Floridai álom kritika

Home » Floridai álom kritika

Floridai álom kritika

By | 2018-04-05T21:23:59+00:00 2018 január 13th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , |0 Comments

Floridai álom kritika
A Floridai álom az egyik legszebb és legfájdalmasabb film, amit valaha láttam. Gyönyörű, ahogy bemutatja milyen a felhőtlen gyermekkor, ahol minden egyes dolog egy apró csodának számít vagy azzá tudják tenni. Boldog gyerekeket látunk: nevetnek, csibészkednek és szeretnek. Viszont emellett látjuk a szegénységet, és hogy milyen kilátástalan és nyomorult ezeknek az embereknek a élete. Rálátnak ugyan Disneyland-re, de mégis olyan, mintha fényévekre lenne tőlük. Miközben néztem egyszerre voltam vidám és szomorú, jó volt látni ezeket a felszabadult gyerekeket, ahogy átélik a gyermekkor szabadságát, de fájdalmas is volt, mivel sejteni lehetett, hogy az élet előbb-utóbb majd útóléri őket. Mivel a film letisztult eszközökkel dolgozik, és nem használ hatásvadász elemeket, csak lassan csordogál az elkerülhetetlen végkimenetel felé, így az utolsó 5-10 perc olyan elemi erővel sújt le a nézőre, hogy szinte levegőt sem kap. A stáblista lepergése után is nehéz bármit mondani, a nézők nagy része valószínűleg a könnyein fog kicsúszni a moziteremből. Mindezen erények ellenére is tisztában vagyok vele, hogy, hogy a Floridai álom nem lesz közönségfilm, de aki hajlandó esélyt adni neki, az biztosan nem fog csalódni és örökre a szívébe fogja zárni ezt a csodálatos alkotást.



Moonee (Brooklyn Prince) és édesanyja Halley (Briane Vinaite) egy lepukkant olcsó hotelben „élik”mindennapjaikat Disneyland árnyékában. A fiatal anya mivel nem talál munkát, így kénytelen alternatív pénzkereseti lehetőségekhez folyamodni, hogy kifizesse a lakbért és ne rakják utcára őket. Moonee és kis barátai ezekből a problémákból még nem igazán fognak fel semmit, hanem élik felhőtlennek tűnő gyermekkorukat. Bobby (Willem Defoe) a ház menedzsere igyekszik kézben tartani a hotel ügyes-bajos ügyeit, és mindemellett a nyári szünetben még a csellengő, csibészkedő gyerekeket is szemmel tartja. Olyan, mint egy pótapuka, akinek mindenkire gondja van, mindenkihez van egy kedves szava, és a konfliktusokat is megpróbálja a lehető legsimábban elrendezni.
Floridai álom kritika
Sean Baker olyan problémákról mesél új filmjében, amit már láthattunk talán, de ahogy ő megmutatja az annyira igazi, hogy képtelenek vagyunk kivonni magunkat a hatása alól. Olyan szociális érzékenységgel mutatja meg a társadalom perifériájára szorult emberek tragédiáját, ahogy azelőtt soha senki sem tette. Nem ítélkezik felettük csak követi szereplőinek életét, és az ő szemükön keresztül – főként a gyerekekén – látjuk ezt a „világot”. Egyszerre van jelen öröm és szomorúság, ami egy furcsa, egyedi hangulatot ad a filmnek. Sokszor vicces vagy éppen vidám amit látunk, de ha jobban mögé nézünk akkor teljesen már értelmezést kap. Ilyen például az a jelenet amikor Moonee édesanyjával és barátnőjével autóstoppal bemegy a városba, hogy megünnepeljék egyikük születésnapját. Az anya elővesz a sötétben egy muffint, beleszúr egy gyertyát majd meggyújtja. A két kislány sikongat örömében annyira boldogok, és ezt csak tetézi a július negyedikei tűzijáték, amit Disneyland-ből lőnek fel. Ez egy gyönyörű, megható, emberi pillanat, viszont ha jobban belegondolunk egyben szívfacsaró is, mivel egy ideális világban nem egy kicsinke muffin kéne, hogy jusson hármójukra. Viszont ennek a három embernek abban a pillanatban, és társadalmi helyzetben ez felér egy tökéletes szülinappal, és egy életreszóló, megismételhetetlen élménnyel.
Floridai álom kritika
Emiatt zseniális ez a film, mert nem azt mutatja meg, hogy az átlagember számára mit jelent a boldogság, a szeretet, az anyaság, hanem azt, hogy ezek az emberek hogyan élik meg ezeket az érzéseket. Számukra teljesen más a fontos, más az értékrendjük. A gyerekek nem nyomorúságként élik meg azt, hogy hármójukra csak egy gombóc fagyi jut, és felváltva kell nyalniuk azt, hanem örülnek, hogy tudtak venni venni egyáltalán fagyit a nagy forróságban, és azt megoszthatják egymással. Halley a fiatal anya, közel sem mondható mintaanyának, de látszik, hogy szereti kislányát. Morálisan megkérdőjelezhető sok döntése, de az nem, hogy tényleg kötődik Moonee-hoz Hiába „rossz” anya, együtt tudunk vele érezni, mivel megpróbálja a legtöbbet kihozni abból a kilátástalan helyzetből amiben van. Minden szereplő valamilyen szinten sérült, de mivel nagyon emberiek és esendőek így nem tudjuk egyikükre sem azt mondani, hogy jók vagy éppen rosszak, egyszerűen nem a mi tisztségünk, hogy megítéljük ezt, mivel nem tudhatjuk milyen lehet egy ilyen életet élni.

Szívből ajánlom mindenkinek ezt a csodálatos filmet, mivel a megtekintése után, ugyan jó pár könnycseppel szegényebben, de érzelmileg sokkal gazdagabban lehet távozni a moziteremből. A Floridai álom egy olyan fájdalmas, kegyetlen és egyben gyönyörű történetet mesél el nekünk, ami rávilágít arra, hogy a világban nem lehet minden fekete vagy fehér, a boldogsághoz elég egy szivárvány is, és hogy a szeretet nem válogat, mindenhová beköltözik még a legnyomorúságosabb körülmények közé is.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. január 18.

Forrás és fotó: ADS Service



A Te véleményed is számít!