Az Igazság Ligája kritika

Home » Az Igazság Ligája kritika

Az Igazság Ligája kritika

Az igazság Ligája kritika

Aki követi az írásaimat már egy ideje az tudja, hogy nagyon gyakran írok képregényfilmekről, valamiért nagyon szeretem ezt a filmes „műfajt”. Valószínűleg azért, mert egy kicsit gyermeklelkű vagyok, és az ilyen alkotások befogadásához ez szerintem elengedhetetlen. Nem szabad nagyon komolyan venni őket, mivel az elsődleges céljuk a szórakoztatás, és ahogy a korhatár besorolás is mutatja (PG–13), ez bizony mese nagyra nőtt gyerekeknek. A DC legújabb filmje közel sem tökéletes, tele van kisebb-nagyobb hibákkal, a főgonosz nagyon gagyi, és ugyan tudom, hogy a neve a képregényben is Steppenwolf, de akárhányszor meghallottam majdnem röhögő görcsöt kaptam. Mindezek ellenére mégis működik Az Igazság Ligája, mert a karakterek nagyszerűen egyben tartják, és a hangsúly igazából nem is a történeten van, hanem azon hogy ebből a szedett-vedett brigádból, hogy lesz a film végére egy egészen vállalható csapat.

A történetre igazából nem is érdemes sok szót pazarolni, mivel annyira sablonos. Egy másik világból jön egy szupererős szupergonosz, akinek az az életcélja, hogy elpusztítsa, de minimum a saját képére formálja szeretett kis bolygónkat. Ekkor jönnek az igazság harcosai és felveszik a harcot az ellennel. Akár azt a címet is adhatták volna a filmnek, hogy Az Igazság Ligája: Steppenwolf kora. Nem véletlenül éltem ezzel a hasonlattal, mivel az alkotást Zack Snyder helyett Josh Whedon fejezte be, aki a Marvel égisze alatt már levezényelt két bosszúállók kalandot is. Whedon kézjegye érezhető az Az Igazság Ligáján, mivel sokkal lazább lett, mint elődei (Acélember, Batman Superman ellen), ami igazán jót tett a filmnek. Végre nem egy komolykodó, komor, sötét hangulatú alkotást kapunk, hanem egy optimistább szuperhős kalandot, ahol a magányos hősök összeverődnek, hogy megmentsék a világot.
Az Igazság Ligája kritika
A casting is elég jól sikerült, pedig nekem nagy félelmeim voltak Cyborg és Aquaman-t illetően, de szerencsére kellemesen csalódtam. Jason Momoa szinte lubickol a szerepében, a Cyborg-ot alakító Ray Fisher is megbirkózott a feladattal, bár az ő karaktere eléggé egysíkúnak tűnt a többieké mellett. Gal Gadot ismét szuper Wonder Woman-ként, Géza pedig Géza, nincs nagy színészi eszköztára, de azt mind beleadja Batman/Bruce Wayne megformálásába. Aki viszont ellopja a showt a „nagy színészóriások” elől az nem más, mint Ezra Miller. Tökéletesen ráillik Flash szerepe, látszik minden mozdulatán, minden egyes arcrezdülésén, hogy mennyire élvezte ennek a karakternek a megformálását. A legtöbb poén is hozzá fűződik, mivel szinte bulinak fogja fel az egész világmentése küldetést.
Az Igazság Ligája kritika
Ami nagyon furcsa volt, hogy néha úgy éreztem, mintha egy X-Men filmet néznék. Valahogy az egész hangulata nagyon hasonlított rá, de lehet csak azért éreztem így, mert az egész film alatt szinte végig a szuperhős ruhájukban voltak a szereplők. Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem a DC-s karakterek kicsit érdekesebbek, mint a Marvel hősei. Valószínűleg azért, mert ők tényleg rendelkeznek szupererképességel, nem tudósok vagy simán csak harcosok, hanem különleges lények (kivéve Batman).

Valószínűleg a kritikusok nagy része le fogja húzni Az Igazság Ligáját, de én bevallom töredelmesen, hogy minden idegesítő hibája ellenére nekem mégis tetszett. Nem lesz természetesen az év filmje, de teljesen vállalható. Örültem volna persze, ha kicsit jobban sikerül, de így sem vagyok csalódott, mivel jobb lett, mint amilyenre számítottam. Az a fajta „gagyi”- ha lehet ilyet mondani – ami tetszik az embernek: tudja, hogy nem tökéletes, de egyszerűen képtelen haragudni rá.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. november 16.

Hazai forgalmazó: InterCom

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: