Csábítás kritika

Home » Csábítás kritika

Csábítás kritika

Csábítás kritika
Sofia Coppola
eddigi munkáival bebizonyította, hogy kiforrott, markáns szerzői kézjeggyel rendelkező alkotó, aki legtöbb filmjében ugyanazt a témát járja körbe, akár csak legújabb alkotásában a Csábítás-ban. Történeteinek hősei lézengő, bizonytalan fiatalok, akik valamilyen okból kifolyólag vákuumhelyzetbe kerülnek, azonban ezt elszigeteltségük okán nem veszik észre, és csak tehetetlenül sodródnak az eseményekkel. A filmjei által közvetített gondolatiságot és filmformanyelvi megoldásokat első (Öngyilkos Szüzek) illetve főként második (Elveszett Jelentés) filmjében maradéktalanul és kellően éretten prezentálta. Az azóta eltelt években készült filmjeiben azonban úgy tűnik képtelen megújulni és rendre csak ismétli a korábbi munkáiban felhasznált megoldásokat.

Idei filmjét, a Thomas P. Cullinan azonos című regényéből készített Csábítást, a cannes-i filmfesztivál zsűrije a legjobb rendezés díjával jutalmazott és ezt a díjat nem is érdemtelenül kapta meg, hiszen igényes rendezői munkával van dolgunk, azonban Coppola aktuális filmjében sem tudta kreatívan újragondolni filmtechnikai stílusát.

Csábítás kritikaA film története az amerikai polgárháború éveiben egy déli leányiskolában játszódik. Az egyik ott tanuló kislány gombaszedés közben rátalál John McBurney tizedesre, egy sebesült északi katonára, akit aztán magával visz az iskolába. Innentől kezdve a Miss Martha által vezetett intézet lakói fogják gondját viselni a tizedesnek, akinek a jelenléte az összes bentlakóra hatással lesz. McBurney igyekszik a javára fordítani ezt a figyelmet, és az összes lánnyal elkezd flörtölni. A lányok között féltékenység lesz úrrá, ami aztán visszafordíthatatlan események áradatát indítja el.

A Coppolánál oly gyakran előforduló tehetetlenség és lefojtottság érzése ennél a filmnél is megjelenik a leányiskola tanulóinál. Az iskola látszólag jól működő, harmonikus, zárt egységét fogja megbontani McBurney ezredes érkezése. Mindig izgalmas szituációkat szokott eredményezni az, ha egy viszonylag zárt közösséget kibillent a komfortzónájából egy külvilágból érkező elem, ugyanis ekkor tud igazán megmutatkozni, hogy milyen is ez a zártan működő csoport valójában.

Cullinan regényének nem ez az első filmes adaptációja. A Clint Eastwood főszereplésével készült 1971-es A tizedes háreme a szexualitás, és a szenvedély ábrázolása terén merészebbnek is hat Coppola verziójánál.

Csábítás kritikaCoppola filmjének erősségei közé tartozik, hogy rendkívül jó alapanyagból dolgozhatott. Az erotikus/pszichológiai thriller műfaji határán egyensúlyozó történet megfelelő tempóban adagolja az információkat, ezáltal folyamatosan állásfoglalásra kényszeríti nézőjét, miközben nagyon jó erkölcsi kérdéseket is felvet. Nincsenek egyértelműen jóként vagy rosszként kategorizálható szereplők, erkölcsi megítélésük folyamatosan változik a befogadóban. A filmben nagy hangsúlyt kapnak a hangulati képek; a leányiskola diákjainak mindennapi rutinját, és világtól elzárt életüket gyönyörűen fényképezett beállításokkal mutatják be, amely erős légkört von a film köré. Ezek az elemek azonban a feszültség megteremtésére nem szolgálnak, így a film atmoszféráját inkább a tizedes és a lányok közötti könnyed korhatárbarát incselkedések határozzák meg.

A tökéletesen összeválogatott színészgárda tagjai remekelnek, bár Farrell antihős katonája halványabb Eastwood tizedesénél, de a másik nem képviselői közül a Miss Marthát játszó Nicole Kidman, és az Edwinát megformáló Kirsten Dunst kiemelkedően jó alakítást nyújtanak.

Csábítás kritikaAz eredeti regény cselekményét alapvetően az elfojtott szexualitás mozgatja és a vágyak által gerjesztett emberi gyarlóságról, lelki manipulációról, fontos erkölcsi kérdésekről gondolkodik. Coppola filmes interpretációja azonban nélkülözi a kísérletező kedvet, és a szexualitás nyersebb, igazibb bemutatását, amitől kicsit olyan érzésem támadt, mint amikor a Disney egy kilúgozott matinébarát romantikus drámát kanyarított Casanova történetéből.

Viszont annak ellenére, hogy egy biztonságos mainstream darab lett a Csábítás, Coppola filmje még mindig minőségi kikapcsolódást nyújthat a számunkra, ami nagyban köszönhető a film hangulatának, a színészek játékának, és a történetvezetésnek. A végén pedig egy olyan emlékezetes záró képet kapunk, amely nagyon jól képes megragadni azt, hogy a film során végig esélyük volt a szereplőknek a megbocsátásra és ezáltal a megváltásra is, amellyel talán elkerülhető lehetett volna a drámai végkifejlet.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. szeptember 7.

Forgalmazó: UIP-Duna Film

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: