Kutyák szigete kritika

Home » Kutyák szigete kritika

Kutyák szigete kritika

By |2018-09-18T08:41:23+00:002018 április 19th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , |0 Comments

Kutyák szigete kritika
Wes Anderson napjaink egyik, ha nem a legjobb szerzői filmese, aki évek óta folyamatosan passzírozza át Hollywood szűrőjén a maga sajátos látásmódját, stílusát, történeteit, minden kis apróságot, amik alkotásait rögtön felismerhető Wes Anderson filmekké avanzsálják. A nagy kedvenceim, a Holdfény királyság és A Grand Budapest Hotel után újra kivételesen profi, és lehengerlő látványt nyújtó a stop-motion animációval mesél történetet, ahogy azt tette a 2009-es A fantasztikus Róka úr esetében. Viszont jelen alkalommal, a Kutyák szigete című filmben azonban sokkal komolyabb, és számunkra mindenképpen releváns témához nyúlt a mester.



A film a közeli jövő Japánjába kalauzol bennünket, ahogy a kutyák közt terjedő vírus miatt a város vezetősége egy szeméttárolást funkcióját betöltő szigetre száműzi az összes blökit, akik a túlélés érdekében mindenféle szemetet kénytelenek enni, és még az ilyen kevésbé gusztusos falatokért is keményen meg kell küzdeniük. Ötfős kutyahőseinket olyan sztárok szólaltatják meg, mint Bryan CranstonEdward NortonBob BalabanBill Murray és Jeff Goldblum. Közéjük érkezik meg egy Atari nevű kisfiú, aki a szigeten rég eltűnt kutyáját próbálja meglelni.

Az első hallásra bot-egyszerű cselekmény ellenére roppant lebilincselő film a Kutyák szigete, melynek társadalomkritikus oldala sem aszerint oly érdekes, hogy mit mesél, hanem annak narratívájában, hogy milyen egyszerűen mégis találó mód mutatja be a politika populizmusát, az ellenségkreálás és a dehumanizáció folyamatát (ami itt külön érdekes, hisz valójában kutyákról van szó, de könnyedén behelyettesíthetünk bármely csoportot, ami számunkra a legkézenfekvőbb). Olyan végtelenül egyszerű eszközökkel operál, minthogy a populista, látszólag személyi kultuszú polgármesterrel szemben a problémákra valós megoldást kínáló csoport, a Tudós Párt, a fehér köpenyes doktoranduszok csoportja.
Kutyák szigete kritika
Különlegessége még a filmnek, hogy míg a kutyák választékos angolt beszélnek egytől egyig, az emberek mind japánul szólalnak meg, amit elvétve feliratoz a film, így az esetek többségében a gesztikulációra és a kontextusra kell hagyatkoznunk. Ezzel a trükkel erősíti a film, hogy a néző inkább a blökikkel azonosuljon, hiszen hiába vannak az emberek oldalán jó, illetve gonosz figurák, ha a kulturális nyomás (a nyelvi megértés és a nyugati beszédstílus) azt sugallja, hogy az elnyomott kisebbség tagja vagyunk mi magunk is. A vége felé pedig már olyan mondatok is elhangzanak, amik hallatán azonnal a hazai politikai életre asszociálhatunk.

De a körítés ellenére sem kell félni, hiszen a Kutyák szigete egy pont olyan mesés és rendkívül humoros kalandra invitál, amilyet A fantasztikus Róka úr nézése közben tapasztaltunk. Kicsivel erősebb a társadalomkritikai attitűd, még inkább jelen van a fekete humor, egy-két erőszakos snitt is bekerült, de mindemellett megőrizte a maga kellemes hangulatát, tele van megmosolyogtató vizuális és verbális poénokkal, és kreatív, remekül megírt dialógusokkal. Ezeknek többségét a sztárbagázs kutyák szolgáltatják, akiknek a film második felében a háttérbe szorulását igen sajnáltam.
Kutyák szigete kritika
Részleteiben a stop-motion animációt tekintve még A fantasztikus Róka urat is megugrották. Minden szereplő már csak vizuális szempontból is tele van élettel, a háttérben rengeteg részletre fel lehet figyelni, minek hála egy pillanatra nem mertem elvenni szemem a vászonról, néha még a feliratot is figyelmen kívül hagytam, nehogy lemaradjak valamiről.

Roppant egyszerű dolognak érzem belőni ennek a filmnek a célközönségét, hiszen minden nüanszi, illetve nagyobb változatossága ellenére a Kutyák szigete egy ízig-vérig Wes Anderson film. Így akinek a rendező korábbi alkotásai is közel állnak a szívéhez, annak erre is érdemes azonnal jegyet váltani. Annyit jegyeznék meg, hogy a besorolás ellenére ezt már kevésbé tartom gyerekbarát filmnek, mint amilyen A fantasztikus Róka úr, és ennek tudatában érdemes elvinni rá a kicsiket.

Megkapjuk a már megszokott Wes Anderson stílust a maga szimmetrikus kamerakezelésével, fekete humorával, western hangulatjegyeivel és kiváló zeneválogatásával, mindezt egy áll leejtős stop-motion látványba csomagolva, és mindemellett népmesei egyszerűségű eszközökkel csempész bele komoly társadalomkritikusi attitűdöt. Egy tökéletes filmélményhez számomra nem is kell ennél több.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. május 3.

Hazai forgalmazó: Forum Hungary



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: