Szeretet nélkül kritika

Home » Szeretet nélkül kritika

Szeretet nélkül kritika

By |2018-04-05T21:23:38+00:002018 január 26th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , |0 Comments

Szeretet nélkül kritika
Szeretet nélkül nem lehet élni. Ezt szögezi le nagyon határozottan Andrey Zvyagintsev filmjének valamelyik szereplője. Az egyik legismertebb és legnagyobbra tartott hazai pszichológus szerint viszont ennek az ellenkezője igaz. „Szégyellem kimondani, de lehet” – válaszolta meg a (talán nagyon) banális kérdést egyik interjújában. Az orosz rendező szereplői képesek létezni, vagyis inkább csak vegetálni kedves szavak, nyugtató ölelések, empátia és a másikra figyelés nélkül. Csak a néző érzi elviselhetetlennek azt, amit a látni kényszerül mozivásznon.




Zsenya (Mariana Spivak) és Borisz (Alekszej Rozin) a harmincas éveikben járó orosz házaspár éppen válik. Kapcsolatuk rég óta nem működik. (Talán soha nem is működött?) Mindketten csak ritkán járnak haza. A nő (meggyőződése szerint) rátalált élete nagy szerelmére a sármos és gazdag Anton (Andris Keiss) személyében. A (lassan-lassan ex) férj fiatal barátnője, a naiv Mása (Marina Vasilyeva) pedig már babát vár. A válás nem jelent anyagi problémákat, hiszen mindketten jól keresnek. Viszont úgy látják, hogy egy mázsás probléma belezavar alakuló szép, új életükbe. Ez pedig nem más, mint a tizenkét éves gyerekük, Aljosa (Matvey Novikov). A fiú számukra csak teher és nyűg. Ezt Aljosa is érzi, tudja. Egy reggel nem megy be az iskolába és senki sem sejti, hogy hova tűnhetett.

Akárhogy kutatok az emlékezetemben, nem jut eszembe olyan film, ami érzelmileg annyira megterhelő lenne, mint a Szeretet nélkül. Nehéz szavakat találni Zvyagintsev remekművére, anyaként különösen megrázó végignézni. Egy gyerek világképének középpontja az apa és az anya, rajtuk keresztül mérjük magunkat. Sokszor még felnőtt emberként is, de előtte mindenképpen. Talán nem is létezik nagyobb és feldolgozhatatlanabb fájdalom, mint a szülő elutasítása, érzelmi hidegsége. Aljosának azzal a tudattal kell élni, hogy a szüleinek nem kell. Fizikailag sem kívánnak gondoskodni róla, nem akarnak vele együtt élni. A kiskamasz igazából szülei kívánságát teljesíti be azzal, hogy eltűnik, kilép a világból.
Szeretet nélkül kritika
A központi szereplők, Zsenya és Borisz remekül (és egyben hátborzongatóan) megírt és eljátszott karakterek. A nő felületes és üres. Tökéletes frizura, kozmetikus, aztán vacsora egy rongyrázós étteremben a pénzes, deresedő halántékú, de jóképű pasival. Ha kénytelen otthon lenni a gyereke társaságában, akkor inkább a mobilján mélyed el a virtuális világban. (Ha jól vettem ki a Vkontakte nevű orosz közösségi oldal oszlopos látogatója.) Állandósult rosszindulatú megjegyzési némiképp még viccesek is, így az ismerősi inkább csak mosolyognak, nem igazán vesznek arról tudomást, hogy egy szörnyeteggel van dolguk.

Borisz a férj szintén totálisan üres. Bemegy a munkahelyére, elmegy vásárolni a barátnőjével, aztán együtt van vele, majd eszik. Vegetatív funkciók rendben működnek. Persze neki is vannak érzései, nyomasztják egyes dolgok. A válás és a fia sorsa is nagyon rosszul érinti. Mélyen vallásos, pravoszláv főnöke fel lesz háborodva, ha megtudja, hogy elvált ráadásul még a gyerekéről sem gondoskodik. Az ő energiáit így ennek eltitkolása köti le.
Szeretet nélkül kritika
Aljosa nincs ott szülei gondolataiban és jövőre vonatkozó terveiben. Van egy nagyon erős jelenete a filmnek. A nemtörődöm és inkompetens rendőrség feladatát átvállaló, eltűnt gyerekeket kereső civil egyesület egyik tagja, Iván az ebédlőasztalnál ül a család (?) lakásán. Előtte papír, jegyzetelni készül. Kérdéseket tesz fel. Kik Aljosa barátai? Mivel tölti a szabadidejét? Hova szokott menni iskola után? Az anya(?) és az apa(?) zavartan hallgatnak, nem tudják a válaszokat. Iván nem mond semmit, nem tesz megjegyzést, de elhűl azon, hogy ez a két ember ennyire nincs jelen a tizenkét éves gyerekük életében. Zsenya és Borisz pedig láthatólag kínosan érzi magát. Kár, hogy nem saját maguk, hanem csak a „család” sötét viszonyaiba belelátó idegen előtt.

Zsenya szenved saját gyerekkori traumája, érzelmileg hideg anyja miatt. Csak ahhoz kevés, hogy észrevegye: ugyanezt műveli a saját fiával. A női főszereplő anyja egy epizód erejéig feltűnik a filmben. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy végletekig rosszindulatú, pszichiátriai értelemben beteg személlyel van dolgunk. A nagymama figurája nagyon visszataszító és egyben nagyon valóságos. Jelentésben viszont nem ad hozzá az alkotáshoz. Talán csak azért szerepel, mert a rendező nem akarta megsérteni kultúránk egyik legnagyobb tabuját, hogy egy anya mindenképp szereti a gyerekét. Vagy ha nem, akkor egy súlyosan traumatizált, fájdalmas gyerekkort maga mögött tudó nőről van szó. (Feltűnő, hogy Borisz múltjáról semmit nem tudunk meg, az apa nem kap valamiféle „igazolást” egy elmebeteg szülő képében.)

Nem tudom, mit válaszolnék arra a kézenfekvő, de sablonos kérdésre, hogy kinek ajánlanám a filmet. Azt hiszem egyszerre mindenkinek és senkinek. Elképesztően magas művészi színvonalú, bölcs és mélyen érző alkotás a Szeretet nélkül. De ezzel együtt és pont ezért csontig hatoló fájdalmat okoz. Különösen a befejezés, ahol megtörténik a legrosszabb, amire számítottunk, mégis minden bizonytalan és elvarratlan marad. Mindenki döntse el maga, lelki ereje ismeretében, hogy szeretné-e látni.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. február 1.

Hazai forgalmazó: Mozinet




A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: