New York-i afférok kritika

Home » New York-i afférok kritika

New York-i afférok kritika

New York-i afférok kritikaRégen minden jobb volt. De ma már New York sem a régi. Az egykori szakadt kis klubban Ezra Pound verseit olvasták fel, ma egy spining-kerékpárokkal megtömött edzőterem működik a helyében. A város elvesztette a lelkét. De nem csak a város, hanem annak lakói is. Ethan és Judith Webbet (Pierce Brosnan és Cynthia Nixon) romantikus és fordulatos szerelem kötötte össze. Ma a férj egy könyvkiadó céget vezet, agya a profit maximalizására állt rá, a feleség pedig sznob partik megrendezésével próbálja kitölteni az életét. Nem csoda, hogy egyetlen gyermekük, a huszonöt éves Thomas (Callum Turner) inkább valami lepukkant szobát bérel magának, csak ne kelljen velük élnie. De (ahogy mondani szokás), a múlt utána jön, és a fiú kezdi megismerni szülei fiatalkorát és ezzel együtt valódi személyiségüket.

Marc Webb romantikus drámájának főszereplője kezdetben nagyon messze van a szüleitől. Mind térben (Manhattan egyik, tőlük távol eső, szegletébe költözött), mind lélekben. Ideje jó részét Mimivel (Kiersey Clemons) tölti, akibe szerelmes, de a lány csak barátsággal tudja viszonozni érzéseit. A változásokat két ember megjelenése hozza el. A szomszéd lakásba újonnan beköltöző író, W. F. Gerald (Jeff Bridges) masszívan alkoholista, ennek ellenére egyfajta bölcs mentor lesz Thomas mellett. De a legnagyobb változást egy gyönyörű nőnek, Johannanak (Kate Beckinsale) a felbukkanása okozza. Thomas véletlenül rájön, hogy apjának szeretője van. Elkezdi követni a nőt, szeretne minél többet megtudni róla. Fokozatosan ő is Johanna bűvkörébe kerül. Ennek a furcsa, szinte perverz kapcsolódásnak kimeneteleként apa és fia két férfiként kerül szembe egymással. Mégis ez (és a folyvást delíriumos állapotban lévő szomszéd bölcselkedései) vezet oda, hogy Thomas újra felfedezi és megérti szüleit.

A New York-i afférok történetében nagyon hatásos és jól működő elemek vegyülnek a szinte unalmasan sablonos és kiszámítható fordulatokkal. Nehéz erről úgy írni, hogy ne lőjünk le minden „poént”. Az viszont biztos, hogy Johanna karaktere a film egyik legizgalmasabb pontja. Nem csak gyönyörű, hanem egyszerre hideg, számító és nagyon-nagyon érzékeny. A néző nem csodálkozik, hogy Thomas elég hamar elfordul a hozzá képest unalmas, ráadásul a „legyünk csak barátok, de azért folyamatosan mászok rád” – stratégiát követő Mimitől.
New York-i afférok kritika

A helyszín – a valóban ikonikus városnak számító New York – nagyon hangsúlyos szerepet tölt be a filmben. Szinte nem is városként, hanem lélekkel és értelemmel bíró személyként beszélnek róla. Ennek a „szerepeltetésnek” talán csak annyi az oka, hogy a keleti parti metropolitán tipikus „értelmiségi” városként van számon tartva (itt akár Woody Allent is megemlíthetnénk), így az a kulturális közeg, amiben a szereplők élnek és léteznek, még hangsúlyosabban van jelen. De a felhőkarcolók a tűzlétrák, a Lower East Side lepukkant bérlakásai és természetesen a Central Park látványa sokat hozzátesz a filmhez mind hangulatban, mind esztétikában.

Összességében ajánlom a filmet mindenkinek, aki szereti romantikának és a nosztalgiázásnak azt az elegyét, ami a giccs és az ízléses határán egyensúlyoz. Számukra (és így számomra is) sok kellemes és érzelmekben dús percet biztosít a film. New York látványa mindezek után pedig csak hab a tortán.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. szeptember 28.

Forgalmazó: Cinetel

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: