Testről és lélekről kritika

Home » Testről és lélekről kritika

Testről és lélekről kritika

By |2018-04-17T11:39:10+00:002018 március 4th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , , |0 Comments

Testről és lélekről kritika
Enyedi Ildikó már első cannes-i díjas filmjével jelezte a magyar határok átlépését a nemzetközi porondra. Nem csak a választott történettel, mely visszarepített minket a századforduló Európájába, hanem a Terry Gilliam-hez mérhető látványvilágával és kialakításával, úgy, hogy közben a magyar filmtörténeti vonatkozásai is megmaradtak. Az én XX. századom formailag ugyan illeszkedett a Tarr Béla által (Kárhozat) indított feketefilm szériába – fekete-fehér megvalósítás az egyetemes történet megteremtéséhez – világképe azonban közel sem volt olyan borúlátó és szkeptikus az emberi nemmel kapcsolatban. Sőt, azt (is) vizsgálta, hogy a megélt valóságainkon túli valóságoknak mennyi relevanciája van.



Másik jelentősebb filmje, a Simon Mágus, kisebb léptékű film volt ugyan, viszont a még elvontabb szimbólumvilága továbbra is nagy erőkkel kötődött a transzcendenshez. Enyedi aztán sok év kihagyás – de aktív oktatói, forgatókönyvírói tevékenység – után visszatért a filmezéshez, a mindent mondás gőgjét hátrahagyva a letisztultabb ábrázolás és élményvilág felé. Ez lett a Testről és lélekről.

A film bölcsen nem vesz tudomást a mindennapi világunk virtuális tereiről, sokkal inkább visszavezeti azt a valóságosabbnak tűnő álmainkba, a magány és az elidegenedés témáján keresztül pedig Enyedi eszmevilágába. Egy olyan eszmevilágba, ahol a közvetlen emberi kapcsolatok csak a racionalitáson túl jöhetnek létre. Ehhez találó ellenpont a vágóhíd, mint a film fő helyszíne, de mint magyar filmtörténeti vonatkozás is a 2000-es évek magyar „testfilmjei” között. (lásd: Taxidermia).
Testről és lélekről kritika
A vágóhíd, mint a húsra és a racionalitásra redukált életünk – melyet a film meglehetősen durva naturalista eszközökkel ábrázol – amit viccesen-szánalmas, de korrupt biodíszlet-emberek töltenek fel „élettel.” Azonban még e figurák is képesek segíteni – tudattalanul – két magányos lélek egymásra találását (lásd: a takarítónő, a bolti eladó, a gyermek- vagy a munkaügyi pszichológus – Tenki Réka). Endre (Morcsányi Géza) a férfiassága alkonyán leledzik, míg Mária (Borbély Alexandra) éppen a nőisége hajnalán, ami egyébként kellően bizsergető feszültséggel láttatja el a film romantikus dráma oldalát. A helyzetet súlyosbítja Mária asperger állapota, így képes minden beszélgetést, tényt, részletet megjegyezni a fejében, amit aztán újraformál a képzeletében sótartókkal vagy playmobil figurákkal. Csak az álmaiban tud érintkezni másokkal. Egy közös álomban Endrével, amelyben mindketten szarvasok.

A vágóhíd falain túl tehát az álmok várják főszereplőinket, a kollektív tudattalan világa, ahol az emberek egymásra ismerhetnek. Az álomjelenetek festményszerű, szinte monokróm beállításai, mintha egyszerre szeparálnák, de egyben tükröznék is az éber világ beállításait; ezzel is elkenve a határokat nem csak az álom, a képzelet és a valóság között, hanem a romantikus dráma és egy leíró jellegű művészfilm között. Endre és Mária ember és szarvas formában is ugyanúgy a kapcsolódás vagy a magány stációt bemutató pozíciókban látható. A közeledés, és így az érintés motívumának jelentőségét pedig külön kiemelik a film halmozott közelijei, mint a világ taktilis részleteit is. Mintha mi nézők is Mária szemével látnánk a világot.
Testről és lélekről kritika
Közeledés és szétválás örvénylésében vízválasztónak számít Endre szomorú önvallomása Máriának a szerelmi életéről, majd pedig Mária öngyilkossági kísérlete. Enyedi azonban kellően nagyvonalú abban, hogy nyitva hagyja a kérdést a film végén, hogy vajon az álomból végül valóság lett-e (ez esetben egy romantikus drámát látunk) vagy a valóságból lett az álom (ez esetben egy művészfilmet). Bár a film utolsó képe ez utóbbit húzza alá, lévén az erdőből eltűntek a szarvasok, majd az erdővel együtt kiég a filmkép is. Még ha ez így is van, a Testről és lélekről képes megérinteni és kivezetni a nézőjét a vágóhíd falain túlra, abba az univerzális testvériségbe, amelyben Enyedi Ildikó meggyőződéssel hisz.

Szerintem: 

Hazai forgalmazó: Mozinet



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: