A kairói eset kritika

Home » A kairói eset kritika

A kairói eset kritika

By | 2017-11-06T22:37:09+00:00 2017 október 18th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

A kairói eset kritika
Miről szól röviden összefoglalva A kairói eset címet viselő film? A Sundance Fesztivál zsűrije által Nagydíjjal jutalmazott alkotás izgalmas krimi (némi skandináv beütéssel) és a 2011-es nílusi forradalom történetének bemutatása egyben. Ha mélyebbre nézünk, akkor azt látjuk, hogy az valódi téma a megtisztulás. Mubarak elnök korrupt és antidemokratikus rendszere ugyanúgy a tisztulás felé igyekezne, mint ahogy a Noredin, a rendőrtiszt is megújul erkölcsileg.

A film központi karaktere (direkt nem írom a hőse kifejezést), Mostafa Noredin (Fares Fares) Kairóban, nyomozótisztként éli silány és üres életét. Egy nap az előkelő Hilton szállodában meggyilkolnak egy gyönyörű és fiatal nőt. Noredin kapja feladatául, hogy kerítse kézre a tettest. Az ügy egyre bonyolódik, felsőbb körökben nagyon nem akarják, hogy kiderüljön az igazság. Ráadásul az egyetlen szemtanú, a papírok nélkül alkalmazott, szinte személyazonosság nélküli szudáni menekült, Salwa (Mari Malek) felkutatása a tízmilliós Kairóban olyan, mint tűt keresni a szénakazalban. Közben pedig a városban egyre érződik, hogy robbanni fog valami, az arab tavaszt előkészítő események nagy zajjal és sok indulattal forrnak a háttérben.

A történelmi háttér, a kontextus nagyon fontos volt a film készítőinek. Szinte szájbarágósan, a pár nap alatt játszódó történet minden reggelén kiírják a pontos dátumot. (Ha esetleg valakit megzavarna: igen, az események januárban játszódnak. Az „arab tavasz” kifejezéssel az 1848 Európájára utalnak. A 2011-es eseménysorozat az arab világ „tavasza” volt.) A korrupció, a demokrácia semmibe vétele és a rendőri önkényeskedések ellen tüntető tömeg minduntalan megjelenik a filmvásznon. Noredin története pedig nekünk, nézőknek ad egy konkrét, kézzelfogható arról, hogy mi ellen is harcolnak ezek az emberek. A tömegben is nő a feszültség, nem tudják tovább elviselni a hatalmat. Velük párhuzamban Noredin is fellázad azok ellen a szabályok és érték(?) rend ellen, amibe beleszocializálódott. Ki akarja nyomozni, ki volt a gyilkos, még ha a „felső köröknek” ez nem is tetszik, sőt kifejezetten tiltják.
A kairói eset kritika
A történet kezdetén Noredin egyértelműen antihős. Egyszerre ellenszenves és szánalmas figura. Munkahelyén kemény pofonokat oszt ki a gyanúsítottak között és teljes természetességgel teszi zsebre a különböző pénzzel tömött borítékokat. Hazaérve bekap két nyugtatót, amiket sörrel öblít le, felteszi az asztalra a lábát (a budipapír mellé) és bámulja a rajzfilmeket a tévében. Szabadidejében megpróbál internetet használni, de nehezen érti meg, hogy ha nincs net, akkor Facebook sincsen. Kegyetlen, korrupt, céltalan és inkompetens. Pont, mint a rendszer, amit szolgál.

Persze ne ijedjen meg senki, A kairói eset nem morális filozofálgatásként fogható csak fel. Maga a nyomozás is izgalmas, érdekes és a végéig tartogat olyan fordulatokat, amikre nem számítottunk. A sztori nagyon jól megkomponált, szövevényes, de ezzel együtt tisztán érthető és követhető. A karakterek motivációi teljesen hitelesek, a Slawa segítségével megjelenített, szociális érzékenyítés pedig nem nyomja agyon a film alapvető mondanivalóját.

A moziteremben töltött másfél óra meggyőzött arról, hogy a Sundace fesztivál zsűrije nagyon is jól döntött. Egy olyan filmről van szó, valóban megragadja az embert, érzelmeit, de közben az agytekervényeket is mozgásra készteti. Ez különösen a befejezésre igaz. A történelmi szál és a rendőrtiszt története párhuzamosan halad, majd a legvégső jelenetben összefonódik. Nehéz eldönteni, hogy a ténylegesen megtisztító katarzist, vagy éppen annak szükségszerű elmaradását látjuk-e.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. szeptember 21.

Hazai forgalmazó: Cirko Film

A Te véleményed is számít!