Lady Bird kritika

Home » Lady Bird kritika

Lady Bird kritika

Lady Bird kritika
Saoirse Ronan
-t leginkább talán, egy modern David Bowie-hoz tudnám hasonlítani. Kaméleon külseje, mindig is nagyon sejtelmes és izgalmas kombinációt adott személyiségének, ezáltal még alkalmasabbá téve őt színészi munkájának egyediségére. Koravén és egyszerre kislányos, fiús és lázadóan nőies. Számtalanszor bizonyított már az eddig is, szinte kivétel nélkül nehéz szerepeiben, kiemelkedő alakításokat nyújtott, hogy csak néhányat említsek, például a drámai Brooklyn-ban vagy a The Chemical Brothers muzsikájára épülő könyörtelen Hanna-ban és az embert próbáló Út a szabadságba-ban. Megkockáztatom, hogy generációja egyik legígéretesebb és legkevésbé csalódást keltő színésznője. Szerepeiben egyszerre képes ugyanis eljátszani a tizenéves, tini lányt, akár az érett nőt, de az embert próbáló férfias szerepektől sem riad vissza. A Lady Bird sem kivétel ez alól.



Az első szerelem és csalódás, a szülőkkel való harc, a suliban való megfelelés, és beilleszkedés, valamint a saját értékrendjének folyamatos keresése, ami leginkább átszövi Lady Bird-öt. Sok kérdést felvet a film, és amellett, hogy néha ezeket az ügyes, és nem kevésbé vicces párbeszédekkel megválaszolja rejtett üzeneteket és szimbólumokat is használ. Már önmagában érdekes az alapanyag, amit választott, ugyanis egy kisvároson keresztül mutatja be Christine „Lady Bird” Mcpherson életét a 2000-es évek elején, körülbelül 2003-ban járhatunk. Ekkor már túl van Amerika a 9/11-en, egy kisebb gazdasági krízisen és éppen csak hivatalba lépett George W. Bush. Rávilágít fontos társadalmi témákra, mint Amerika gazdasági-, és egészségügyi helyzete, a munkanélküliségre, a társadalmi rétegek különbségeire, amik valljuk be, főként tiniként kezdenek el foglalkoztatni minket, illetve a filmben ez kezdi formálni a főszereplő véleményét és személyiségét is. Sziporkázó és egyedi humora adja meg a film erősségét, a drámai helyzetek mellett, valamint a remek fő-, és mellékszereplő választások.
Lady Bird kritika
Mint mellékszereplő kifejezetten beleillik a filmben előhozott „poszt grounge” életérzésbe a titokzatos Kyle-t (Timothée Chalamet), aki először, mint egy zenekar gitárosa tűnik fel Christine-nek, majd később természetesen összehozza őket a sors… Timothée a Call me by your name-ben már bizonyított, hogy igenis helye van az élvonalban ,és pár éven belül, hatalmas nevet szerezhet magának, így nem alacsonyítja le őt egy-egy mellékszerep sem, sőt csak annál érdekesebbé teszi a már így is izgalmas személyiségét.

A szerepe miatt szintén Oscar-ra jelölt másik színésznő Laurie Metcalf, Chrisitine anyját alakítja, aki a lánya egyfajta felnőtt kori énjeként értelmezhető. Anyagias és a szokásainak rabja, éjjel-nappal dolgozik, hogy fenntartsa az eddigi életszínvonalukat. Sok konfliktus adódik a két főszereplő között, de emellett Marion végtelenül szereti lányát, és ezt Christine is tudja, valamint többször hangoztatják a filmben is. Ez egy nagyon fontos mozzanata az alkotásnak, mert amellett, hogy az egymás felé való feltétel nélküli szeretet megnyilvánulása, és a különcségek, és egyedi szokások elfogadása megvalósul, a hit kérdése és fontossága is egyre inkább begyűrűzik a filmbe.
Lady Bird kritika
Párhuzamba vonható az anyai szeretet és szabálykövetés az Isteni gondviseléssel, de érdekes Lady Bird karaktere is, mintha kívülállóként szemlélné mindazt, amit a katolikus iskola nyújthatna neki. Erre néha kellőképpen fókuszál is a film. Szembesül ez alatt a röpke egy év alatt a biblia legfontosabb tanításaival, találkozik a legalapvetőbb „bűnökkel ” és lehetősége van saját eldönteni, hogyan cselekedjen helyesen. A film vége pedig egyfajta megállapodás, vagy éppen visszaigazolás, hogy bármit is tett életében vagy éppen tenni fog, a legfontosabb értékek mindentől függetlenül megmaradnak számára.

A film Greta Gerwig első, önálló rendezése, aki fiatal kora ellenére nagyon jó munkát végzett, elképesztő érzéke van a filmkészítéshez. Tökéletes színészekkel, helyszínekkel és kellékkel dolgozik, élethűen visszaadja azt a hangulatot, ami a 2000-es évek Sacramento-ját jellemezhette. Az öt Oscar-díjra jelölt Lady Bird, megérdemli a  nominációkat és a körülötte kialakult felhajtást. Hiszen rövid időn belül a második olyan film, ami a már említett Call me By Your Name mellett, a fiatal szubkultúrában kultfilmmé nőheti ki magát.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. március 1.

Hazai forgalmazó: UIP-Duna Film



A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: