Az alkony ötven árnyalata

Home » Könyvklub kritika

Könyvklub kritika

Könyvklub kritika
A Könyvklub olyan témákat dolgoz fel, mint időskor, szex, barátság, de klasszikus vígjátékként mindezt idillikusan teszi, az igazi problémákról elegánsan megfelejtkezve. Így másfél óra könnyed szórakozást kapunk olyan színészekkel, mint Keaton, Fonda vagy Andy Garcia.



Négy barátnő, egy hónap, egy könyv. Viviant, Carolt, Sharont és Diane-t a könyvklub tartja össze immár negyven éve, közben viszont alapvetően megváltozott az életük. Van, aki elvált, van, aki megözvegyült, megint más sosem volt férjnél, akinek pedig stabil párkapcsolata van, annak pang a szerelmi élete. Ebbe a szituációba csöppen bele a Szürke ötven árnyalata alaposan felkorbácsolva az „öreghölgyek” vágyait.

A Könyvklub film kicsit olyan, mintha a Szex és New York szereplői hatvan felett rájöttek volna, hogy igazából mindig is szerettek olvasni, és klasszikusabb életmódot tettek volna a sajátjukká. A négy főszereplő abszolút megfeleltethető a sorozatbéli négyesfogat egyes tagjainak: ott van a független, férfifaló Vivian (Jane Fonda), a romantikus Carol (Mary Steenburgen), a munka világában vezetőszerepet betöltő, kicsit elférfiasodott Sharon (Candice Bergen) és a kissé szerencsétlen, de persze így is egy sármos, gazdag pasit kifogó Diane (Diane Keaton), aki egyben a film narrátora is. Ezeket a típusokat felületesen bemutatva az írók le is fedik a nők nagy részét, biztosítva számukra az azonosulás lehetőségét. Emellett a nők vágyálmai megjelennek, a happy end pedig garantálja azt, hogy ezek valóra is váljanak, legyen szó az élet alkonyán feltűnő új kalandokról, régi szerelemről, a férjjel való intimitás visszaszerzéséről vagy éppen egy véget ért kapcsolat totális elengedéséről.
Könyvklub kritika
Meg persze ott a szex. Az egész film arra a tézisre épül, hogy a szereplőink szerint hazugság az a gondolat, amit a média és a köztudat nyomat: tudniillik, hogy a csontritkulás és a ráncok megjelenésével párhuzamosan a szexuális étvágy és -élet eltűnik, akárcsak maga az életöröm. A 65-66 éves Diane folyamatos aggódásra készteti a lányait, akik valahogy úgy képzelik, hogy ennyi idősen az ember félig már a sírban van, bármikor eleshet, elrabolhatják, összetörheti magát (igen, pontosan ezek miatt aggódik az ember, mikor gyereke van), és az tuti nem jut az eszükbe, hogy ez a valaki képes lenne összeszűrni a levet egy másik, hasonló korú emberrel. A szakmája csúcsán álló Sharon is kap egy-két döbbent pillantást, mikor újra randizgatni kezd, Carolnak pedig a saját háza táján vannak problémái a szeretkezéssel, vagyis annak hat hónapja tartó hiányával. Sok amerikai vígjátékban a szexuális utalásokat úgy próbálják meg sikertelenül viccessé tenni, hogy gusztustalannak állítják be a poén tárgyát. Szerencsére a Könyvklubban ez nem fordul elő, és bár a négy nő perceken át metaforikus szóvirágokkal írja le a szerelmi életét, az ember csak jókat szórakozik ezeken a frappáns párhuzamokon (rég használt motor = elhanyagolt feleség; a katona fegyvere = a férfi, köhömm, fegyvere), de nem torzítja el undor az arcát.

Emellett a film minden más tekintetben is stílusos és kedvesen szórakoztató, sokat elárul az a hatásáról, hogy az egész moziterem folyamatosan hangosan nevetett. Persze semmi egetrengető nincs a mondanivalójában vagy a tartalmában, nem mutat be például olyan szereplőket, akik az amerikai álom anyagi kereteit ne érnék el, ne lenne csodálatos házuk és ruháik, vagy ne teljesítették volna be karrierjüket (ez alól csak a kevésbé magabiztos Diane a kivétel, aki családanyaként valósította meg önmagát). Így könnyű stílusosnak lenni, minden jelenetben boros poharat szorongatni és tökéletes sminkben tökéletes barátnőnek lenni. A Könyvklub végső soron ugyanazt az idilli tökéletlennek induló tökéletességet mutatja be, amit a fiatal korosztályról szóló vígjátékok többsége.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. május 31.

Hazai forgalmazó: Freeman Film



A Te véleményed is számít!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: