Annabelle 2: A teremtés kritika

Home » Annabelle 2: A teremtés kritika

Annabelle 2: A teremtés kritika

By | 2017-11-07T14:31:45+00:00 2017 augusztus 9th|Categories: HorrorAddicts, Kritika|Tags: , , , , , , , , , |0 Comments

Annabelle 2: A teremtés kritikaHa nagyon nyakatekerten akarnék fogalmazni, akkor úgy vezetném fel írásomat, hogy ezúttal a Démonok között spin-offjának a prequeljéről lesz szó. Azonban akárhogyan is beszélünk róla, az tagadhatatlan, hogy anno a Démonok között egyik legizgalmasabb jelensége a gonosz szállta játékbaba volt, aminek már puszta kinézete láttán megfagyott az ember ereiben a vér. Ehhez képest hatalmas csalódást okozott a játékbaba első, 2014-es önálló filmje, az Annabelle a blőd sztorijával meg azzal, hogy horrornak rettenetesen unalmasnak bizonyult. A kasszáknál azonban még így is jól teljesített, így jöhetett a folytatás az Annabelle 2: A teremtés.

Pontosabban egy előzményfilm, ami már eleve zavaros, hiszen eddig azt hittük, hogy legutóbb is egy ilyennel volt dolgunk, de nem, mert most már azt is tudjuk, hogy ki és miért hozta létre a címszereplő játékot. Ha lesz harmadik rész, akkor abban valószínűleg majd azt is megtudjuk, hogy milyen fát vágtak ki hozzá egy elátkozott balta segítségével…

Annabelle 2: A teremtés kritikaAz viszont tény, hogy a marketingesekkel nem igazán egyeztetett a stúdió, mert az előzetesekben egészen konkrétan elmondták a babba háttértörténetét, holott az csak a film utolsó harmadában hangzik el, de ne szaladjunk ennyire előre. A történet nagyjából annyi, hogy hat árva, cuki, különböző korú kislány beköltözik egy olyan házban, ahol a házigazda megkeseredett, a neje pedig nem hagyja el a szobáját. A házaspár életét ugyanis beárnyékolja egy tragédia, miszerint sok évvel ezelőtt elveszítették egyetlen gyermeküket egy baleset következtében. Most viszont friss élettel szeretnék feltölteni a házat.

Ránézésre az alapkoncepció sok hasonlóságot mutat a „nagy előddel”, a Démonok közöttel, hiszen itt is megvan az új otthon, a sok gyerek és a vallási áhítat, amit megkoronáznak egy szexi apácával. Sőt, a tapsikolós játékot ezúttal felváltja a mezei bújócska, mint visszatérő elem, amellyel majd a frászt akarják hozni a nézőre. Szerencsére azonban ugyanannyi különbség is akad, mint hasonlóság. Egyrészt a felnőttek ezúttal csak biodíszletek, a teljes fókusz a gyerekekre kerül, ők fedezik fel szép lassan a házban rejlő gonosz erőket. Furcsa, de jópofa módon a racionalitásra törekvő ellensúlyt pont az abszolút vallásos apáca szolgáltatja.

Annabelle 2: A teremtés kritikaA főszereplő egyértelműen a nehezen mozgó, ám roppant nagyon aranyos Janice (Talitha BatemanAz 5. hullám, Bosszú szeretetből), aki egy remekül felépített karakter a maga minidrámájával együtt. Sajnos ez a többiekről már nem mondható el, például Anthony LaPaglia (a Nyomtalanul c. sorozat sztárja) olyan átéléssel alakítja a megtört családfőt, mint aki az egész forgatás alatt a büfét kereste. Konkrétan volt is egy olyan jelenet, amiben mintha a színész elfelejtette volna a szövegét és inkább tovább sétált, a rendezőnek meg mintha ez valamiért megtetszett volna és benne hagyta a filmben.

Nagyjából ez a fajta hanyagság jellemzi az egész forgatókönyvet is. Az írók ugyanis kizártak mindenféle racionalitást, csakhogy a cselekmények megfelelhessenek az előre kitalált narratívának. Az például mennyire reális, hogy a két nagylány (kb. 14 évesek) inkább együtt alszik két kicsivel, minthogy a kétfős különszobába költözzenek? Vagy hogy senki se ébred fel arra a sikoltozásra, ami a szobáktól kb. 3 méterre van? (Ez egyébként visszatérő probléma, mintha egy bizonyos frekvenciára mindenki süket lenne.) Eleve, ha a gyermekek adoptálása az elsődleges cél, akkor miért költöznek a puszta közepére? A logikátlanságokat még tovább lehetne sorolni, de felesleges, mert vannak nagyobb bajok is.

Annabelle 2: A teremtés kritikaA film ijesztgetés terén kevés újat tud felmutatni, jóformán semmit. Ebben a kvázi „univerzumban” ez már a negyedik mű, de még mindig ugyanazokat a kliséket kell látnunk: magától becsukódó ajtó, hintázó baba, hirtelen sötétség, ismétlődő, kísérteties zaj és persze hosszú végtagú, sötét, nyurga démon, aminek a csontjai ropognak. Nahát. Jó, azért azt el kell ismerni, hogy most legalább ezeket a paneleket nem vaktában dobálták egymásra, hanem az egésznek van egy stílusosan felépített íve, és azért csak akad egy-két egyedi ötlet is. Bizonyos határokat azonban most sem mertek átlépni, hiába a 18-as karika, a készítők ezúttal is biztonsági játékot játszottak.

Tény, hogy az első részhez képest az Annabelle 2 egy hatalmas minőségi ugrást jelent, noha a léc meglehetősen alacsonyan volt… Mi több, még a tavaly bemutatott Démonok között 2-nél is élvezhetőbb, hiszen abszolút nem unalmas, nincsenek felesleges párbeszédek, töltelékjelenetek és idegesítő karakterek se. Ahogy túl sok egyediség se. Itt jegyezzük meg, hogy a rendező, David F. Sandberg már az Amikor a kialszik a fénynél se erőltette meg magát kreativitás terén… Mindenesetre, aki évente csak 1-2 horrorfilmet hajlandó megnézni, annak ez egy tökéletes választás lesz. A rutinosabbak azonban jobban teszik, ha spórolnak a mozijeggyel.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. augusztus 10.

Forrás és fotó: InterCom

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: