Lajkó – Cigány az űrben kritika

Home » Lajkó – Cigány az űrben kritika

Lajkó – Cigány az űrben kritika

By |2018-11-03T13:27:35+00:002018 március 29th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

Lajkó - Cigány az űrben kritika
Kutyába sem veszik – tartja a népi mondás, ha valaki tényleg nem számít. A szovjetrendszer emberről alkotta elképzeléseit tökéletesen leírja az ötlet, hogy az űrkutatás hőskorában nem egy ebet állítanak (kis képzavarral élve) kísérleti nyúlként Föld körüli pályára, hanem egy (a kommunista vezetők szemében fogyóeszközként számon tartott) embert küldnek ki az ugyancsak kockázatos küldetésre. Lengyel Balázs „Lajkó – cigány az űrben” című filmjének alapötlete zseniális, és nagyon-nagyon találó. De sajnos az történetben rejlő lehetőségek egyáltalán nem, vagy csak részben lettek kiaknázva. Ezért vérzik az ember szíve, miközben a moziban ül.

Serbán Lajos, azaz Lajkó (Keresztes Tamás), a kunmadarasi Vörös Iszap Termelőszövetkezet permetezőpilótájának legnagyobb vágya, hogy ő legyen az első ember az űrben. 1956 őszén, némi félreértés folyamodványaként ellenforradalmi tevékenységért börtönbe kerül, ahonnét váratlan fordulattal egyenesen Bajkonurba utazik az afféle mentoraként funkcionáló TSZ- elnökkel, Karmazsin elvtárssal (Gyabronka József). Itt egy különleges versenyben kell helyt állnia és a legjobbnak bizonyulnia ahhoz, hogy ő legyen a kiválasztott, akit kilőnek az űrbe.

A Lajkó bizonyos értelemben két film egy filmben. Az első húsz perc színvonal tekintetében élesen elválik az alkotás többi részétől. A Magyarországon játszódó események groteszkek, abszurdak és nagyon találóak. Egy olyan rendszert gúnyolnak ki, ami önmagában véve is rendkívül torz, a maga meghökkentő módján nevetséges – persze csak az utókor számára. Például az vallatásos jelenet egészen zseniális. A néző egy groteszk jelenetben döbben rá, hogy a vallatótisztnek lenni ugyanolyan munka sok tekintetben, mint bármelyik másik. A társadalmi érzékenységére fittyet hányva 1956 nem igazán heroikus formában kerül bemutatásra, de rögtön – miután elül a nevetés – egy nagyon szép snittel, szavak nélkül állítanak emléket a forradalomnak. Lajkó anyának halála rengeteg drámaiságot és esztétikát rejt magában. Még úgy is, hogy az égbe emelkedő kerti WC erősen a Kusturica filmek hangulatát idézi.
Lajkó - Cigány az űrben kritika
Aztán hőseink kijutnak a baráti Szovjetunióba és itt elromlik minden. Az arányérzék és a humoros látásmód cserben hagyta a rendezőt és a forgatókönyv íróját. Erős jelenetek és ütős poénok elvétve akadnak, de a szint ezekkel együtt is erősen lejtőre kerül.

A film fontos momentuma, hogy a főszereplő cigány, így kihagyhatatlan (?) A rasszizmus tematikája. Időnként elhangzik egy-egy megvető, „ez egy cigány” – szófordulat, de a probléma tágabb és mélyebb kifejtése, vagy akár humorrá átkonvertálása elmarad. Időnként odabiggyesztenek egy-egy „ő egy rasszista” cetlit egyes szereplőkre, de nem bolygatják a jelenséget, ami mögötte van azt pedig még annyira sem. Lajkó nem képvisel semmit, amit hagyományosan a cigánysághoz szoktak kötni, se jó, se rossz értelemben. Viszont édesapja, Flórián minden, amit a Magyar Gárdában és hasonló szubkulturális csoportokban elképzelnek a romákkal kapcsolatban. Lusta, lop, iszik és fejében a nők, mint két lábon járó vaginák (persze ő nem ezt a kifejezést használja) képződnek le. A figurával igazából nem is az a probléma, hogy politikailag nem korrekt módon otromba és bunkó. Az a baj, hogy egy értelmiséginek tűnik, aki eljátssza az otromba bunkót. Sokkal alpáribbnak kellene lenni, hogy elhiggyük róla, hogy tényleg egy, a társadalom legaljára szorított emberről van szó.

A szovjet rendszer embertelenségének bemutatására az abszurd humor tökéletes módszer lenne. (A Sztálin halála ékesen példázza ezt.) A Lajkó – Cigány az űrben alkotói nagyon jó úton indultak el, de sajnos letértek róla. A Bajkonurban játszódó részek csak kapkodnak ide-oda. Kidolgozatlanul megkapjuk Lajkó tényleges motivációját (anyja halála miatt érzett bűntudat). Feltűnik egy egykori Hitlerjugend rajvezető (Anna Böger). Az 1945-ben sírba szállt eszmékhez még mindig hű Brünhilda és a szemében untermenschnek számító, de ennek ellenére is a kegyeire áhítozó szereplők nagyon viccesek lennének. Csak lennének, ha itt is előkerülne a már említett groteszk és abszurd, ha a rendező a fajelméletből is merne viccet csinálni. Jó pillanatokat egyedül annak köszönhetünk, hogy a homoszexuális szál (kibírom és nem árulom el kiről derül ki, hogy meleg) kapcsán el tudtak lazulni az alkotók.

De akárhogy is pörgetem magamban a Lajkó – Cigány az űrben című film hibát és gyengeségeit egy dolognál lyukadok ki mindig. Mi lett volna ha, a stábot (vagy legalábbis nagy részét) tényleg cigányok alkotják? Akkor talán megengedhette volna magának a Lajkó azt az öniróniát, ami fájdalmasan hiányzott belőle, és ami segítségével az év magyar vígjátéka lehetett volna. A lehetőség megvolt, de sajnos nem éltek vele.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. március 29.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: