Bosszúvágy kritika

Home » Bosszúvágy kritika

Bosszúvágy kritika

By | 2018-05-11T12:57:29+00:00 2018 március 8th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , , , , |0 Comments

Bosszúvágy kritika
Kicsit slendrián módon ültem be a Bosszúvágy című filmre, alig tudtam valamit a történetről, az előzetest nem néztem meg, ahogy a színészi gárdát és a rendezőt sem kutattam ki az interneten. Így maradt az alapbenyomás tiszta, háborítatlan jellege, ami a poszter láttán elfogott. Szeretem Bruce Willist akciófilmekben nézni, egyfajta otthonosságérzet árad róla, már zsigeri szinten mozog a kamera előtt. Arra gondoltam, hogy itt is valami RED vagy Sin City-jellegű szerepet láthatok tőle. Amikor elolvastam a plakát szövegét, megakadtam a család szónál, mert eszembe jutott Liam Neeson (szerintem) feleslegesen hosszúra nyújtott Taken-es időszaka. Szerencsére még csak nem is hasonló alkotásról van szó.

Eli Roth az igazságosztók kérdését feszegeti ebben az adaptációban, a családi tragédia és az ebből fakadó életvezetési krízis, valamint érzelmi folyamatok köntösébe csomagolva. Nagyon erős mondatok vannak (félig) elbújtatva a film átvezető jeleneteiben, mint amikor a rendőr a film elején, egy lövöldözés után megkérdezi Dr. Kerseyt: „Maga most meg fogja menteni azt az állatot?” Finoman, de rá vagyunk kényszerítve, hogy döntsünk, támogatjuk-e az igazságosztókat, vagy sem?
Bosszúvágy kritika
Mivel nem csak akciófilmről van szó, hanem drámáról is, így most erről szólnék. Fantasztikus fokozatossággal csatlakozik be a néző Kersey érzelmi világába, aki a film elején egy kopasz (bocsánat Bruce) orvos, aki igenis elvégzi a munkáját, a végére pedig egy teljesen érthető érzelmi reakciókat átélő, dühös, bánatos ember, aki ráunt a rendőrségi papírtologatásra. Itt jegyezném meg, hogy természetesen a filmre vonatkozóan írok véleményt, nem a hazai/amerikai orvosi kamara vagy rendőrség fölött akarok pálcát törni.

A főszereplő nem úgy ébred egyik reggel, hogy most fegyvert szorongatva bejárom a várost és bosszút állok, közben megritkítom a bűnözők sorait is, úgy mellékesen. Több benyomás hatására használ végül életében először fegyvert, és ez hozza be a film egyik legnagyobb ütőkártyáját: a fő karakterünk esendő. Egyrészt nem biztos magában, dilemmázik jó ideig az őt érő hatások után is, másrészt lassan tanul bele ebbe a számára (eddig) idegen világba. A film erősségei ezek a láthatatlan vezérfonalak, amelyek egyrészt minket csalnak be az érzelmi világba, másrészt Kersey-t vezetik a döntéséhez.

Ahhoz, hogy legalább valamennyire egyetértsünk az önbíráskodással, Roth bemutatja egyrészt az orvosi pálya azon részét, amikor nem dilemmázik a szakember, hanem megpróbálja megmenteni a műtőasztalon fekvő ember életét, akár rendőrről van szó, akár bűnözőről. Ezzel nincs is baj, legyen az orvos elfogulatlan, majd az igazságszolgáltatás is teszi a saját dolgát. Viszont a rendőrség ábrázolásából inkább a bürokratikus szélmalomharc jutott eszembe. Két rendőr, akik remekül tudnak a másik kárára csipkelődni, akaratgyengék még egy diétához is, és a megoldatlan esetek jegyzeteit tartalmazó tábla annyira tele van cetlikkel, hogy az utolsó szabad helyre egy „Kell egy nagyobb tábla” felirat került. Valószínűleg senki sem ezt a képet akarja látni, amikor megkeresi pár hét után a rendőrséget.

Minden egyéb kreatív kezdeményezését is egyből lesöprik az asztalról, és azt kérik, őrizze meg a hitét. Ez a hozzáállás, illetve a nyomozó bájgúnár vigyora valószínűleg sokat segített Kersey-nek elindulni az úton, én valószínűleg felborítottam volna egy asztalt, de talán többet is. A megszokott akciófilmekhez képest a Bosszúvágy-ban sokkal realisztikusabbak a sérülések, ha valaki leesik egy magasabb helyről, annak bizony eltörik keze-lába, megsérül, nem csak puffan egyet, mint a régi klasszikusokban. Ha valakinek komolyabb sebe lesz, akkor nem fapofával rakja rendbe magát, hanem végigszenvedi, ahogy összestoppolják, valamint a gyógyulási folyamat sem két nap – szerencsére.

Bosszúvágy kritika

Összességében egy nagyon jó film a Bosszúvágy, nem erőltetett a története, a karakterek tényleg megismerhetőek, szívből tudunk velük félni és örülni is. A képi világ, a kamera-beállítás, a színek mind-mind Eli Roth profizmusát zengik a stáblistáig. A zeneválasztásokkal nem mindig értettem egyet, de nem ütöttek el a film világától, így én sem tépem a számat ezen.

Nagyon tetszett a Bosszúvágy című film a közeljövőben mindenképp megnézem még egyszer. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit realisztikusabb képet kapni arról, hogy nézne ki egy igazi lövöldözés után egy ember, akinek nincs katonai kiképzése – milyen testi/lelki sérülései lesznek, hogyan birkózik meg velük. Azoknak is ajánlom, akik nem a tucat filmeket keresik, lehet gondolkodni a film mondandóján, a színészi játékokon, röviden: ez a film ad.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. március 8.

Hazai forgalmazó: Fórum Hungary

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: