Bőrpofa kritika

Home » Bőrpofa kritika

Bőrpofa kritika

By | 2018-04-05T20:45:24+00:00 2017 december 27th|Categories: HorrorAddicts, Kritika|Tags: , , , , , , , , , , |0 Comments

Ez a tartalom olyan elemeket tartalmazhat, amelyek a hatályos jogszabályok kategóriái szerint kiskorúakra károsak lehetnek. Ha azt szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz erről a számítógépről kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot! A javasolt szűrőprogram elérhető ide kattintva. 




A Bőrpofa A texasi láncfűrészes mészárlás-franchise része, melynek idősíkján mozogni sokkalta nehezebb, mint az X-Men-filmekén. Az egész még 1974-ben kezdődött, Tobe Hooperrel, egy texasi házzal, egy láncfűrésszel és mindössze 140 ezer dollárral. A végeredmény egy mai napig kultikusnak számító horrorfilm, amely remekül reflektál az amerikai peremvidék kilátástalanságába. Meglepő módon hiába lett már akkor kasszasiker, a folytatásra 12 évet kellett várni és abban sem volt köszönet. A végeredmény akár az első rész groteszk paródiájának is tekinthető, egyszerűen siralmas, bár itt legalább még megvolt a kontinuitás, hiszen jóformán ugyanazokat a szereplőket, ugyanazt a családot kaptuk vissza.
Bőrpofa kritika
1990-ben aztán úgy jött a Bőrpofa: A texasi láncfűrészes mészárlás 3., mint egy ökölcsapás: egyedül a címszereplő karakter maradt meg, míg a család tagjai gyökeresen megváltoztak, de olyan szinten, hogy még egy cuki kislány is helyet kapott. Ennél fogva inkább lehetett tekinteni egyfajta remake-nek, mintsem igazi folytatásnak. Ennek ellenére a végeredmény már sokkal nézhetőbb volt, mint a második rész. A kedélyeket aztán tovább borzolta az 1994-es A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér (eredetileg The Next Generation), melyben már maga Bőrpofa is új attitűdöt kapott: antihősünk ugyanis az áldozatok bőrével élte ki transzgender hajlamait. A film azonban már sok volt a nézőknek (pedig valahol zseniális volt ez az ötlet, csak ez kevésnek bizonyult a sok baromság mellett), így az egész franchise-t jó ideig eltemették.

2003-ban aztán jött egy kifejezetten jó, már tényleg rebootnak tekinthető újabb darab, hogy aztán nem sokkal később megcsinálják annak a tökéletesen érdektelen előzményfilmjét, a Kezdetet. Ennél lejjebb mászott azonban a dagonyában a 2013-as, 3D-s (!) Texasi láncfűrészes, amit viszont az eredeti, 1974-esnek a folytatásának tituláltak, törölve ezzel az 1986-os verziót. Őszintén szólva nem jártunk vele jobban, sőt.




Ilyen hosszú, bonyolult előélettel kezdte meg pályafutását a Bőrpofa, az első a sorban, melynek a címéből hiányzik a „Texas” és a „láncfűrész” szó is. A film szintén a kezdetekhez nyúl vissza, szó szerint, mivel ez lett Hooper klasszikusának az előzményfilmje. Rögtön jöhet is ezzel kapcsolatban a kérdés, hogy mégis mi szükség volt erre? Miért is lesz nekünk attól jó, ha olyan kérdésekre kapunk válaszokat, akit senki se tett fel? Főleg, ha a legtöbb kérdés megválaszolatlan marad…

A Bőrpofa javára lehet mindenképpen írni, hogy sikerült kitörnie a szokásos „szegény tinédzserek elkeverednek a semmi közepén lévő házhoz, majd egyenként megölik őket” bűvkörből, amivel csak annyi baj van, hogy a játékidő nagy részének semmi köze a texasi láncfűrészes-univerzumhoz. Értékelem ugyan az erőfeszítést, de itt kicsit túltolták az elszakadásra való törekvést.

A történet sarokpontja így egy javítóintézet lett, ahonnan egy este négyen kiszöknek és magukkal viszik az egyik nővért is túsznak. A csapat tagjai ugyan fiatalok, ám gonoszak, kik le

Bőrpofa kritika

DSC_0933.NEF

lkiismeret-furdalás nélkül ölnek. Nyomukban pedig lohol a rendőrség, élükön a bosszúszomjas, szociopata seriffel, akit Stephen Dorff (Penge, Halhatatlanok) alakít valami ritka bénán, túljátszva.

A „jól ismert” texasi légkör egyfajta keretes szerkezetben jelenik meg, ezzel pedig megismerhetjük a címszereplő életútját és lelkivilágát, amivel kapcsolatban van is egy remek csavar, legalábbis engem sikerült megtéveszteni. Ugyanakkor a jellemfejlődésre, vagy inkább degenerációra adott magyarázat kissé hézagosra sikeredett.

Mindez egyébként elmondható az egész filmről. Alapvetően jó, pörgős, próbálja kerülni a sablonkaraktereket, helyükre azonban kevésbé kidolgozottakat kapunk meglehetősen furcsa jellemekkel. Pontosan úgy, ahogyan maga az egész film is előszeretettel lopkod innen-onnan, legyen az a Született gyilkosok, vagy akár a Necromantik (igen, egy kis szoft-nekrofiliát is kapunk). A végeredmény pedig olyan, mint maga szegény Bőrpofa: életképes, van benne erő, de mégis csak egy maszk mögé bújtatott torz alak, megnyomorított külsővel és belsővel.

Az viszont már meglepő, hogy a rendezői székben az a francia páros ült (Alexandre Bustillo és Julien Maury), akik már bizonyították tehetségüket A betolakodóval és a Halovánnyal. Úgy érzem, hogy ez most visszalépés a részükről.

A végére pedig térjünk ki az X-kategóriás besorolásra, amit egyszerűen nem értek, mert oké, kellően véres, de egyáltalán nem brutálisabb, mint elődjei. Tényleg nem értem a kedves bizottság tagjait, hogy milyen koordináta rendszer szerint ítélnek, ha a sokkal súlyosabb traumát kiváltó anyám! meg egy laza 16-ost kaphatott… Mindenesetre egynek elmegy, de kissé keserű a szám íze tőle, pedig alapvetően nem rossz, csak ez nem az a láncfűrészes, amit szeretnék már látni.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. december 28.

Hazai forgalmazó: Freeman Film

 




A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: