Boldog halálnapot! kritika

Home » Boldog halálnapot! kritika

Boldog halálnapot! kritika

By | 2018-01-27T22:20:08+00:00 2017 november 16th|Categories: HorrorAddicts, Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

Boldog halálnapot! kritika
Az 1993-ban debütált Idétlen időkig alapszituációja, miszerint egy fickó mindennap újraéli egy bizonyos napját, anno annyira egyedi volt a maga nemében, hogy Hollywood hosszú-hosszú ideig egyszerűen nem merte ezt az ötletet lemásolni. Három éve viszont a baromi látványos Holnap határa megmutatta, igenis lehet többet is kihozni ebből a témából. A sci-fi váratlan sikere azonban felbátorította a stúdiókat és elkezdték tényleg másolni Bill Murray klasszikusát. Ilyen volt a tinilányos Before I Fall és Marlon Wayans Naked c. vígjátéka is (ezek nem véletlenül lehetnek ismeretlenek olvasóink számára…). Ebbe a sorba illeszkedik a Boldog halálnapot! is, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ez egy kifejezetten élvezhető horrorkomédia lett. Persze ne szépítsünk, a dramaturgia jelentős része valóban szolgaian másolja a Nagy Elődöt, ám szerencsére bőven akadnak fontos különbségek is.

A főszereplő ezúttal is egy önző, gonosz alak, akit csak a vére hajt, mondhatni „Phil” fiatal, női megfelelője. Tree (Jessica Rothe), az egyetemista lány tökéletes archetípusa a slasher-horrorok ama ostoba ledér hölgyeinek, akiket a maszkos gyilkos rögtön megöl, mihelyst azt már jól megfektették. Pontosan annyira antipatikus, hogy a néző már tíz perc után maga akarjon kést ragadni és a torkát metszeni. Ennél fogva egy bizonyos pontig egyeseknek kéjes élvezetet okozhat hősnőnk újra és újra ismétlődő halála. Míg a mormotával fagyoskodó Philnek bőven volt lehetősége kihasználni a helyzet adta pozitív lehetőségeket, addig Tree-nek jóformán csak a szenvedés jut. Valami ilyesminek képzelem el a poklot.




Szerencsétlen lány ráadásul minden egyes alkalommal ugyanúgy végzi – csak egyre változatosabb halálnemekkel. Ez azonban elég hamar felvet az emberben egy kínos kérdést: a csajszi miért nem menekül el egyszerűen a helyszínről? Philt a hóvihar tartotta fogva, míg Treet igazából semmi. (Igaz, ha el is menekül, utána abban a félelemben élheti le az életét, hogy valaki meg akarja őt ölni.) Ugyanakkor a hölgy becsületére legyen mondva, hogy a helyzetébe nem hajlandó beletörődni, nem adja fel és folyamatosan keresi, kutatja, hogy ki az, aki állandóan az életére tőr.
Boldog Halálnapot! kritika
A legfontosabb megjegyezendő dolog persze a karakterrel kapcsolatban annak jellemfejlődése, ami kifejezetten okosra és semmiképpen sem erőltetettre sikerült. Na jó, amikor Tree konkrétan a néző szájába adja, hogy mennyit változott az örökös ismétlődés miatt, az már egy picit kínos volt. Ezt leszámítva gyönyörűen követhetjük nyomon a töltelék lotyó átalakulását final girl-é. Mindemellett még a szimpátiánkat is sikerül elnyerni, mihelyst jobban megismerjük múltját és lelkivilágát. Vajon minden ilyen sekélyes nőben egy meggyötört lélek lakozik?

Természetesen mindez csak puszta okoskodás, hiszen a néző nem jellemek metamorfózisaira kíváncsi, hanem elsősorban szórakozni szeretne. A Boldog halálnapot! pedig ezt maradéktalanul teljesíti vígjáték attitűdjének köszönhetően. Mert ismerjük be, igazi, kemény horrort nagyon nehezen lehetne erre az alaphelyzetre felhúzni, maximum jó sok gore-al. (Mondjuk az áldozatot mindennap megkínozzák és megölik? Elég kegyetlen lenne.) Igazi feszültséget eleve nehéz teremteni akkor, amikor tudjuk, hogy hiába hal meg bárki is, ha „másnap” minden kezdődik előröl, mondhatni nincs új a nap alatt… Mindazonáltal a humorral sem szálltak el a készítők, pont annyi van benne, amennyit a film még elbír, hogy teret adhasson egy kis drámának és románcnak is.
Boldog Halálnapot! kritika
Christopher Landon (Parajelenségek: A megjelöltek, Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére) rendezése, a Boldog Halálnapot! egy teljesen korrekt mű, melynek még talán a hibáit is meg lehet bocsájtani, mivel ugyanaz a szív hajtja, mint az Idétlen időkig-ét. Nem váltja meg a műfajt, de megadja mindazt, amire egy mai fiatal mozilátogatónak igénye lehet – még robbanás is van! Az idősebb korosztálynak viszont lehet, hogy egy kissé fárasztó lesz., míg a professzionális horrorkedvelőket meg az zavarhatja, hogy a tettes kiléte kellő filmes rutinnal kitalálható, de engem kivételesen még ez sem zavart.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. november 16.

Hazai forgalmazó: UIP-Duna Film





A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: