Hívatlanok 2: Éjjeli préda kritika

Home » Hívatlanok 2: Éjjeli préda kritika

Hívatlanok 2: Éjjeli préda kritika

By | 2018-04-25T13:40:44+00:00 2018 március 9th|Categories: HorrorAddicts, Kritika|Tags: , , , , , , , , |0 Comments

Hívatlanok 2: Éjjeli préda kritika
Hívatlanok 2: Éjjeli préda megszületésére kevés racionális magyarázat van, hiszen az első rész kereken tíz éves, ami ismerjük el, nem adott egy maradandó élményt a világ horror rajongóinak számára. Egyszer nézhető darab, mely legfőképp a könyörtelen befejezés tette emlékezetessé, ugyanakkor pont ez a merész lezárás adhatott dramaturgiai okot egy esetlegese folytatásra. Ráadásul mivel mindhárom főszereplőn, azaz a pszichopata gyilkosokon maszk volt, így szerepeiket konkrétan akárki el tudta játszani, egyedül a bőrszínre és testalkatra kellett ügyelnie a készítőknek.




Hogy mennyire igényelte a narratív a „történet” folytatását, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az elhangzó „legközelebb könnyebb lesz” mondat. Spoiler: nem lett. A számomra teljesen ismeretlen gyártó stúdióknak gondolom bőven elég volt az az öröm, hogy már egy úgy-ahogy ismert címhez nyúlhattak, ami elméletileg kevesebb rizikót tartalmaz, mint egy teljesen egyedi történettel operálni. Gyakorlatilag azonban a horror az a zsáner, amit pont nem kell attól félteni, hogy nézői felhánytorgatnák az ismétlődő elemeket. Kísértetek egy családi házban? Még egyet! Őrült maszkos gyilkos késekkel és baltával? Igen, mindjárt hármat! Itt fogyasztom, köszi!
Hívatlanok 2: Éjjeli préda kritika
Mert akárhogy is cifrázzuk, az alapkoncepció nem sokkal másabb, mint egy random slasheré: hidegvérű, néma maszkos gyilkos kergeti az ártatlan és védtelen fiatalokat az isten háta mögött. Az már más kérdés, hogy mondjuk egy Péntek 13-al ellentétben a Hívatlanok beéri 1-2 áldozattal is, hiszen elsősorban azok pszichikai terhelésére, a félelemkeltésre helyezi a fő hangsúlyt. Ennek megfelelően ezúttal is nagyjából a játékidő közepéig kell várnunk, míg rendesen beindul a cselekmény, ám elődjével ellentétben innentől már egy sokkal tempósabb és véresebb filmet kapunk. És sajnos sokkal több, felesleges jump scare-t is, bár férfiasan be kell vallanom, hogy az egyik ilyennél még én is megijedtem, pedig már jócskán edzett vagyok ilyen téren. Ettől függetlenül értelmük nem sok, a játékidő előrehaladtával pedig a józanész folyamatosan alárendeli magát a meghökkentőnek szánt látványnak, mely egy kifejezetten kínos lezárásban csúcsosodik ki.

A történet természetesen most sincs túlbonyolítva: egy négyfős család lemegy idős rokonok világvégi lakóház parkjába, ám kisvártatva megjelenik a három jómadár és elkezdenek hőseinkre vadászni. Igaz, hogy ezúttal csavartak egy kicsit a sztorin azzal, hogy rémeink most nem csak találomra választottak áldozatot, hanem kvázi csapdát állítottak, de ezt nem igazán használták ki, nincs az a benyomása az embernek, hogy órákig tervezgettek volna. Igaz, pszichopatáktól mégis mit várjon az ember? Más részről viszont ez legyen minden kérdésre a válaszunk, hogy azért cselekedtek gyilkosaink így meg úgy, mert egyszerűen őrültek? Nem túl olcsó húzás ez?
Hívatlanok 2: Éjjeli préda kritika
Az eddigiekkel ellentétben mégis azt kell mondanom, hogy maga a Hívatlanok 2: Éjjeli préda című film egyáltalán nem rossz, sőt még túl is tesz elődjén! Ez részben betudható a már említett tempó- és mennyiségi váltásnak, továbbá a zsáner előtti tisztelgésnek, mely meglapul a zenében, a képi beállításokban és egy egészen konkrét intertextuális utalásban is. A cselekmény sebessége igazodik a kor követelményeinek, de mégsem válik ámokfutássá és még a 21. század technológiai csapdáit is elegánsan kikerüli. Röviden: a műfaj szerelmeseinek nagyon ajánlott, ám a „potyahorror-nézők” is szerencsét próbálhatnak vele, főleg mert az első rész ismerete nélkül is lazán megtekinthető.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. március 8.

Hazai forgalmazó: Freeman Film



A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: