Egyenesen át kritika

Home » Egyenesen át kritika

Egyenesen át kritika

Előre leszögezném, hogy nem tartom ördögtől való dolognak a remake-jelenséget, mint olyat. Egy jó történetet akár többször, többféle meglátásban is el lehet mesélni. A horror berkein belül kiváló példa erre a ’80-as évek legendás „triója”, A massza, A dolog és A légy, melyek mindegyike az ’50-es évek hatásvadász sci-fijeinek az okos feldolgozása, amiket a mai napig érdemes levenni a polcról. De tágabb értelemben véve ide sorolhatjuk Scorsese Tégláját is, ami be is zsebelt jó pár aranyszobrocskát.

Az Egyenesen át 1990-ben akár kultfilmmé is válhatott volna, mivel minden adott volt hozzá: egyedi történet, ma is ismert színészek (Kiefer Sutherland! Kevin Bacon! Julia Roberts!), fiatalos lázadás, sajátos vizualitás és egy elgondolkodtató elmélet a túlvilággal kapcsolatban. A kultstátuszhoz azonban sokkal merészebbnek kellett volna lennie. Felhasznált ugyan horror-elemeket, de nem mert horror lenni. Játszadozott a feszültséggel, de sokszor bagatell megoldásokhoz nyúlt – most komolyan félelmetesnek kellene lennie, hogy az egyik szereplőt csábos nők kísértenek? Ez az az alapanyag, amelyből kellő érzéssel és kellő alázattal egy méltó feldolgozást lehet készíteni.

A 2017-es Egyenesen át azonban nem ilyen. A készítők ugyan érezték, hogy itt aztán „horrorosítani” kellene, de barbár, ügyetlen módon láttak hozzá. Eleve a történetnek a kb. 80 százaléka ugyanaz maradt: egy csapat fiatal orvostanhallgató a túlvilág titkait keresi, ezért mesterséges körülmények között megölik, majd újraélesztik magukat. Aztán persze ráeszmélnek, hogy ez nem volt valami jó ötlet, mert múltjuk kísértetei szó szerint elkezdik őket kísérteni.

Szóval nem szabad túl sok újdonságra számítani. Mi több, még a karaktereket is sikerült egy-az egyben átemelni az eredeti műből. Van itt csajozógép, a csóró Igazság Bajnoka, a halott rokona után kutató, a tanulmányait féltő és az, aki Egy Nagyon Nagy Bűnt Követett El Korábban. Cserébe viszont sokkal PC-bb lett a csapat felállása, hiszen 4 fehér férfi és 1 fehér nő helyett ezúttal 2 fehér nőt, 1 fehér férfit, 1 latin férfit és 1 fekete nőt kaptunk, meleg vagy semleges nemű sajnos nincs köztük.

Azért akad egy-kettő fontosabb változtatás is, melyek közül érdemes kiemelni azt a valóban érdekes momentumot, hogy a bátor diákjainkra kvázi agyserkentőként hat a feltámasztás, vagyis az üzenet szerint tanulás helyett jobb pár percig hullának lenni, utána megy majd minden, mint a karikacsapás! (Otthon ezt azért ne tessék kipróbálni!) Ezzel a morális aggállyal kezd valamit a film? Természetesen nem, ahogyan az összes többivel sem. Nehogy már a szerencsétlen nézőnek aggódnia vagy gondolkodnia kelljen bármi miatt is!

Egyenesen át kritikaÉrdekes módon a film onnantól kezd igazán lejtmenetbe kezdeni, amikor úgy kb. egy órányi játékidő eltelte után megpróbál görcsösen horrorrá válni. Nagyjából húsz percbe próbáltak annyi ijesztgetést és feszültséget kelteni, amennyi az Annabelle 2-ben található összesen, ettől viszont pont, hogy súlytalan és már-már nevetségesen, de legalábbis unalmasan hat. Az igazi mélypont azonban a lezárás, ami ha lehet még gyorsabb, röhejesebb és kínosabb lett.

Sokak számára zavaró lehet, hogy itt is látható Kiefer Sutherland, aki ráadásul ugyanazt a karaktert hozza, mint 1990-ben, csak most már ő a dékán, a Mester. Mindez azonban puszta fanservice, mert semmi, de semmi jelét nem adja annak, hogy ő lenne, akár egy random doktort is alakíthatna.

Az Egyenesen át színvonaláról pedig számomra már az első 3 perc sokat mondó volt: a kórházban robotoló rezidens hölgyek magas sarkút hordanak, ami ugye tök praktikus viselet, ha egész nap fel-alá kell járni egy hatalmas épületben… Nem hiszem el, hogy a stábból senki se lett volna még egy igazi kórházban…. Kár ragozni: ez egy rossz film, amit teljesen felesleges volt leforgatni. Ehhez képest az eredeti verzió valóban egy mesterműnek tűnik.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. szeptember 28.

Hazai forgalmazó: InterCom

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: