Budapest Noir kritika

Home » Budapest Noir kritika

Budapest Noir kritika

By | 2018-01-05T00:29:05+00:00 2017 október 30th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , , |0 Comments

Budapest Noir kritika
Az 40-es és 50-es évekre jellemző noir stílus és az annak mai napig felbukkanó megidézése az esetek többségében mindig el tudtak varázsolni a maguk igazán egyedi atmoszférával. Kondor Vilmos idehaza és külföldön is nagy sikernek örvendő 2008-as regényének filmváltozatához adott volt minden: a noir filmek nem igényelnek nagy költségvetést, és Budapest rengeteg épülete megmaradt az 1930-as és 40-es évekből, amik tökéletes helyszínéül szolgálhatnak egy bűnügyi drámának. Nagyfokú bizakodásom már a Budapest Noir első 20 percében kámforrá vált, mivel már ott elfogott az érzés, hogy ez a film bizony nem működik.

Pedig papíron valóban jól fest a koncepció: a két világháború között Budapesten Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró ássa egyre mélyebbre magát egy gyilkossági ügyben, ami egészen a korrupcióban úszó magas körökig vezet. Mindez nyakon van öntve egy magába szippantó korrajzzal, a náci Németország növekvő befolyásának fenyegetettségével és ezzel együtt a második világháború előszelével.
Budapest Noir kritika
A gyakorlatban azonban már a cinikus főszereplő kínos narrálásával kezd elvérezni a megvalósítás. A dialógusok szélsőségesen kimértek és mesterkéltek, a színészek közötti interakció rendkívül mű, és ez sajnos az egész másfél órára rányomja a bélyegét, hiszen snittről snittre akadályozzák meg a béna párbeszédek, hogy beleéljük magunkat az eseményekbe. Nem is tudnám egyértelműen a színészekre fogni, mert egyrészről rettentő béna mondatokat adtak a szájukba, emellett pedig az volt a benyomásom, hogy egyszerűen rosszul voltak instruálva, hiszen még maga Kulka János is kényelmetlenül mozgott a szerepében.

A noir atmoszféra is eléggé harmatosra sikeredett. A fekete-fehér színvilág elvetése mellett nem fedezhető fel a noirra jellemző fényjáték, a jelenetek túlnyomó része fényes nappal játszódik, emellett a digitális kamerák éles képei sem állnak jól a környezetnek. 16 mm-es kamerákkal való felvétel, vagy utólag számítógéppel eme hatás megteremtése véleményem szerint sokkal jobban állt volna a filmnek.

Amellett sem érdemes elmenni, hogy a másfél órás játékidő szörnyen kevés egy ilyen méretű cselekményhez. Rettentően siet a film, alig hagy időt a jelenetek között, nem lehet elmélyülni a történésekben, ide-oda ugrálunk a helyszínek között, és inkább a főszereplő narrálásával leírják, milyen hangulatnak is kellene belengeni a vásznat ahelyett, hogy hagynák magától megteremtődni.

A könyvből átemelt nyomozás itt is megállja a helyét, a gondosan kiválasztott belső-külső terek és a jelmezek hihetően megelevenítik a második világháború előtti Budapestet. A jól működő történelmi referenciák által kirajzolódó korrajz egy valóban működképes része a Budapest Noirnak, de a vérszegény noir benyomás, a másfél órába belepréselt kapkodás és a kifejezetten gyenge párbeszédek és színészi játék lerombolja a filmélményt.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. november 2.
Hazai forgalmazó: Big Bang Media

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: