Három óriásplakát Ebbing határában kritika

Home » Három óriásplakát Ebbing határában kritika

Három óriásplakát Ebbing határában kritika

Három óriásplakát Ebbing határában kritika
Az író, rendező Martin McDonagh nem gyakran vág neki egy-egy forgatásnak, az elmúlt tíz évben három filmet tett le az asztalra a most tárgyalt darabjával együttvéve, viszont számomra nincs még egy ilyen filmes géniusz, akinek filmjeire ne érné meg akármennyit várni. Az In Bruges után állt elő személyes kedvencemmel, A hét pszichopatával, amit akárhányszor is nézem meg, nem tudok betelni vele. A Három óriásplakát Ebbing határában az első filmje, aminek normális magyar címet bírtak kerekíteni, (Erőszakik? Komolyan?) aminek zseniális dialógusainak és fenomenális humorának máza alatt szörnyen komoly morális felvetések bújnak meg.



Missouri állam kisvárosában, Ebbing egy elhagyatott útján három óriásplakátot bérelnek ki. Néhány felirat kerül rájuk, amik számon kérik a helyi rendőrség vezetőjét, hogy a több hónapja megerőszakolt és meggyilkolt lány ügyében nem halad a nyomozás. A köztiszteletnek örvendő Willoughby rendőrkapitányt teszi felelőssé a plakátokat kihelyező édesanya, kinek ennyi idő elteltével sem sikerült feldolgozni lánya halálát, vagyis inkább azt, hogy gyilkosa ilyen könnyen megúszták bestiális tettük. Tett tettet követ, és a kisvárosban szépen lassan kezdenek elszabadulni az indulatok. A Három óriásplakát Ebbing határában már az első harmadában is tartogat erős meglepetéseket, ezért nem is ásnám bele magam ennél jobban a történetben, és óva is intenék bárkit, hogy mozizás előtt bővebben utána olvasson.
Három óriásplakát Ebbing határában kritika
Martin McDonagh stílusa majd minden snittben arcon csapja a nézőt: a dialógusok káprázatosan frappánsnak, a színészek remekül vannak instruálva, nem tudnék egy szereplőt mondani, akiből ne sikerült volna a maga maximumát kihozni. Tökéletesen megtalálja a maga helyét az erős dráma és a térdcsapkodó, illetve keserűen maró humor határvölgyében. Mesteri váltások jellemzik a jeleneteket, ahogy egyik pillanatban egy még laza beszélgetésből hirtelen feszült, erőszakos szituáció avanzsál, majd valamilyen fekete humorral csapja agyon az egészet még inkább kiszámíthatatlanul. A McDonagh filmjeire jellemző humor kicsit sem korrekt, sokaknál biztos kicsapja a biztosítékot, de aki bírja ezeket a fanyar poénokat, az imádni fogja.

A kiváló színészi játékról beszéltem már, de nem igazán lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire megvan az összhang a karakterek között. Frances McDormand minden megmozdulásából sugárzik a határozott és kemény jellem, de a megtört anya érzelmes kifakadását is remekül produkálja. Woody Harrelsonra megint nem lehet panasz, de Sam Rockwell az, aki ellopja a showt. Elképesztő érzékkel van megáldva ez a színész, ahogy egy karaktert már a testmozgása és a grimaszai által képes hitelesen előadni. Az ő figurája megy át a legnagyobb jellemfejlődésen, és magamon vettem észre, mennyire meglepődtem, hiszen a film egyharmada alapján el nem tudtam képzelni, hogy egy órával később már szimpatizálni fogok ezzel az emberrel.
Három óriásplakát Ebbing határában kritika
A szuperlatívuszaim ellenére számomra A hét pszichopatát így sem sikerült ledönteni trónjáról. A kifejezetten érdekes témafelvetése az igazságszolgáltatásról, bosszúról, önbíráskodásról sok kérdést felvethetnek majd a nézőben, de számomra szörnyen hiányzott a dramaturgiai csúcspont. McDonagh előző filmjeivel ellentétben itt nem szabadul el az utolsó húsz percben a pokol, nem is probléma a kissé ráérős lezárás, de mindenképpen hiányoltam valamiféle katarzist, ami erősen a fejembe vésődik a moziteremből kijövet. Így a film utolsó egyharmada érzelmileg semmivel sem erősebb, mint az azt megelőző másfél óra, de még csak emlékezetesebb momentumokat sem kapunk.

Egy igazán stílusos, remek zeneválasztással tálalt, a fekete humor és a mélyreható karakterdráma keverékének iskolapéldája a Három óriásplakát Ebbing határában. Számomra a lezárás valóban csalódás volt, de ennek ellenére is bőven van annyi felejthetetlen pillanata, amik újra és újra szóba kerülnek majd baráti csevejek során, mikor felidézitek a filmet.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2017. január 25. 

Forrás és fotó: Fórum Hungary



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..