Egy fantasztikus nő kritika

Home » Egy fantasztikus nő kritika

Egy fantasztikus nő kritika

By |2018-07-05T12:07:19+00:002018 június 5th|Categories: Kritika|Tags: , , , , |0 Comments

Egy fantasztikus nő kritika
Az idei legjobb-külföldi filmnek járó Oscar-díj nyertese, az Egy Fantasztikus nő, Sebastian Lelio, Chilei rendező (Gloria, A rabbi meg a lánya) alkotása . Témája különösen aktuális és megosztó, de mindenekelőtt figyelemreméltó az Oscar-díjas filmek listájában. Idén ugyanis először vehette át a szobrocskát egy transznemű színész főszereplésével készült alkotás, és ezzel egy újfajta gondolkodásmód felé terelve az esemény nagyságát.



A történetben megismerhetjük Orlando és transznemű párja, Marina szerelmét és tragédiáját. Marina napközben felszolgáló, este pedig énekes egy bárban. Egyik este a bárban randevúzik Orlandoval, isznak és táncolnak, mint körülöttük mindenki más. Nem sokkal miután hazaérnek Orlando rosszul lesz, leesik a lépcsőn és belehal sérüléseibe  a kórházba szállítását követően.

Marina tanácstalan és összetört. Miután a halálesetről tudomást szerez Orlando családja, megkezdődik Marina kálváriája, ahol minden egyes pillanatáért meg kell küzdenie, ha meg szeretné gyászolni egykori szerelmét. Orlando családjának részéről ugyanis teljes megvetést kap, kitiltást a temetésről, és egykori párjával közös otthonukból. Végérvényesen be kell bizonyítania, hogy Ő valóban egy fantasztikus nő, aki képes harcolni igazáért a rendőrség és a családtagok előtt is.
Egy fantasztikus nő kritika
Az, hogy valóban mennyire fantasztikus a Marinát alakító Daniela Vega, vitathatatlan. A film első pillanataitól magával ragadó a jelenléte és az alakítása. Könnyen tudunk azonosulni vele, hiszen maga a film egy hétköznapi esetet dolgoz fel, a gyászt. Marina nem csak a gyászt győzi le elképesztően erősen, de az őt körülvevő gyűlöleten is úrrá lesz, ez viszont hihetetlenül nehéz és szenvedésekkel teli. Itt az alkotók csodát műveltek, mind a képi megjelenítésekben, mind a főszereplő tökéletes kiválasztásában. Sodró lendülettel adjuk át magunkat az egyes jeleneteknek, mint például a melegbár révületében táncoló főszereplőnek vagy éppen mi is a térdünkhöz kapunk, amikor a hideg, kórházi kőre esik Marina fájdalmában a halálhírt követően. Minden érzése, mosolya, vagy éppen segélykiáltása annyira őszinte és elsöprő, hogy a témát nagy ívben elkerülőket is meg fogja érinteni. Külön, kiemelkedő az Egy fantasztikus nő című filmben, hogy a főszereplő számára meghatározó érzéseket kiemelő kisebb jelenetek önállóan is megállják a helyüket és, mint egy jól időzített videoklip egyedi hangulatot csempésznek az alkotásba.

Vannak a filmben ellenpólusok, amelyek megpróbálják kicsit enyhíteni a gyűlölet és az elfogadás közti hatalmas szakadékot, ilyen például Orlando testvérének viszonylagos figyelmessége Marina felé, de ez sem elég. A szakadék tényleg elképzelhetetlen, azok számára, akik nem éltek meg kisebbségükből fakadóan hasonló kirekesztettségi érzést, és a mindennapos harcot saját magukkal, nemük és szexualitásuk elfogadásával.

A történet az egyszerűsége miatt nem kimagasló, viszont az már annál inkább, hogy egy pár nemi hova tartozása mennyire felkorbácsolja egy család életét, és mennyire felszínre hozza a szélsőséges érzéseket. Az, aki magát, átlagos és normális értékrenddel bíró embernek vallja Orlando családjában, vagy éppen az igazság szolgáltatás részéről, és szembekerül egy transzneművel igencsak nevetséges helyzetet szül. Míg Orlando családja a gyilkolásig elmenne, ha Marina eltiltásáról van szó, addig Marina csak hallgat és tűr, ő csak el akar búcsúzni szerelmétől.

A rendőrnő, aki szexuális bűncselekményekre szakosodott és látszólag empatikus lehetne a helyzetben, teljesen megalázza a főszereplőt és ellene fordul, bűnrészességgel vádolj meg őt. Marina egyetlen rokonához, nővéréhez menekül, aki elfogadja őt, de annak férje továbbra sincs kibékülve a nővel. Így szinte a nulláról kell felépítenie, egykori életét, és megharcolnia azért ami maradt, visszaszerezni Orlandoval közös kutyájukat, leküzdeni, és valahogy feldolgozni mindezt.

Egyedül talán művészi énjének kibontakozása, az énektanára az aki  némi mentsvár az életében, és segíthet neki elindulni a lelki gyógyulás útján. Szép, szinte katartikus  befejezést kapott a film, Marina énekével, és kivételes búcsújával Orlandotól.

Az Egy fantasztikus nő talán legfontosabb üzenete, akár csak az azt megelőző Diák Oscar-díjra jelölt kisfilmé is (Kis Hajni Szép Alak), hogy figyeljünk egymásra. Fogadjuk el, ha a másoknak szüksége van segítségre, és ne féljünk attól, hogy ki mit gondol épp rólunk, ha önzetlenek próbálunk lenni.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. június 7.

Hazai forgalmazó: Elf Pictures




A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: