A hely kritika

Home » A hely kritika

A hely kritika

By |2018-05-11T13:05:27+00:002018 március 27th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , |0 Comments

A hely kritika
A semmitmondó „A hely” nevet viselő kávézóban, az egyik asztalánál üldögélve tölti mindennapjait egy titokzatos férfi (Valerio Mastandrea). Nem idős és nem fiatal. Nem ellenszenves, de olyan vonása sincsen, ami szimpatikussá tehetné. Semmit nem tudunk meg róla, még neve sincsen. Egykedvűen üldögél a megszokott sarokasztalánál. A vele szemben lévő szék szinte soha nem üres. A legkülönbözőbb emberek járulnak hozzá és legnagyobb vágyuk beteljesülését várják tőle. Ő pedig fellapozza vaskos noteszát és megmondja milyen tettet kell végrehajtani ahhoz, hogy a kívánság valóra váljon. Lopni kell, egy boldog házasságot feldúlni, vagy gyilkolni. Ki ez a férfi? Maga a Sátán, vagy csak tükör, amiben saját gonoszságunk verődik vissza?




Paolo Genovese A hely című filmje leszűkített térben játszódik, mindenről és mindenkiről csak azt a minimális információt kapjuk meg, amire tényleg szükségünk van a történet megértéséhez. Ezzel ellentétben az alkotás elképesztő gondolati gazdagsággal rendelkezik. Máshogy talán nem is lehetne. Hiszen olyan húsba vágó témákat jár körül, mint az önérdek és erkölcs konfliktusa, a szabad akarat kérdése, vagy az egyén felelőssége saját tetteiért.

A The Booth at the End című amerikai sorozat alapján készült film legszembeötlőbb sajátossága talán pont ez: a mondanivaló gazdagsága és a „ténybeli információk” teljes redukáltsága. A szereplők a végletekig bíznak a Mester és Margarita Wolandjával szoros rokonságot mutató férfiban, de utalás sem történik arra, hogy honnan ez a mélységes hit. Magától értendő és természetes, hogy e világin túlmutató hatalma van. (Vagy legalábbis e világin túlmutató hatalommal áll kapcsolatban.) A történet a kávézó zárt terében történik, egy percre sem lépúnk ki onnan. Történése sincsen, a különböző szereplők leülnek az asztalhoz és elmesélik, hogy miképp haladnak a rájuk bízott feladattal.
A hely kritika
A film mégis az elsőtől az utolsó képkockáig mérhetetlenül izgalmas. Nagyon súlyos erkölcsi kérdésekről beszél úgy, hogy a „jó” és a „rossz” fogalma nem egyszer kiüresedik, a néző értelmetlennek érzi, hogy embereket, vagy tetteket minősítsen. A szereplők közül többen tényleg gyötrelmes helyzetben vannak. Vakon kell élniük az életüket, vagy éppen egy szerettük haldoklik. Ők kapják azokat a feladatokat, amiknek a teljesítéséhez a legalapvetőbb emberi normákat kell semmibe venniük. Velük ellentétben a híres aktmodellel töltendő, forró éjszakára vágyakozó autószerelő sokkal „olcsóbban” megússza. Mindannyian precízen és eltökélten nekilátnak a rájuk bízott tett megvalósításához, de nem biztos, hogy a legsötétebb bűnökre készülő süllyed a legmélyebbre erkölcsileg.

A legszembeötlőbb és a leggyakrabban visszatérő motívum mégiscsak a felelősség kérdése. A szereplők tisztában vannak azzal, hogy borzalmas tettekre, gyilkosságra, nemi erőszakra, vagy terrortámadásra készülnek. Folyamatosan, szinte magukat szuggerálva ismétlik, hogy ők nem tehetnek semmiről, a feladatokat a jegyzetfüzetéből kikereső férfi kérte tőlük mindezt. Ezzel szemben a titokzatos alak a szemükbe mondja, hogy saját maguk választották ezt az utat. A névtelen figura azt sem állítja, hogy a feladat végre nem hajtása esetén kívánságuk biztosan nem fog teljesülni. Ezzel szorosan összefügg, hogy a szereplők földöntúli erővel és hatalommal ruházzák fel a főszereplőt, a Sátánnak és az Ördögnek hiszik. Ezzel szemben ő csak mint valamiféle utolsó ügyfélszolgálatosként beszél magáról, akinek csupán ahhoz van felhatalmazása, hogy belenézzen a jegyzetfüzetbe és kiolvassa azt, amit ott lát.

Mérhetetlenül izgalmassá teszi A hely című filmet a szereplők sorsának folyamatos kereszteződése. A leghőbb vágyukért (szinte) mindenre képes emberek története többször összefonódik. A mozivásznon csak egy hétköznapi kávézó látható, egész hétköznapi figurákkal. De közben szinte misztikus módon érezzük, hogyan szövik a Párkák az emberi életek fonalát. A maga hétköznapi eszközeivel varázslatos moziélménnyel gazdagodhatunk.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. március 8.

Hazai forgalmazó: Cineunovo




A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: