Fűrész: Újra játékban kritika

Home » Fűrész: Újra játékban kritika

Fűrész: Újra játékban kritika

By | 2018-01-14T23:50:14+00:00 2017 október 27th|Categories: HorrorAddicts, Kritika|Tags: , , , , , , , , , |0 Comments

Fűrész: Újra játékban kritika
Töredelmesen bevallom, hogy bár az új keletű franchise-horrorok többségét meglehetősen rühellem, de a Fűrész-filmeket speciel imádom, pedig tisztában vagyok vele, hogy a széria úgy kb. már a 3. résznél elfáradt és majdhogynem önmaga paródiájává vált. Mert tényleg elég nehéz komolyan venni azt, hogy a kvázi játékmester, a „Kirakós” egy ponton már eljut oda, hogy halálos ítéletet adjon annak, akinek pusztán annyi a bűne, hogy dohányzik. Ettől függetlenül minden részben élvezni tudtam a csapdák változatosságát, kreativitását és persze nyers brutalitását. A filmvégi csavarokról nem is beszélve!

Éppen ezért nem tartottam ördögtől valónak a széria újramelegítését, hiszen Kirakósnak, azaz John Kramernek (Tobin Bell) legalább két segítője is túlélte a játékokat, szóval muníció akadt bőven. Az más kérdés, hogy a legújabb epizód készítőit eme tény hidegen hagyta, úgy hogy a címszereplőt kivéve senkit se hoztak vissza a múltból, még flashback formájában sem. Hogy miért? Mert akkor talán túlságosan is következetesnek kellett volna lenniük és nem szárnyalhatott volna a képzeletük Baromságföldjén.

Mert legnagyobb bánatomra a Fűrész – Újra játékban egy istentelenül rossz film lett. Pedig nem is kellene túl sok a boldogsághoz, csupán lecserélni a színészeket (kivéve persze Bellt), újragondolni a csapdákat, a karakterekkel együtt, jobban megvágni, átírni a szöveg- és a teljes forgatókönyvet. Magyarul ezt a pár apróságot leszámítva nem lett volna nagy kunszt egy egész élvezhető kis horrort összehozni, csak egy picit jobban oda kellett volna figyelni részletekre.

A „történet” egyébként annyi, hogy elrabolnak öt embert, akiket olybá tűnik a 10 éve halott Kirakós rabolt el és helyezett csapdákba. A rendőrség meg nyomoz és persze mindenki gyanús, még a takarítónéni is. Na jó, ne legyünk igazságtalanok, igazából ezeket a filmeket sosem a változatos történeteik miatt szerettük.

A színvonal ilyen mértékű zuhanására egyébként már akkor számíthattam volna, amikor kiderült, hogy a rendezést az a Spierig-testvérpár kapta meg, akik korábban már leforgatták a világ legértelmetlenebb időutazós sci-fijét, az Időhurkot. (Spoiler: abban a filmben konkrétan a főhős azért utazik vissza az időben, hogy saját magával szexelve megszülhesse önmagát. Komolyan.) Most is hasonló, agyzsibbasztó álmegoldásokra gondoljon az a jámbor, naiv lélek, ki figyelmeztetésem ellenére hajlandó pénzt is fizetve megnézni ezt a förtelmet.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy itt tényleg semmi se működik. A csapdák aktiválásához például olyan szinten előre kellett kalkulálni, amihez még a legprofibb tenyérjós is kevés lenne. A dialógusok meg annyira életidegenek, hogy azok már fizikai fájdalmat okoznak az ember hallójárataiban, amit a kritikán aluli magyar szinkron csak fokozni tud. A játékidő vége felé komolyan elgondolkoztam azon, hogy átdöföm a fülem egy golyóstollal, csak akkor lemaradtam volna a „fantasztikus” végjátékról. (Így utólag belegondolva, lehet, hogy jobban jártam volna vele.) Helyette többször kínomban felnevettem, annyira kellemetlen volt mindezt nézni. Még a gore is sokszor nevetségesen hat. Hiányzik az atmoszféra, hiányzik a józan ész, hiányzik nagyjából minden.

Ez a filmnek csúfolt valami meggyalázza a franchise „örökségét”, a néző szeme láttára fajtalankodik a holttestével. Értelmetlen hulladék, megérdemelne egy masszív bukást. Tudom, hogy a moziünnepek alkalmával csábító az olcsó jegyár, de könyörgöm, MEG NE NÉZZÉTEK!

Hazai bemutató: 2017. október 26.

Hazai forgalmazó: Freeman Film

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: