Kutyák kritika

Home » Kutyák kritika

Kutyák kritika

By | 2017-12-03T21:37:57+00:00 2017 december 1st|Categories: Kritika|Tags: , , , , , |0 Comments

Kutyák kritikaA 2009-től aktív Bogdan Mirica rendező, leginkább Tv-filmjeiről volt eddig ismert. Most nagy fába vágta a fejszéjét a román táj kietlen és kegyetlen, határmenti vidékeit akarja korhűen bemutatni nekünk. Az már az első snittekből előrevetíthető, hogy remek az ötlet és az operatőri munka egyenesen pazar, mégis valahogy kisiklik ez a drámainak szánt alkotás. Pedig nagy reménységet fűzhettünk hozzá, hiszen itt- ott nem kisebb neveket idéz meg hangulat és látványvilágával, mint a hollywoodi nagyokat. Olyan a Kutyák című film elsőre mintha Coen testvérek és Denis Villenuve (Sicario, Érkezés) egy Tarr Béla film megnézése után összedugták volna a fejüket, hogy valami közöset alkossanak.

Viszont ha kicsit is a film mögé nézünk, egy ügyes próbálokozásnál és hangulatkeltésnél nem több. A történetből jóval többet ki lehetett volna hozni. A feszültséggel teli pillanatok adottak voltak, mégsem lettek kidolgozva és a néző elé tárva. Valami hiányzik az összképből, nem csak a téma lelketlen, de maga a film is. A húzóereje a filmnek talán a hatalmas kimerevített tájakban a csendben és a kevés, de annál velősebb párbeszédekben rejlik.  Minden párbeszéd, ahogy maga a Kutyák lényegisége is a hiábavalóság, a brutalitás és a vadász- áldozat kapcsolatokra reflektál.




Roman (Dragos Bucur) nagyapjától örökölt területre érkezik, ahol hamar eldönti, hogy túladna a több száz hektáros telken, amely nem kevés pénzzel kecsegtet és ezáltal új távlatokat nyithatna meg Roman jövőjét illetően. Ám helyzete nem egyszerű, gyönyörű táj,sötét titkokat és társaságot rejt.

Kiderül, hogy nagyapja koránt sem volt, olyan jó ember, ahogy ő azt gondolta és a telket sem tisztességes úton szerezte. A helyi rendőrség kis híján tehetetlen. Hogas (Gheorghe Visu) rendőrkapitány utolsó erejét is összeszedve, fel akarja számolni a helyi bűnbandát, melynek élén Samir (Vlad Ivanov) áll. Hogasnak azonban meg van kötve a keze, és már maga sem tudja kiben bízzon. Sem Roman, sem Hogas nem számíthat segítségre,egyedül kell megvívniuk a csatát, kérdés már csak az, lesznek-e elég bátrak hozzá. Megőrzik-e becsületüket, vagy elállatiasodva egymásnak esnek a helyi „vadászokkal”?
Kutyák kritika
Egyszerűen hibátlan, az a bizonyos „oroszlános” példabeszéd, ahogy az öreg rendőrkapitány ráébreszti, a hozzá képest fiatal és tapasztalatlan Romant, hogy mennyire belegázolt érkezésével az itteni „rendbe”, és hogy ez a vidék koránt sem olyan, ahogy elsőnek azt látja, vagy ahogy gyerekkorából emlékszik rá. A film egyik erőssége Hogas karakterében rejlik, az ő jelenléte és minden megnyilvánulása, túl mutat az egész film lényegiségén. Itt hibázik nagyot a film, hiszen ráépíthették volna karakterére a teljes történetet, és ezáltal egy hatalmas feszültség forrássá duzzaszthatták volna a az alapötletet.

Ehelyett, az alkotók azonban Romanra koncentráltak, akinek a szerepe nem elég kiemelkedő a maga naiv bátorságával. Motiválatlan és döntés képtelen, egy ilyen helyzetben azonban, nem vesztegethet egyetlen percet sem. Fiatal és tapasztalatlan, egyedül kései megérzései vezérlik cselekedeteit. A további karakter világ már egészen el lett találva, valamint a párhuzam az állati és emberi ösztönök összehasonlításában.

Samir a kegyetlen, saját ártatlanságát a végsőkig bizonygató, vagy épp bűnösségét egyáltalán nem belátó szereplő. Hidegvérű és teljesen belefeledkezett már, hol húzódik a tényleges határ barátság és az ellenség között. Beleőrült a kialakult helyzetbe és teljesen magába szippantotta a falka szerű közösség és az általuk uralt táj egyre jobban kezdi őket legyőzni. Vad kutyákként csaholnak és elpusztítanak mindent és mindenkit, eszközöket nem válogatva a pénz és egy általuk egészen máshogy értelmezett becsület megszerzéséért.

Nehéz film a Kutyák, morbid, nyers és elszomorító. Szégyenérzetet kelt a nézőben is, hogy ilyen megtörténhet, mert sajnos valljuk be nap, mint nap megtörténhetnek a fimbéli tragikus életutak és halálesetek. Igaz nem feltétlenül egy nyüzsgő nagyvárosban, de jó példa erre, hogy nem kell annyira elvonulni, ahhoz, hogy a bűnüldözés hatókörén kívül essünk.

Megrázó, hiszen tudjuk, hogy egyes országokban, különösképp egyes területeken, mindennaposak a hasonló esetek, amelyekről nem hallunk a híradóban, csak egyszerűen feledésbe merülnek, hiszen hétköznapi, magányos emberekkel esnek meg, akik talán sohasem hiányoztak, vagy épp hiányoznak majd senkinek, ha már nem lesznek köztünk.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. november 30.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média



A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: