A Viszkis kritika

Home » A Viszkis kritika

A Viszkis kritika

By | 2017-12-08T13:44:10+00:00 2017 november 22nd|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , , |0 Comments

A Viszkis kritika
Létezik a „jó rabló” legendája. A bűnöző, aki nem bánt senkit és csakis a gazdagoktól veszi el a pénz, amit aztán szétoszt a szegények között. Vagy ha nem is osztja szét, mégiscsak a társadalom igazságérzetét szolgálja azzal, hogy a pöffeszkedő nemeseket, a konföderáció ellenségeit, vagy az elnyomó hatalmat károsítja meg. Így fonódtak legendák (a nem is létező) Robin Hood, Jesse James, vagy Rózsa Sándor alakja köré. És így avanzsált celebbé a kilencvenes évek végén a Viszkis rabló néven elhíresült Ambrus Attila. A (népszerűtlen) bankokat kirabló és a (népszerűtlen) rendőrséget „hülyére vevő” „székely legény” alakja köré könnyen lehetett volna egy végtelenül hamis, de sokak tetszését elnyerő mítoszt gyártani A Viszkis című filmmel. Nagy köszönet illeti Antal Nimródot, hogy nem ezt tette.

A Viszkis valós eseményeken alapul. Ambrus Attila (Szalay Bence) hányattatott gyerekkor után, egy tehervagon aljába kapaszkodva szökik Erdélyből Magyarországra a nyolcvanas évek végén. Itt új életet kezd. Munkája, barátnője (Móga Piroska), barátai lesznek és szenvedélyének, a jégkorongnak is hódolhat. Ám a rendezett élethez pénz is kellene, ami nincs. Attila nem lát maga előtt más választást, a bűn útjára tér.


A Viszkis az első negyed után kezd igazából beindulni, izgalmassá válni. Addig kissé félő, hogy belefullad a klisé-hegyekbe. Az elején láthatunk egy nagyon-nagyon autentikus székely falut, sáros utcákkal és lovas kocsival. Csak annyi a zavaró, hogy ékes bel-pesti nyelvjárással beszélnek a fejkendős nénik. Aztán „jön” a tragikus gyerekkor az alkoholista apával, a gyermekét elhagyó anyával és a javítóintézettel. A következő fejezet a „románnak” titulált, nincstelen fiút ellenségnek kezelő „após” és „anyós”, illetve a mindent megnehezítő, embertelen bürokrácia.
A Viszkis kritika
Ezek alapján félő lehetne, hogy a rendező „felmenti” főhősét, azt sugallja majd, hogy Ambrus a társadalom áldozata, akinek a bűnözővé váláson kívül nem volt más lehetősége. Az első rablásra talán még igaz is lehet, de ezt a bizonyos elsőt sorra követi a többi. Amit már egzotikus utazásra és táncos lányokra költ. Meg arra a drága ékszerre, amit megpillantva Kata a korábban elhagyott Ambrus nyakába ugrik. Ezen felül Ambrus már gyerekként, kamaszként is a „bűn útját járta”. Nem egy kilátástalannak tűnő helyzetben fordult vele életében először, hogy nem tartotta tiszteletben a magántulajdont. (Az emberi életet viszont igen. Erre nagy hangsúlyt fektet a film.)

Az előzetesben is bevágott autós-üldözés és más jelentek valóban mozgalmasra sikerültek, kiválóan alkalmasak az adrenalin szint növelésére. De azért én két másik, mélyebb momentumra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik Ambrus egyre növekvő magányosságának, másik emberhez kapcsolódni képtelen voltának érzékeltetése. Az időnként mintegy üvegburán átszűrődő hangok és a képi világ érzékelteti, hogy a hősnek kikiáltott rabló nagyon egyedül van. Társtalan és bizalmatlan. Egyre több bűnt követ el, egyre több titkolnivalója van és ezért lelki értelemben egyre inkább magára marad. (Persze Kata, a barátnő ott van mellette fizikailag. De ő inkább nem is akarja tudni miből futotta a múltkori Wellington bélszínre a Gundelben meg a repjegyre a Kanári-szigetekre. E miatt a nő miatt egy piros lámpán nem érné meg áthajtani, nemhogy bankot rabolni.) Az állapot egy idő után már közelít a paranoiához. Itt már a München gardróbszekrényébe éjszakázó Avnerére emlékeztet hősünk.




A másik érdekfeszítő szál Ambrus és az őt kihallgató nyomozótiszt (Schneider Zoltán) kapcsolata. Két ember, aki a másikban tisztán látja a rosszat, a másik szemébe is mondja, de közben a saját árnyoldaláról nem hajlandó tudomást venni. Bartos nyomozó saját nyomorult élete miatt irigyli a sztárként kezelt Ambrust. Gyűlöletből és nem szakmai indokból igyekszik minél súlyosabb vádakat „ráverni” a Viszkisre. Aki tisztán látja ezt a kicsinyes indulatot, de azt nem hajlandó felfogni, hogy bűnözővé válása nem szükségszerűen és elkerülhetetlenül következett be. Mint ahogy azt sem vallja be magának, hogy tetteivel a gyerekként áhított figyelmet akarta elnyerni. Két végtelenül frusztrált ember néz szembe egymással. Kettőjük párbeszédei sokat hozzáadnak a film színvonalához.A Viszkis kritika

Bevallom, erős szkepticizmus fogott el, amikor annak idején megtudtam, hogy Szalay Bence kapta a Viszkis szerepét. A kisfiús arcú színészt nagyon nehéz volt elképzelni a kemény és karakteres arcú Ambrusként. Ennek ellenére meggyőzött, nagyszerűen alakított. Kemény volt, sérülékeny volt, de az is „átjött”, hogy erkölcsileg mennyire éretlen emberrel állunk szemben. Schneider Zoltán is tisztességes alakítás nyújt, de színészileg igazán kimagaslót két mellékszereplőtől, Gazsó Györgytől (Bota, a hokiedző) és Klem Viktortól (Géza, a Viszkis bűntársa) kapunk. Móga Piroska viszont nagyon nem találja fel magát Kata szerepében.

Ritka az ilyen, de A Viszkis szinte mindenkinek ajánlható film. Azok is megtalálják a számításukat, akik lövöldözést és autós üldözést akarnak látni a moziban, de az igényes lélektani drámák szerelmesei sem fognak csalódni. Harmincötön felül már szinte senki, hiszen a kilencvenes évek nosztalgiája (Juszt Lacival és a Szomszédok legbárgyúbb jeleneteivel együtt) folyamatosan befigyel a kétórás játékidő alatt. Elkiabálni nem szeretnék semmit, de Antal Nimródnak minden esélye (és jogosultsága) megvan arra, hogy megismételje a Kontroll tizennégy évvel ezelőtti óriási sikerét.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. november 23.

Hazai forgalmazó: InterCom




A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: