Teheráni tabuk kritika

Home » Teheráni tabuk kritika

Teheráni tabuk kritika

By |2018-11-03T13:36:16+00:002018 február 14th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , |0 Comments

Teheráni tabuk kritika
Az arckép kifejezésnek van valami nagyon bensőséges jelentésárnyalata. Ilyen felvételen látszik a szem, a kifejezés. Azt érezzük, hogy megpillantunk valamit a képen látható ember személyiségéből és sorsából. Arcképre van szükség a „rideg”, hivatalos iratokhoz is. Hiszen társadalomban élünk, az állam szabályozni és ellenőrizni akar minket, sok esetben kerülnek arcképek különböző okmányokba. Ali Soozandeh Teheráni tabuk című filmjének főhősei ilyen, vagy olyan okból, mind eljutnak a fényképészhez, hogy kép készüljön róluk. Belenéznek a kamerába, pár másodpercig mutatják az arcukat – összesűrítve önmagukat és ezzel együtt mindazt, amit a másfél órás film alatt megtudunk róluk. A hátteret azonban nem ők választják ki maguknak. Ott ragaszkodni kell az előírásokhoz.



A film három, egymáshoz laza szálakkal kapcsolódó történetet mesél el. Az ötéves fiát egyedül nevelő Pari (Elmira Rafizadeh) kénytelen prostitúcióból megélni. Férje börtönben ül, a válási papírokat nem hajlandó aláírni, így az anya képtelen munkát vállalni. A fiatal Sara (Zahra Amir Ebráhimi) tanárként szeretne dolgozni, mielőtt gyereket vállalna. De férje és annak családja (élén az anyóssal – Siir Ekloglu) megakadályozná minden törekvést, ami arra irányulna, hogy az otthon falain kívül bármit is csináljon. (Legyen akár szó egy kávézásról a barátnővel.) Az egyetemista Babak (Arash Marandi) egy buli alkalmával összegabalyodik egy fiatal lánnyal. Donyának (Negar Mona Alizadeh) viszont egy hét múlva lesz az esküvője, addig össze kellene szedni a pénzt az illegális szűzhártya-visszaállító műtétre, különben könnyen családi vérbosszú áldozatává válhat.
Teheráni tabuk kritika
Emberek, akiknek a sorsát az erkölcsös életmódra való hivatkozással meghozott szabályok és tradíciók teszik tönkre. Elvben a társadalom morális megemelését szolgálják az előírások, a felszínen mindenki ad a látszatra. De akárhova néz az ember, mindenhonnan ömlik a szexualitás. Nem a finomra hangolt erotika, hanem valami durva állatiasság. A legprosztóbb szexuális viccek ismeretlen nők előtt, folyamatos mutogatások, nyálcsorgatással egybekötött „fixírozás” az utcán és persze prostitúció minden sarkon. A legdöbbenetesebb az, hogy mindez egy ötéves gyerek szeme előtt zajlik. Pari fiát nem veszik fel az iskolába, így kénytelen magával vinni, amikor „dolgozni” megy. (Talán ez a legégetőbb, legfájóbb momentum a filmben. Az anya, aki szereti a gyerekét, mindent megtenne érte, de képtelen megkímélni a megrázkódtatásoktól. Pari amúgy is „nagyon anya”, a történet előrehaladtával amolyan pótmama szerep jut neki Babak és Donya mellett is.) A kisfiú később bejáratos lesz Saráékhoz és Babakkel is megismerkedik. Szinte minden a szeme előtt zajlik. Nincs megkímélve, és ami a legfélelmetesebb: látszólag mindent természeteseknek vesz. Talán itt van az (egyik) kulcspontja a történetnek. Milyen felnőtt lesz abból, milyen elképzelésekkel fog belevágni majd a női nemmel való viszonyába (direkt nem szerelmi életet írok) az a fiú, aki ötévesen egy taxi hátsó üléséről nézte, hogy az anyja orálisan kielégíti a sofőrt? A nagyon erős és hatásos (de soha nem szájbarágós) szimbólumokkal operáló filmben a kisfiú néma. Hall és lát mindent. De nem hallatja a szavát.
Teheráni tabuk kritika
Bizonyos gondolkodás szerint adná magát, hogy az iráni társadalmat elnyomó férfiakra és elnyomott nőkre ossza. A rendező nem így tesz, a kép sokkal árnyaltabb. A rendszer kiszolgálói és haszonélvezői mindkét nemből kikerülnek. Az áldozatok úgyszintén. A fiatal feleségre szinte háremőrként ügyelő, gonoszságát mézes-mázos modor alá rejtő anyós fenntartja és képviseli a lelkileg megnyomorító rendszert. Ellenben Babak szintén kárvallottja a rengeteg tabunak és elfojtásnak. „Csak azt tapogassa, amiért fizet is!” – rivall rá egy (erősen áthallásos) jelenetben a piaci dinnyeárus az egyetemista fiúra. Egy egészséges lelkivilágú férfi nem feltétlenül leli a magánéleti boldogságot abban a társadalomban, ahol neki így kell (ene) gondolnia a női nemre. Persze az nagy különbség, hogy a menekülés, az „elszárnyalás” a fullasztó légkörből számára máshogy is lehetséges, mintha nő lenne. Sara és Babak „végső megoldásként” valahol ugyanazt választják. De amit megtehet egy férfi az iráni társadalomban, azt egy nő csak másik szinten viheti végbe.

Talán két éve olvastam az egyik leglátogatottabb hírportálon, hogy a világ vezető online pornófogyasztói az arab országok közül kerülnek ki. Ennek az adatnak a fényében nem nehéz elhinni, hogy Ali Soozandeh nem túloz. Egy szexuálisan megnyomorított, abnormális mértékben kordában tartott társadalom tele van elfojtásokkal. És ahol nincs kultúrája a gőz kiengedésének, ott a legtaszítóbb formában fog előtörni a gőz. Pedig biztos vagyok, hogy Irán sokkal jobbat érdemel. Már csak azért is, mert egy ilyen remekművet megrendező embert adott a (filmes) világnak.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. február 8.

Hazai forgalmazó: Cirko Film



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: