Veszett vidék kritika

Home » Veszett vidék kritika

Veszett vidék kritika

By | 2018-05-02T10:35:56+00:00 2018 május 2nd|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

Veszett vidék kritika
A lovak patája alól a sivatag vörös pora száll fel, amint a szelek által formált sziklaalakzatok felé közelednek. Perzselő forróság van, a csapat mégis rendületlenül megy tovább az egyre ismeretlenebb vidéken. A magányos hőst üldözik, aki – a törvényes rend képviselőjének hiányában – kénytelen volt magát megvédeni. Warwick Thornton Veszett vidék című filmje vérbeli western, azzal az „apró különbséggel”, hogy nem az amerikai „Nyugaton”, hanem a még később „civilizált” ausztrál kontinensen játszódik. A történet akár három tőmondatban elmondható, ebben a formában összefoglalva semmi új, vagy különleges nincs benne. Értéket a figyelemreméltó letisztultság adja, és az a mód, ahogy minden hamisság és pátosz nélkül adja vissza a kor rasszizmusát. A film azt mutatja be, milyen volt a valóságban száz évvel ezelőtt a „fehér ember” képe önmagáról és az általa alsóbbrendűnek tartott „színesekről”, nem azt, ahogy a huszonegyedik században, bűntudattól terhelve látni szeretnénk azt.

Sam Kelly (Hamilton Morris), az ausztrál farmon élő aboriginál önvédelemből megöli a zakkant elméjű, megemelt véralkoholszinttel lövöldöző „szomszédját” (értsd: a jó pár mérföldre lévő tanyán élő), Harry March-ot (Ewen Leslie). A bennszülött férfi nem bízik az igazságszolgáltatásban, így feleségével az ausztrál sivatag sziklái közé menekülnek, miközben egy kis csapat, Fletcher őrmesterrel (Bryan Brown) az élen a nyomukba ered.

A történet rendkívül egyszerű, a Veszett vidék a részletek kidolgozásától lesz fantasztikusan jó. A karakterek egytől-egyig hitelesek, motivációjuk érthető és követhető, tetteik során egyetlen logikátlan, vagy zavaró mozzanat nem bukkan fel. Mindez összefonódik a film egyik fő vonulatát adó rasszizmus-kérdéskörrel. A beszédes nevű Harry March katonaként szolgált az első világháborúban, a harctéri események következményeként teljesen megzakkant. Agresszivitását, beszámíthatatlan viselkedését a vele egyenrangúnak tartottak előtt még úgy-ahogy visszafogja, de az őslakos szereplőkkel szemben előretör belőle a lénye alapját adó, elmebetegség határát súroló (vagy nem csak súroló) brutalitás.

Fred Smith, aki egy birtokon lelkipásztor (Sam Neill) viszont a – Krisztusi szellemet követve – mindenkit egyenrangúnak tart, senkit nem helyez maga alá a bőrszíne alapján. Számomra a figura azért érdekes, és hiánypótló, mert filmes utalást még sehol nem láttam arról, hogy például az Egyesült Államokban a puritán, protestáns kisegyházak milyen harcos hévvel álltak ki (szintén az Újszövetség szellemében) a feketék jogai mellett. Persze ez nem Amerika, hanem Ausztrália, de a lényeg ugyanaz. A Veszett vidék távol van attól, hogy a vallási patetizmusnak irányába akár elmozduljon, egyértelmű, hogy (hiába Fred jó szándéka) az Európából importált vallás igazából nem tudja mélyen átjárni Ausztrália őslakosait, hiába imádkoznak és tartják be a keresztény külsőségeket.
Veszett vidék kritika
De a legérdekesebb maguknak az ausztrál őslakosoknak a bemutatása, annak ábrázolása, hogy milyen irányba torzul a psziché, ha valaki folyamatosan a saját alsóbbrendűségnek tudatában él. (Persze „csak” közgondolkodás tekintetében, az 1920-as évek Ausztráliájában jogilag, papíron minden bizonnyal egyenrangúnak számított mindenki.) Sam Kelly adottságai alapján akár lehetne a bátor és büszke „vadnyugati” hős prototípusa, mégsem az. Nem a bátorságnak van hiányában, hanem egész egyszerűen természetesnek veszi, hogy nem szól vissza és nem áll ki magáért olyan helyzetekben, ahol nyilvánvalóan igaza van. Még ha nem is érzi jól magát ilyenkor, mégiscsak természetesnek veszi.

Kellyn és feleségén kívül a többi aboriginál szereplő nem igazán szimpatikus. Az ellenszenves kifejezés talán erős lenne. A néző nem „haragszik”, helyzetükből fakad az, hogy sokszor egymáshoz is gúnyosak, a másik rovására akarnak előnyhöz jutni és eszükbe sem jut kiállni egymás mellett. (Elég látványos, hogy Philomac-nek láthatólag meg sem fordul a fejében, hogy tanúskodhatna Sam Kelly mellett.)

A Veszett vidék képi világa szintén megkapó. Az Északi terület territóriumban, pontosabban Alice Spring közelében történt a forgatás. A képek nagyon letisztultak. Ha a vörös sivatagot, a kiszáradt tóból visszamaradt sómezőt, vagy a különös sziklaalakzatokat mutató snitteket bármelyik képkockáját kimerevítenék, akkor egy kevés színnel, de annál nagyszerűbben festő művész munkájának tűnnének. A film történetét többször megtörik flashback jelenetek, a néző „bepillantást kap a jövőbe”, de soha nem valami moziélmény megrontására irányuló spoilerről van szó, ezek a képsorok sokkal inkább fokozzák az izgalmakat. (Talán belemagyarázás, de) az időben előrehaladó eseményeket megtörő jelenetek felfoghatóak akár tisztelgésnek is az ausztrál őslakos kultúra előtt, ahol idegen az európaiakra jellemző lineáris gondolkodás.

A Veszett vidék több szempontból nyújthat maradandó élményt a mozilátogatónak. Aki szereti a (nem feltétlenül pörgős) izgalmakat az nem fog csalódni. Az ausztrál táj csodálata szintén elégséges ok lehet megvenni a mozijegyet. De az, aki látleletet szeretne kapni a rasszizmusról, szintén megtalálhatja a számítását. Számomra ez utóbbi egy mozzanata biztosította a legmeghatározóbb élményt a Veszett vidékkel kapcsolatban. Nekem, példának okáért természetes, hogy senki sem egyenlő a származásával, a bőrszínével, vagy a vallásával. De sokszor az is eszembe jut, hogy ez a hozzáállás részben (remélhetőleg azért csak nagyon kis részben) a szocializációmból ered. A Veszett vidék nagyon hiteles és nagyon valóságos szereplőit nézve, eszembe jut, hogy ha száz évvel ezelőtt születek, akkor akár mást is gondolhattam volna. Ilyen szinten a film karakterei egyszerre taszítóak és egyszerre képes velük valahol azonosulni az ember. Vagy talán inkább megijedni és egy percre hátrahőkölni, hogy bizonyos körülmények között akár azonosulhatna is velük. Megdöbbentő és elgondolkodtató élmény, de semmiképp nem válik az ember kárára.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. április 19.

Hazai forgalmazó: ADS Service

A Te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: