Volt egyszer egy Szíria kritika

Home » Volt egyszer egy Szíria kritika

Volt egyszer egy Szíria kritika

By | 2017-11-22T13:23:08+00:00 2017 november 22nd|Categories: Kritika|Tags: , , , , , |0 Comments

Vol egyszer egy Szíria kritika
Jelenleg tucatnál több háború zajlik Földünkön, de a legtöbbjükről tudomásunk sincsen. Sokról kizárólag azért hallottunk, mert emberek ezrei indultak útnak a harcok sújtotta övezetből. Például Szíriából is. A migrációról rengeteg filmes alkotás (is) született az elmúlt időszakban, hiszen mi, európaiak a menekülteken keresztül kerültünk szemtől szembe a problémával De mi van azokkal, akik a szülőföldjükön maradtak? Róluk szól Philippe Van Leeuw Volt egyszer egy Szíria című filmes alkotása.

A történet valahol Damaszkuszban, játszódik egy társasházban, amit szinte már mindenki elhagyott. Egyetlen lakásban tartózkodnak még. Oum Yazan (Hiam Abbass), a középkorú családanya három gyerekével és az apósával nem hajlandóak elhagyni otthonukat. Sőt, befogadták magukhoz a szomszéd házaspárt is, pár hónapos kisbabájukkal együtt. A legidősebb lány barátja valahogy ottragadt náluk, veszélyes lenne kimenni az utcára, így maradt. A családfő viszont hazajutni nem tud, a telefonja sem csöng ki, nem lehet tudni, mi van vele. A huszonnégy órát felölelő történet kezdetén a fiatal apa kimegy az utcára, de – közvetlenül a ház előtt – orvlövészek eltalálják. A tragédiáról csak Oum és a házvezetőnő, Delhani (Juliette Navis) tud. Ők viszont (rosszul értelmezett kíméletből?) nem akarják elmondani ezt a fiatal feleségnek, Halimának (Diamand Abou Abboud).

A film tulajdonképpen nem is kifejezetten Szíriáról, nem a szíriai helyzetről szól. Ha valaki információt szeretne szerezni az ottani polgárháború okairól, történetéről, az csalódni fog. Ilyenekről szó sem esik, nem tudjuk meg az orvlövészek, vagy a lakásba betörni szándékozó „ellenség” pontosan ki és milyen eszme, vagy indok alapján cselekszik. A lakás lakóiról sem tudunk meg szinte semmit, nem foglalnak állást egyik fél oldalán sem, nem vesézik a harcok okait, nem neveznek meg felelősöket. Csak azt szeretnék, hogy vége lenne már az egésznek. A háború miatt szenvedő embert láthatjuk országtól, kultúrától és vallástól függetlenül.
Volt egyszer egy Szíria kritika
A központi szereplő az anya. Erős nő, aki nem omlik össze, hanem magára veszi az irányítást, ő próbálja normális mederben tartani a lakásba rekedt közösség életét. Magára veszi a felelősséget, amikor mindenki más elhagyja magát és csak a saját feszültségeivel birkózik. Túlélési stratégiája a józanságon és a racionalitáson alapszik. (Persze ehhez a racionalitáshoz az is hozzá tartozik, hogy nem lehet annyira kevés víz tartalékban, hogy ne mossunk fel a port a robbanások után. A túlélés egyik záloga, hogy ne hagyja el magát az ember.) A felesleges (?) „hősködés” és az önfeláldozás nem része annak az útnak, amit választott. Sokáig talán egyet is értünk vele. Aztán van egy pillanata a filmnek, amikor valaki (talán nem meglepő módon a kamaszfiú) az életét kockáztatja egy olyan célért, amiről azt sem lehet tudni, hogy van-e értelme egyáltalán. A két „túlélési stratégia” nincs szembe állítva egymással, inkább egymást kiegészítve léteznek a filmen belül.

Egyetlen nyúlfarknyi jelenetet leszámítva a teljes film Oomék lakásában játszódik. A behatárolt tér miatt hamar klausztrofóbiás érzés alakul ki a nézőben, nagyon szeretne szabadulni. Mint ahogy a film szereplői is maguk mögött akarnák tudni a háborút, ők is levegőt szeretnének venni. De nem tudnak. Nem akarnak hajat mosni, hiszen az vizet fogyaszt. Idegesen telefonálni próbálnak, de nem fogadják a hívásukat. Elreteszelik az ajtót, nehogy betörjön valaki. De legfőképpen nem mernek kimenni az utcára, hiszen nem tudni hol rejtőznek az orvlövészek. Az idegrendszerek pattanásig feszülnek, állandó félelem uralkodik. Ebben a végletekig feszült és mély miliőben, ahol mindenki az életét félti, valahogy leegyszerűsödnek a dolgok. És ez által lesz tényleges súlya egy olyan banálisan hangzó mondatnak, hogy „ez az otthonom, én itt maradok”. Vagy annak, hogy „megtettem, mert valakinek meg kellett tennie”.

Ajánlom a Volt egyszer egy Szíria című alkotást mindenkinek, aki fogékony a mély, hiteles és igényes filmekre. (Elgondolkodtatót direkt nem írok. A háború rossz. Ezen nem kell gondolkodni.) Megrázó alkotás, de nekünk módunkban van nyugalomban végig nézni és utána félelem nélkül kisétálni a moziból az utcára. Ha máskor nem, akkor most rádöbbenhetünk, hogy már ezért hálásnak kell lennünk.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2017. november 23.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: