Éhezők kritika

Home » Éhezők kritika

Éhezők kritika

By |2018-04-26T14:38:58+00:002018 április 11th|Categories: HorrorAddicts, Kritika|Tags: , , , , , , , , , , |0 Comments

Éhezők kritika
A horror alapvetően olyan, mint a pornó: elsősorban a zsigeri ösztöneinkre hat, a félelmeinkre és a tabuk iránti kíváncsiságunkra. A kivitelezést persze lehet művészi magasságokba is emelni, de ez általában keveseknek jön össze, siker esetén viszont a filmművészet olyan gyöngyszemei születnek, mint mondjuk a svéd Engedj be!. A francia új hullámos horror pedig már kész fogalom, elég ha csak olyanokat írok, hogy A betolakodó, Mártírok vagy a Halovány. Ezek a művek brutálisak, kegyetlenek és elképesztő atmoszférával rendelkeznek. Ennél fogva egy francia, zombis art horror nem is lehetne vonzóbb a hozzáértők számára. Az Éhezők pedig ilyen is, kár, hogy csak papíron. Ugyanis nem csak a film „art” része nem valósult meg, de még a francia identitás is eltűnt.



Talán az angol 28 nappal később volt az, amelyik először alkalmazott gyorsan futó kvázi zombikat a filmvásznon, amire szükség is volt, hiszen az új évezredben a lassan vánszorgó élőholtak már nem tűntek túl félelmetesnek (aztán persze jött a The Walking Dead, de az már más történet). A franciák erre válaszképp 2009-ben mozikba küldték a hasonló kaliberű filmjüket, a Mutants-ot, ám a hangos siker joggal maradt el. Most, 2018-ban pedig itt van az Éhezők, amely ismét kevés túlélőre fókuszál és tele van jó sok rohangáló, kiabáló ööö… zombival?

Az Éhezők című  film ugyanis már ott elvérzik, hogy a saját alapkoncepcióját sem képes rendesen meghatározni. Van valamiféle vírus, amiről nem derül ki, hogy mióta terjedt el és hogy pontosan mit csinál az emberrel. Azt látjuk, hogy aki elkapja (harapás által mondjuk), az kb. egy nap múlva már maga is vérben úszó szemekkel fog embertársaira támadni. Ugyanakkor nem világos, hogy mi kell a megölésükhöz, mivel az elején még a holttesteket hol feldarabolják, hol elégetik, míg a végén már egy laza hátba szúrás is megteszi. Vagyis: ezek most élőholtak, vagy csak simán betegek?
Éhezők kritika
Igazi tragikomikum, hogy tényleg semmit nem tudunk meg a körülményekről, még a helyszínt is csak azért tippelhetjük meg Franciaországnak, mert az emberek franciául beszélnek egymással (na jó, lehet Belgium vallon lakta része is). Az identitás azonban végképp elveszett: a főszereplő jó nagy pick-up kocsival és shotgunnal a kezében közlekedik, ezeknél amerikaibbat el sem tudnék képzelni. Mi több, szinte minden szereplőnek van valamiféle lőfegyvere, ami azért is érdekes, mert amúgy az országban hasonlóan szigorú fegyverviselési szabályok vannak, mint itthon. Ide már tényleg csak egy hamburgerevős jelent kellett volna a kamu amerikai összképhez!

A történet ráadásul kifejezetten sablonos, de legalább jó lassan és vontatottan lett elmesélve. Mármint az, hogy vannak túlélő kisebb-nagyobb csoportok, akik a cselekmény egy pontján találkoznak és izé… túlélnek. Egyetlen momentuma van, ami érdekes lehet, ez pedig a „zombikkal” kapcsolatos, de igazából ez sem lett rendesen kibontva, ennek megértéséhez talán elkél egy filmesztétikai diploma, mindenesetre az egyszeri néző csak szemöldököt fog vonogatni.

Az Éhezők-ön tényleg nincs mit cifrázni: hiába európai, ennek az attitűdnek semmi jelét nem adja, így egy kifejezetten unalmas és elcsépelt történetet kapunk még érdektelenebb szereplőkkel, akik még csak nem is következetesen viselkednek, csak hogy belehessen dobni egy még jobban lerágott fordulatot. Ja és a hitelességről még annyit, hogy egyikük képes az egész játékidő alatt egy tangóharmonikát (!) cipelni… Szigorúan kerülendő darab!

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. április 13. (Titanic Filmfesztivál keretében)

Forgalmazó: Alma Cinema




A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: