A fa alatt kritika

Home » A fa alatt kritika

A fa alatt kritika

By | 2018-06-06T00:10:07+00:00 2018 május 25th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

A fa alatt kritika
Párkapcsolati erőszakról első blikkre talán az asszonyt (és mellette a gyereket) ütlegelő férj képe ugrik be először. A (nagyon szomorú módon) valóban létező jelenség mellett ott van a bűntudatkeltés, a lelki manipuláció és a gyerek „fegyverként” használata a másik ellen. Ezekkel a szintén nemtelen eszközökkel elsősorban (de nem kizárólag) a nők szoktak élni. Hafsteinn Gunnar Sigurdsson A fa alatt című, fanyar és érzelmileg visszafogott látásmódú filmjének főhősei (egy apa és felnőttkorú fia) ilyenfajta bántalmazó kapcsolatban élik mindennapjaikat, ami aztán végül elvezet a fizikai erőszakhoz. És nem feltétlenül az ellen, aki talán még meg is érdemelné. A sokszor szokatlan szemléletű alkotás katarzis és feloldozás nélkül ér véget, de legalább a macska megkerül a befejezésre. Ez is valami attól filmtől, ami az emberiség mindennapjainak egyik legsúlyosabb és talán legnehezebben kezelhető problémájáról szól: a párkapcsolaton belüli játszmázásokról.

Atlit (Steinþór Hróar Steinþórsson), a kisgyerekes apukát, egy este rajtakapja felesége, Agnes (Lára Jóhanna Jónsdóttir), hogy „home made” pornó videót néz a számítógépen, aminek főszereplője nem más, mint maga a férj és az egyik exbarátnője. Az apukának azon nyomban csomagolni kell, a felháborodott feleség kicseréli a zárat, hogy Atli még a ruháit is csak hosszú könyörgés után vihesse el. Ez csak a kisebbik baj, a hűtlen(nek nyilvánított) férjet az anya módszeresen akadályozza abban, hogy kislányával tartsa a kapcsolatot. Ezek után csak „hab a tortán”, hogy nem történt semmiféle félrelépés, a videó évekkel Atli és Agnes megismerkedése előtt készült és véletlenül maradt fenn a gépen.
A fa alatt kritika
Atli nem tehet mást, hazaköltözik idős szüleihez. A helyzet ott is távol van az ideálistól. A nagymama, Inga (Edda Björgvinsdóttir) – Agneshez hasonlóan – szintén nagyon szenved. Nagyobbik fia évekkel ezelőtt eltűnt, minden bizonnyal öngyilkos lett. Az idős nő azóta sem jött rendbe. Ideges, feszült és sokszor úgy tesz, mintha az imádott fiú még élne. „Idegállapota” fokozódik a szomszédok miatt. Eybjorg (Selma Björnsdóttir), a fiatalosságot mindenáron sugározni kívánó szomszédasszonyt az idős házaspár kertjében álló fa zavarja az önfeledt napozásban. Inga férje, Baldvin (Sigurður Sigurjónsson) hajlandó lenne kompromisszumos megoldásként megritkítani a fa ágait, de rajta van a kényszer, hogy neki kötelesség kiállni a lelkibeteg feleség mellett. Így ő is belemegy a(z általa amúgy nem kívánt) harcba a szomszédokkal. Akiknél igazából a feleség számára jelent problémát a bőre barnasága ellen ható árnyék, ám ő is inkább a férjét, Konradot (Þorsteinn Bachmann) „küldi harcba” a fa, illetve annak tulajdonosai ellen.

A képlet nagyon egyszerű. Van az áldozati pózba helyezkedő nő, aki borzasztóan szenved. Kínjai miatt pedig feljogosítva érzi magát bizonyos unfair dolgokkal a házastársával szemben. A legtipikusabb talán Atli esete. Agnes meg sem hajlandó hallgatni férje magyarázatát, mártír arccal, nagy sóhajokkal menekül, mikor a férfi szeretné elérni, hogy elvihesse a ruháit a közös lakásból. Elgondolkodtató jelenet, amikor a férj végső elkeseredésben a munkahelyén lepi meg feleségét, majd miután az ott sem hajlandó szóba állni vele, megpróbálja kivenni a nő táskájából a kulcsot. A szemtanúk persze fel vannak háborodva: a hűtlen pasi, aki ráadásul még munkahelyén is erőszakoskodik a feleségével. Azt persze nem látják, hogy Atli kérése jogos és nem rajta múlott, hogy nem kulturáltan lett elintézve az ügy.
A fa alatt kritika
De ennél is fájdalmasabb a gyerek felhasználása a szülők közti csatában. Gyerekvédelemben dolgozók hosszan tudnának mesélni arról, hogy a kicsiket milyen módon lesznek a „bosszú eszközei” válás esetén. Agnes itt is „kimaxolja” az ötéves Asa-ban rejlő lehetőségeket, mindent megtesz, hogy az apa ne láthassa a lányát. A férfi dühkitöréseit pedig kiválóan használja fel férje ellen. Gondolom nem nagyon kell olyan pszichológia alapvetéseket magyarázni, hogy ez a gyerek számára a legrosszabb, meg hogy senkit nem lehet szülői jogaitól megfosztani azért, mert megcsalta a házastársát. (Jelen esetben: még akkor sem, ha tényleg megcsalta volna.)

A nagyapának (fiával ellentétben) nem egy váratlan kialakult helyzettel kell megküzdenie, hanem sok éve, vagy inkább évtizede nyögi mártírpózba helyezkedő neje passzív agresszióját. Akin egyre inkább elhatalmasodik a (valószínűleg mindig is benne bujkáló) irracionális rosszindulat. Aminek ugye a szomszédok (különösen a szomszédasszony) kerülnek a fókuszába. A két nő között lévő ellenszenv mondvacsinált oka a fa, de elejtett félmondatokból kiderül, hogy igazából zsigerileg, testestül-lelkestül utálják egymást. A marakodáshoz pedig kell indok. Például a fa. És kellenek az alapvetően békességre törekvő férjek, akiket előretolt hadállásnak lehet használni a másik ellen.
A fa alatt kritika
A fa alatt valami, számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva fekete komédiaként van aposztrofálva több helyen is. A „fekete”, abszurd vonal stimmel, de vígjátéknak semmiképp sem mondanám a filmet. Olyanra nem igazán emlékszem, hogy nevettem volna. A poénok egyáltalán nem voltak meghatározók a moziban töltött másfél óra alatt. Az a jelenet annál inkább, mikor Atli és apja – nagyjából kiűzve mindenhonnan – a kertben felállított sátorban húzza meg magát. Nekik már teljesen természetesének tűnik, nem is ágálnak ellene. Remélhetőleg azért a nézőben helyettük is feltámad az ellenállás.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. május 24.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média

A Te véleményed is számít!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: