akarnám se tudnék nem előre mosolyogva beülni az új filmjeire. A fura magyar címmel megáldott (Nyomd bébi, nyomd), eredetileg szimplán Baby Driver – ahogy a későbbiekben is hivatkozom majd rá, – az a film, ami kapcsán biztos vagyok benne, hogy mindenki széles mosollyal az arcán fog távozni, sőt, talán még táncra is perdül egy kicsit.

Történetünk középpontjában Bébi áll, vagyis ül egy kocsi vezetőülésén, bankrablóknak segít meglépni, és elképesztő vezetői képessége miatt a zsaruknak esélyük sincs elkapni a bűnöző bagázst. Az akciók megtervezője Kevin Spacey, akinek Bébi nem kevés pénzzel tartozik, ezért törlesztésképp segít neki kimenekíteni mindig változó rablócsapatát. Egy utolsó balhé után megismerkedik egy lánnyal (Lily James), de Kevin Spacey nem igazán szeretne elengedni egy ilyen kiváló sofőrt, ezért ráveszi még egy akcióra.

Nyomd Bébi, nyomd kritikaNincs még egy ilyen film, ahol a zene és a jelenetek ilyen szintű összhangban lennének egymással. Egy gyerekkori balesete miatt Bébi folytonos zenehallgatással nyomja el a fülében zúgó búgást, és minden elfoglaltságához ahhoz illő muzsikát választ, így a film majdnem minden pillanatát egy marhajó dallam dominálja, aminek mind a vágás, az operatőri munka és az akció is alá van rendelve, de semmikép sem a kárukra, hanem pont az előnyükre, hiszen eme bámulatos fúzió teszi páratlanná és imádni valóvá a filmet.

A színészek is mind ráéreztek a ritmusra: Kevin Spacey kisujjából kirázza a már sokszor magára öltött számító, hideg figurát, Jamie Foxxnak remekül áll a félőrült, indulatos karakter, a főszereplő Ansel Elgort pedig hasonlóan kiváló munkát végzett, pedig nem igazán volt egyszerű a szerepe, mivel a kevés szövege okán a gesztusaira és mimikájára kellett támaszkodnia, de nem gyűrte le a kihívás.

Nyomd, Bébi, nyomd kritikaA Baby Drivert talán a Nicolas Winding Refn-féle Drive c. filmhez lehet leginkább hasonlítani, hiszen attól függetlenül, hogy mindkét filmben a bűnözök lehengerlően profi sofőrje a főszereplő, másik közös vonásuk, hogy maga a cselekmény már jól ismert. Valójában kívülről fújjuk az effajta történeteket, de a sajátos rendezés, zene és hangulat, és az amúgy is minden fronton működő és magába szippantó élmény el is feledteti velünk, hogy ismerős nóta üti meg a fülünk.

Az egyetlen negatívum is az előbb leírt egyszerű történetből adódhat azok számára, akik pont a kiszámíthatatlan momentumai miatt imádták Edgar Wright régi filmjeit, hiszen zsánerparódia mivoltukból adódóan olyan váratlan és idióta történésektől volt gazdag a Cornetto Három Íze-trilógia, ami nem igazán jellemzi a Baby Drivert.

Olyan ez a film, mint egy autósüldözős akciómusical, ahol a dalok nem kilógnak a film cselekményéből, hanem szerves részei annak. Az év eddigi legszórakoztatóbb, leginkább magával ragadó mozis élménye a Baby Driver. Érdemes elmenni rá? Szép költői kérdés.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. június 29.

Forrás és fotó: InterCom

%d blogger ezt szereti: