A vendégek kritika

Home » A vendégek kritika

A vendégek kritika

A vendégek kritika
A Zabhegyező Holden Caulfieldje a klasszikus egyik fejezetében (a rá jellemző örök elégedetlenséggel) kisebb kirohanásban támadja azokat az embereket, akik túl gyakran veszik szájukra a „marvellous” kifejezést. (Ha jól emlékszem, Gyepes Judit „pompásként” fordította.) A jól fejlett kritikai érzékkel bíró regényhős ezzel a „sikeres és rendezett” életet élő sznobokat bírálja, akik nagyon-nagyon messze kerültek az ő általa hirdetett nyitottságtól és igazságkereséstől. Sally Potter kamaradrámájában, a Vendégek-ben ugyanezt a szót adja minduntalan szereplőinek a szájába. Legalábbis filmjének első negyedében, amíg a karaktereknek van még erejük és lehetőségük totálisan megjátszani magukat. Úgy tűnik, hogy az említett kifejezést tényleg előszeretettel használják a magasan kvalifikált, de belül üres emberek.



Az ötvenes éveiben járó, közéletileg igen aktív Janet (Kristin Scott Thomas) pályája csúcsára ért, a brit árnyékkormányban miniszteri kinevezést kapott. (Bár a pártja szavazóinak számát nézve nem kell félnie attól, hogy árnyékminiszterből valódi miniszter lesz. De hát nem ők az egyetlen mérhetetlen társadalmi támogatottsággal rendelkező párt a világtörténelemben, akik halálosan komolyan veszik önmagukat. Példákért nekünk sem kellene messzire menni. Minden bizonnyal a pesti bulinegyed romkocsmáinak asztalainál is neveztek már ki belvárosi kerületeken kívül mindenhol tájidegen embereket árnyékminiszterré.) A nagy eseményt természetesen meg kell ünnepelni. Sorra jönnek a telefonos gratulációk és gyülekeznek a barátok az elegáns londoni otthonban. Nem kétséges, hogy igen nívós társaság jön össze. Csupa egyetemi tanár és felsőbb körökben mozgó pénzügyi szakember, az egy főre jutó diplomák száma közelítheti a négyet. (Gyereke meg persze senkinek sincs…) Viszont a „pompásnak” ígérkező este nem várt fordulatokat vesz. A háziasszony fényesre sikerült (?) politikai karrierje háttérbe szorul, hirtelen (vagy olykor nem annyira hirtelen) mindenkinek fontos bejelenteni valója akad. És mint ilyenkor lenni szokott, a sz@r elönti az antik bútorokkal és plafonig erő könyvespolcokkal berendezett házat.

Ismerjük azt az effektet, amikor legszívesebben sírnánk, de aztán mégis inkább röhögünk. A Vendégek megtekintése alatt pont ebben az élményben lehet részünk 71, minden borzalmával együtt csodálatos percig. Nagyon különböző, de nagyon életszerű és tragikomikus karakterekkel ismerkedhetünk meg. Tom (Cillian Murphy), a pszichés problémáit „keep smiling” taktikájával takaró sikeres és jóképű bankár a fürdőszobába zárkózva kokózik. (Zakójának belső zsebében egy pisztolyt rejteget.) Gottfried (Bruno Ganz), az ezoterikus „orvos” a szobában pufogtatja közhelyeit a lélek gyógyulni akarásáról, de közben nem igazán esik le számára, hogy ki mit érez. A leszbikus Jinny (Emily Mortimer) a kertben ülve, kisírt szemekkel próbálja feldolgozni, hogy párja a XIX. századi amerikai utópisztikus irodalom gender-szemléletét kutató Martha (Cherry Jones) keveredett már viszonyba az elnyomókhoz tartozó férfiakkal. (Akik ráadásul még szőrösek is.) Janet ez alatt a lehajtott WC-ülőkén ülve, kisírt szemmel nyomja ki azokat a telefonokat, amiket kínos lenne mások előtt felvenni. És hallgatja barátnőjét, Aprilt (Patricia Clarckson), aki a teljes magánéleti világvége közepén próbálja rábeszélni, hogy miniszterként csináltasson majd új frizurát magának. Legnormálisabbnak Bill (Timothy Spall), Janet teljes apátiába süllyedt férje tűnik.




Emberi tragédiákat láthatunk mindenhol, maguk a történések rendkívül nyomasztóak. (Ez alól kivételt képez az LMBTQ szereplők mondvacsinált problémázása.) Ehhez a „színtér” zártsága és a fekete-fehér kép is hozzájárul. Legszívesebben menekülnénk. Ha nem lenne annyira hétköznapiasan abszurd minden és nem akarnánk minduntalan hangosan röhögni. De a zseniális fekete humor odaragasztja a nézőt a székbe. A poénok nagyon jól vannak adagolva, a történet végig feszes, nincs üresjárat. Tanulság sincs, a A vendégek utolsó jeleneteként egy slusszpoént kapunk lezárásnak az erkölcsi igazságtétel, vagy megoldás helyett. De láttunk valami nagyon eredetit és nagyon vicceset.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. január 4.

Hazai forgalmazó: Cirko Film

Nézd meg mik voltak 2017 legjobb művészfilmjei!

Nézd meg mik voltak 2017 legjobb filmjei!




A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: