The Workshop kritika

Home » The Workshop kritika

The Workshop kritika

By | 2018-03-13T12:39:42+00:00 2018 február 25th|Categories: Kritika|Tags: , , , , |0 Comments

The Workshop kritika
„Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”
A mindenki által citált (de gyakorlatban szinte senki által nem követett) Bibó István egyik legismertebb idézete minduntalan eszembe jutott Laurent Cantet The Workshop című filmjének megtekintése közben. A főhősnő, Olivia (Marina Fois) valódi, bibói értelemben vett demokrata. Nem potenciális veszélyforrásként tekint a radikalizálódó tinédzserre, Antoine-rá (Matthieu Lucci). Az általános politikai kultúrára nagyon nem jellemző módon inkább szeretné megérteni őt.



A rendező 2008-as filmjére, Az osztályra sok tekintetben hajazó alkotás egy álmos, tengerparti településen játszódik, valahol Marseille közelében. Az egykor virágzó iparváros mára csak árnyéka önmagának. Az ismert írónő, Olivia amolyan „regényírási” tanfolyamat tart olyan fiataloknak, akik örömmel veszik, hogy a munkaügyi központ inkább ide küldi őket, mintsem cigicsikket szedni a tengerpartra. A társaság nagy része „migrációs háttérrel” rendelkezik. Köztük és a szélsőjobbos-militáns eszmék felé kacsingató Antoine között egyre sokasodnak a konfliktusok. A workshopot tartó írónő mélyen nem ért egyet ezekkel az eszmékkel. Ennek ellenére mély érdeklődés és vonzódás kezd kialakulni a negyvenes nő és a nála egy jó húszassal fiatalabb fiú között.
The Workshop kritika
A The Workshop mondanivalója és cselekménye két szinten zajlik. A kallódás peremén lévő fiatalok csoportosan próbálnak (több-kevesebb lelkesedéssel) összehozni egy regényt, aminek helyszíne a hanyatló (Kazincbarcika és Ózd francia testvéreként vegetáló) szülővárosuk. Hamar kiötlik a témát. Történjen egy gyilkosság, de véletlenül sem magánéleti okból. Az elkövetőt valamiféle ideológia fűti. Mi legyen az? Rasszizmus, vallási fanatizmus, vagy kommunizmus? A résztvevők indulatai és világlátása irodalomtechnikai vitaként jelenik meg a hihetetlenül izgalmas és mély párbeszédek nyomán. Tanulságos, hogy a fiatalok kivel és milyen okból akarnak végezni. Ha máshogy nem lehet, legalább a fikció szintjén.

Gondolati szinten a The Workshop óceánon inneni párja Az Amerikai história X-nek. Az Edward Norton főszereplésével készült mozi annak idején nem démonizálta és nem is karikírozta ki a szélsőségekhez sodródott főszereplő személyét. Laurent Cantet sem gondolja, hogy a világot jókra és rosszakra ossza. Arra sem érez kényszert, hogy minden erejével „fényezze” az arab és fekete szereplőket. Alkalom adtán ők is agresszívak, vagy igazságtalanok. Még az is megtörténhet, hogy az egyik arab lány nagy röhögések közepette nevezi majomnak a fekete bőrű fiút. Hús-vér emberekről nem kapunk sarkos ítéletet, így sem a „fehér felsőbbredűségi” tudat, sem a Willkommenskultur kritikai érzéket nélkülöző ágának hívei nem fogják jó néven venni a szereplőábrázolást. (Az „ordas eszméről” viszont nagyon is határozott véleménye van a rendezőnek.)
The Workshop kritika
Mégis milyennek ábrázolja a film a szélsőjobbos fiatalt? Kezdeti motivációjáról, múltjáról (az Amerikai história X történetével szöges ellentétben) semmit nem tudunk meg. Nincs munkája, nincsenek céljai. Van egy társaság, akikkel összejár, de igazi barátai nincsenek. Szabadidejében leginkább egyedül bóklászik a tengerparton, vagy otthon edzi a testét, miközben a faji felsőbbrendűségről szóló hanganyagokat tölt le az internet sötét bugyraiból. Mindig feszülten figyel, és ha valami számára nem tetsző hangzik el, akkor azonnal lecsap. Van benne valami nagyon nyugtalanító és nagyon vonzó egyszerre. Minden ellenszenves tulajdonsága ellenére a néző megérti, hogy a fiú felkelti az írónő figyelmét.

Összességében miről szól a nagyon lassú, néha szinte vontatott, de egy percig sem unalmas film? Egymás iránti megértésre akar hangolni? Meg akarja mutatni, hogy milyen az élet egy lassan haldokló településen? A kulturális keveredés és a radikalizálódó fiatalok kérdéseire hívja fel a figyelmet? Vagy ábrázolni szeretne egy olyan érzelmet, amiről mindkét fél az első pillanattól kezdve tudja, hogy értelmetlen? A The Workshop mindegyik feladatot kitűnően teljesíti. Popcornt és kólát be lehet vinni a moziterembe, de erre a filmre nem érdemes. Nem sok mozi van, amihez ennyire kevéssé illik.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. február 15.



A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: