A világ összes pénze kritika

Home » A világ összes pénze kritika

A világ összes pénze kritika

A világ össze pénze kritika
Ridley Scott (Alien: Covenant, Mentőexpedíció, Amerikai gengszter) legújabb filmje – A világ összes pénze – már azelőtt nagy nyilvánosságot kapott mielőtt bemutatták volna. Ugyanis főszereplőjét, Kevin Spacey-t zaklatási botránya miatt le kellett cserélnie Christophet Plumerre. Ez sok utómunkát és újraforgatást, újravágást jelentett, ami meg is látszik a film minőségén. Félreértés ne essék Christopher Plummer fantasztikusan játszik,mintha neki írták volna ezt a szerepet, de a végeredmény valahogy mégsem áll össze. Természetesen nem azt mondom, hogy A világ összes pénze egy rossz film, de lehetett volna sokkal jobb is, rövidebb játékidővel, feszesebb, pörgősebb történetvezetéssel. Így viszont sajnos csak egy tisztességes iparosmunka lett egy olyan témáról, amit már sokszor láthattuk.



A 16 éves III. John Paul Getty elrablása a világ egyik legbizarrabb túszdrámájaként vonult be a történelembe. Na nem az elrablás módja volt a különös, hanem hogy a dúsgazdag nagyapa hónapokon át nem volt hajlandó kifizetni a váltságdíjat. Először labilis anyagi helyzetére hivatkozott, majd azzal érvelt, hogy a váltságdíj nem adócsökkentő tétel, így leírni sem tudja majd az adójából. A film erről a megtörtént eseményről szól, de a forgatókönyvet Joan Person könyve alapján adaptálták. A téma adott, volt, amiből lehetett volna egy érdekes, izgalmas filmet csinálni, de ehelyett egy kicsit elnyújtott (2 óra12 perc), erőltetett mondanivalóval megtűzdelt felemás alkotást kapunk.
A világ össze pénze kritika
Az első egy óra nagyon lassú, igazából a milliárdos J. Paul Getty karakterét mutatják be jobban benne, hogy minden lépését, gondolatát a mammon uralja. Ez mind szép és jó, de ezt már elég sokszor láthattuk (Tőzsdecápák, A Wall Street farkasa, A nagy dobás), hogy mit tesz az emberrel a pénz. Eluralkodik rajta a paranoia, senkiben nem képes bízni, mert azt gondolja mindenki a pénzét akarja, fontosabbak neki a tárgyak, mint az emberek, mert hát az emberek csak csalódást okoznak. Nem lett volna ezzel gond, ha e köré füzik fel a filmet, de mivel nem tudtak mélységet adni ezeknek gondolatoknak így csak lógnak a levegőben.

A film második fele szerencsére sokkal jobban sikerült, itt már megcsillogtatja Ridley Scott azt a tehetséget, ami miatt a legjobb rendezők között tartják számon. Viszont hiába lesz a második óra jobb tempójú és összeszedetettebb, a karakterekkel még mindig nem tud mit kezdeni. Mindegyiket bemutatja egy kicsit, de egyik sem kap kellő figyelmet. Talán Cinquanta-t, az egyik emberrablót sikerül a legjobban bemutatnia, akit a nagyszerű Roman Duris (Lakótársat keresünk, Másodállás, Halálos szívdobbanás) alakít. Plummer mellett ő az, akit még ki tudnék emelni a színészek közül. Bár az övé „csak” egy mellékszerep, de sokkal jobban helytáll, mint a két hollywoodi nagyágyú, Michelle Williams és Mark Wahlberg. Az ő játékán tényleg látszik az alázat, hogy mindent beleadott a szerepbe, és megpróbálta azt a kis papírvékony karaktert élettel megtölteni. Mark Wahlberg is nagyon küzd, de hát ő már csak Mark Wahlberg marad, olyannak szeretjük amilyen. Aki viszont nagy csalódás volt nekem az Michelle Williams. Ebben a filmben szinte semmit sem mutatott meg tehetségéből, pedig ő egy igazán jó színésznő, elég, ha csak A régi város-ban nyújtott alakítására gondolunk. Úgy hogy számomra rejtély, hogyan sikerült ennyire kifejezéstelenül és unalmasan játszania. Természetesen ez nem csak az ő hibája, mivel a karakter is eléggé egysíkú és lehet, hogy a rendezői instrukciók sem voltak megfelelőek.
A világ össze pénze kritika
Egy szó, mint száz A Világ összes pénze egy kicsit félrement. Olyan mintha nem tudták volna eldönteni az alkotók, hogy egy régivágású drámát szeretnének csinálni vagy pedig egy izgalmas thrillert. Mindkettőből kapunk egy kicsit, de egyikből sem eleget, mikor már kezdene igazán érdekes lenni Getty karaktere átváltanak thriller üzemmódba és a fináléra ugyan felpörögnek az események, de csak kapkodjuk a fejünket, hogy akkor ez most igazából milyen műfajú film akar lenni? A másik nagy gond az, hogy nagyon steril a film. A rendező nem nagyon engedi közel a karakterekhez a nézőt, így sokszor nem nagyon értjük, hogy a szereplők mit miért csinálnak. Olyan, mint karakteralkotás ebben a filmben nem igazán létezik, vannak szereplők, akik beszélnek, csinálnak dolgokat, de csak felületesen ismerjük meg őket. Egyedül talán a Mark Wahlberg által megformált Fletcher Chase megy át úgymond karakterfejlődésen, de róla se nagyon derül ki semmi, pedig a 2 óra 12 perc alatt lett volna rá idő.

Így a kritika végén pozitívumként kiemelném a nagyszerű filmzenét, amit Daniel Pemberton (Útvesztő, Elit játszma, Steve Jobs) komponált, ez és Christopher Plummer fantasztikus játéka kicsit javított A világ összes pénze című film színvonalán. Sokkal jobb filmet tudott volna csinálni Ridley Scott, ha kihagyja a drámát és a fölösleges rizsát. Egy jó kis pörgős thrillert kellett volna lenyomnia 1,5 órában. Természetesen annak azért lehet örülni, hogy nem egy újabb franchise-t kezdett szétbombázni.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. január 25.

Hazai forgalmazó: Freeman Film



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..