A hentes, a kurva és a félszemű kritika

Home » A hentes, a kurva és a félszemű kritika

A hentes, a kurva és a félszemű kritika

By | 2018-02-13T23:05:44+00:00 2018 január 27th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , , , , |0 Comments

A hentes, a kurva és a félszemű kritika
Vannak receptek, amik mindig beválnak. Titkolhatjuk, tagadhatjuk, de minden felkelti a figyelmünket, ami erotikus. És minden felkelti a figyelmünket, ami kegyetlen. A történelmi érdekességek is sokak érdeklődésére tarthatnak számot – ez már nyíltan is vállalható. Szinte kínálj magát filmtémának régmúlt idők bármelyik híres gyilkossága, amelynek főszereplője egy prostituált. A hentes, a kurva és a félszemű nem érdemek nélkül való film, de mégsem érzeni benne azt a konzekvens egységet és azt a logikusan végigvitt gondolati szálat, mint a rendező tavaly debütált alkotásában.



A Kodelka-gyilkosság, a húszas évek Magyarországát lázban tartó bűneset valóban filmre kínálkozik. A döbbenetesen kegyetlen és elvetemült Léderer házaspár tettei csupán inspirációt nyújtottak a rendező számára. A történelmi tények nem igazan egyeznek a filmvásznon látott történésekkel. Ezzel alapból nem is lenne probléma. A film hiányosságai máshol keresendők, az inkább csak meglepő, hogy a valóság horrorisztikus és döbbenetes részletei (mint a például pénztárcaként használt koponya, vagy egyéb, esztétikai okokból nem részletezett „nyalánkságok”) nem lettek beemelve a filmbe.

Mária (Gryllus Dorka) a pesti bordélyházból elmenekülő prostituált összetalálkozik a fehérterror során elkövetett bűnei miatt körözött Léderer Gusztávval (Nagy Zsolt). Már párként jutnak el abba a Duna-partján fekvő kis faluba, ahol a mészárszéket vezető Kodelka Ferenc (Hegedűs D. Géza), Léderer régi ismerőse szinte kiskirályként basáskodik. A gazdag férfi szemet vet Máriára, meg akarja szerezni magának a nőt. Léderer eleinte ellenáll, de aztán egyre inkább lehetőséget lát a mészárszék vezetőjének vágyakozásában, fejében ördögi tervek szövődnek, elképzeléseibe Máriát is beavatja.
A hentes, a kurva és a félszemű kritika
És mit szól mindehhez Mária? A hentes, a kurva és a félszemű című film számomra legnagyobb kérdése, legzavaróbb tisztázatlan pontja itt jön. A nő az első jelenetben szabály szerint menekül a bordélyházból. Telítődik, megundorodik saját testének áruba bocsátásától. Inkább a halált választaná, mint ezt az életet. Sorsa talán nem is több és nem is jobb, mint azoké az marháké, akinek teste Kodelka húspiacán várnak vevőre. Lédere a tulajdonaként tekint rá. („Ő az enyém” – hangzik el minduntalan a volt csendőrtiszt szájából.) Kodelka szintén pénzért megkapható luxuscikknek tekinti. A történet előrehaladtával felvillan előtte annak a lehetősége, hogy saját lábra álljon. Átvehetné a helyi kocsmát a munkában megfáradt csapos nőtől (Börcsök Enikő), de ehhez hiányzik valami. Mégpedig a Föld tengelyét mozgató pénz. És ekkor Mária… Nagy gond, hogy a mondatot nem tudom befejezni. Nem egyértelmű a női főszereplő milyen stratégiával képzeli el a hőn áhított anyagiak megszerzését. Néha úgy tűnik, hogy Léderer megkerülésével akar pénzt kiszedni a bájaitól megvadult hentesből, máskor pedig párja (?) hű szövetségesének tűnik.

Mária a tárgyként használt nő, aki ki akar törni helyzetéből. De a sorsát másfele fordító anyagikat csak teste újbóli áruba bocsátásával tudná előteremteni. A kor, amiben él, másra nem ad lehetőséget. Mintha a rendező erre szálra szerette volna a filmet felfűzni, az alkotás mintha a „gyengébbik nem” sok évszázados kiszolgáltatott helyzetét célozta volna meg témának. De ez valahogy mégsem jött össze, finoman szólva is döcögősre sikerült. Mária viselkedése nem egyértelmű, néha kifejezetten ellentmondásos.

Kodelka karaktere is érthetetlen. Ő és Léderer egymással élesen szemben álló figurák. Egyikük az ész, a racionalitás, másikuk az állatias ösztönök, a vérszomj. Kodelka okos és számító. Léderert alantas vágyai hajtják. A szembeállítás tökéletességét csak Kodelka Mária iránt érzett mindenféle értelmet és alapot nélkülöző, szinte mániákus vágyódása zavarja meg. A hentesről kialakított általános kép nagyon ellentmond annak, ahogy az egykori(?) örömlánnyal viselkedik.

Atmoszféra teremtésben viszont verhetetlen Szász János filmje. A fekete-fehér kép, a háttérben felcsendülő korabeli zenék, a lepukkant épületek és az olvadó hótól lucskos utcák mind-mind különleges és sok esetben nyomasztó hangulatot kölcsönöznek a filmnek. A színészi alakításokra sem lehet panasz, a három főszereplő eddigi munkásságának ismeretében ebben semmi, de semmi meglepő nincsen. De mindezzel együtt fájdalmasan hiányzik az egy mondat, amiben tömören és velősen összefoglalhatnánk a film lényegét. A figyelmet mindenképp felkelti, hogy gyilkolnak és van benne egy kurva, de többre sajnos nem futja a 105 perces játékidő alatt.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. január 25.

Hazai forgalmazó: Big Bbang Media



A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: