Fekete Párduc kritika

Home » Fekete Párduc kritika

Fekete Párduc kritika

Fekete Párduc kritika
Nem a Fekete Párduc ez az első, afroamerikai főszereplővel készült szuperhősképregény alapján készült film, bár ekkora költségvetéssel egyik sem büszkélkedhetett. Ami viszont kiemeli az elődök sorából, hogy itt van is jelentősége a származásnak. Azonban a puding próbája az evés, meglátjuk, mihez kezdenek ezzel a lehetőséggel az alkotók.



T’Challa-ra (Chadwick Boseman), apja hirtelen halála után Wakanda trónja vár. A kötelező harci kihívást letudva, elfoglalja a trónt, mi pedig közben megismerjük ennek a mesébe illően idilli afrikai országnak a történelmét és hatalmi viszonyait. Nem elfeledkezve a múltban eltemetett, de a dramaturgiailag megfelelő pillanatban a felszínre törő sötét titokról sem. Wakanda ugyanis nem csak gazdag, de technológiai fejeltsége is egyedülálló az egész bolygón. Pontosan emiatt a teljes izolációt választotta, hogy megvédje a népet, de már nem titok többé, így a haza veszélybe került, nem is szólva egy új trónkövetelőről, akinek egészen másak a szándékai az ország jövőjével kapcsolatban. Hiába a szerető anya (Angela Basset), a talpraesett exbarátnő, Nakia (Lupita Nyong’o), a mérnök hugica, Shuri (Letitia Wright), a bölcs öreg Zuri (Forest Whitaker), és a rendíthetetlen testőr, Okoye (Danai Gurira), nem lesz könnyű helyes döntést hozni. Apja gyilkosát üldözve Dél-Koreában kirándul a csapat, ahol komoly zűrbe keverednek, és mire hazaérnek, már nyakukon a baj. Az ország öt törzse nem mindenben ért egyet, és a trónkövetelő, Erik (Michael B. Jordan) megjelenése csak ront a helyzeten, amit van, aki lehetőségként éli meg.
Fekete Párduc kritika
Ryan Coogler író-rendező élt a lehetőséggel, és leforgatta a maga királydrámáját. Ebben segítségére volt Jordan, mint állandó színésze. Most ugyan nem a pozitív figurát alakítja, de karaktere hiteles, és nem feltétlenül gonosz. Úgy látszik a nyitófilmek már csak ilyenek, hiszen Thor is így kezdte. Míg ott egy jószívű, de hevesvérű örökös harcolt egy megfontolt, de ördögi ellenlábassal, itt egy felkészült, de új uralkodó, a kívülről jött, elszánt és bosszúra éhes kihívóval. Mindketten szélsőséges álláspontot képviselnek, így ellentétük kibékíthetetlen, és küzdelmüket az egész ország megszenvedi. Az izoláció és nép védelme kerül szembe a rászorulók megsegítésével, és az elnyomókon való bosszúállással.

Aki a Fekete Párduc nézése közben aktuálpolitikai témákkal vél hasonlóságot felfedezni, az nem jár messze az igazságtól. Wakanda technológiai fejeltségével alaposan felborítja a hatalmi viszonyokat, ha színrelép. Ebben nem nehéz felismerni az “USA, mint a világ csendőre” motívumot. A filmben elhangzik egy mondat, valahogy így: “Amikor közeleg a baj, az okosak hidakat építenek, az ostobák falakat.” Ekkor azért néhányan felröhögtek a nézőtéren. A többi már emberség kérdése, hogy saját jólétünknek meddig van értelme, ha annak mások isszák meg a levét a mi tétlenségünk miatt. A téma komolysága miatt a humor kicsit háttérbe szorul, de ez menet közben nem tűnik fel.
Fekete Párduc kritika
Azért jó Marvel filmekhez méltóan a bunyók és a csaták sem maradnak el. Esőerdő, kaszinó, szavanna, vízesés, maglev vasút, Puszan belvárosa, mind alkalmas egy látványos összecsapásra. Bár a páncélozott rinocérosz kissé túlzásnak tűnik, de szódával elmegy. Látványosak, pörgősek, nem lehet panasz rájuk. A színészek is jók, főleg Boseman, Nyong’o és Jordan viszi a prímet. Képesek tartalom megtölteni a karaktert, és érdekel, mi lesz a sorsuk, bár sok meglepetés nem érhet minket.

Megszokott Marvel színvonalon elkészített, látványos, akciósci-fi a Fekete Párduc, némi moralizálással vegyítve, szinte csak fekete színészekkel előadva. Valójában egy dologtól eltekintve merőben súlytalan film. Dramaturgiailag minden stimmel benne, de emiatt kiszámítható is. Sebaj, ezzel már kihúzzuk, amíg beköszönt az Infinity War.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. február 15.

Hazai forgalmazó: Fórum Hungary



A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: