Az élet napos oldala kritika

Home » Az élet napos oldala kritika

Az élet napos oldala kritika

By |2018-11-03T13:18:24+00:002018 június 18th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

Az élet napos oldala kritika
A legújabb svéd komédia (Az élet napos oldala) a felnőtt (pár)kapcsolatok problémái elé tart görbe tükröt: egyszerre parodizálja ki a válást, a spermadonor-keresést és a konfliktusos szülő-gyerek kapcsolatot. Ugyanakkor hiába nyúl ilyen komoly témákhoz, nem igazán mélyül el bennük, így megmarad a könnyed szórakoztatás szintjén.

A filmforgalmazó eléggé beharangozta, hogy a legújabb, magyar mozikba tévedt svéd vígjáték ugyanannak a rendezőnek a nevéhez fűződik, mint a méltán híres A száz éves ember, aki kimászott az ablakon című alkotás, azt azonban már kevesen tudják, hogy Felix Herngren egyben az újabb film főszereplőjét is alakítja. Azt pedig talán még kevesebben, hogy a filmnek előzménye is van: Svédországban öt évadot élt meg a Solsidan, az a sorozat, amelynek szereplői most visszatérnek a nézőkhöz.

A sorozat hat ember párkapcsolatát dolgozza fel, s ez a hat szereplő csetlik-botlik végig Az élet napos oldalát is, szerencsére olyan formában, hogy akkor is érthető minden, ha az ember egy részt sem látott az előzményből. Az alapszituáció szerint Alex (Herngren) és felesége, Anna (Mia Skäringer), kapcsolata egy izmos, karizmatikus fickó hatására zátonyra futott. A válás hírét nem fogadja kitörő örömmel Alex legjobb barátja, Fredde (Johan Rheborg), akinek ráadásul gazdagsága miatt a saját apjával és a fiával is meg kell küzdenie, miközben a felesége, Mickan (Josephine Bornebusch) a tökéletes Instagram-életet próbálja megvalósítani annak minden partijával és csillogásával. Emellett megjelenik a film legbénább és „komikusabb” párja is, Ove (Henrik Dorsin) és Anette (Malin Cederblad), akik Ove spermahiányával próbálják meg elborultabbnál elborultabb módon felvenni a harcot.

A sorozatból egy részt sem láttam, de a filmet nézve olyan érzésem volt, mintha a tipikus, feketébb-groteszkebb svéd humort keverték volna az amerikai életérzéssel: a csodaszép házakkal, a túlspilázott karácsonyi ünnepléssel, a folyamatos borozással (vagy ez inkább a felső középosztály, és nem az Egyesült Államok jellemzője lenne?). Fredde és Mickan a pazarlással pazar életmódot folytató házaspárokat testesíti meg, akik nem igazán kimagaslóak a gyereknevelésben, keveset tudnak a szegénységről és nincs lelkifurdalásuk. Hogy a luxusfeleséges életérzésből egy kicsit visszavegyen a film, ez ellen lázadni kezd kamaszodó fiúk, és a gondolkodásmódban mindennek az ellenkezőjét képviselő nagypapa is megjelenik a képben, hogy megpróbáljon kibékülni a fiával, Freddével. Ráadásul a többnyire elviselhetetlen páros fel-felvillantja a jó és érzelmes oldalát is, így nem lehet őket zsigerből utálni vagy lenézni.
Az élet napos oldala kritika
Sokkal taszítóbb Ove és Anette, akiket annak ellenére, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, egyáltalán nem lehet sajnálni azért, mert őket sokkal intenzívebben teszik nevetség tárgyává, mint a másik két párost. Az abszurditás náluk erősödik csak igazán fel, ahogy határtalan zsugoriságuk miatt még egy olyan komoly ügyet, mint a spermadonor keresése, is igazán sajátos módon kezelnek. Egyébként az ő egyik jelenetük a film legnagyobb társadalomkritikája is: mikor lányukkal visszaváltják a flakonokat, a kisgyerek véletlenül eladományozza azt a néhány fillérnyi összeget, amit a flakonokkal nyertek volna. Ezen teljesen felpörögnek a szülők, és a következő pillanatban már a kasszánál verik a pultot, amiért gyerekek által is elérhető magasságban van az adományozó gomb – annak ellenére, hogy nem azon a minimális összegen múlik az aznapi vacsorájuk.

Végül pedig ott van a főszereplő páros, Anna és Alex, akik a válás komikussá tehető fázisain esnek át: a kölcsönös jópofizáson, a barátok szituációból adódó szerencsétlenkedésein, a furcsa házmegosztáson és az előre elrendezett randikon. A film így a válás elé is görbe tükröt tart, ugyanakkor látványosan elbagatellizálja annak a gyerekekre tett hatását, akik végig csak azért szerepelnek a filmben, hogy homokozzanak és megöleljék az éppen hazaérkező felmenőjüket, az egész furcsa szituáció során pedig konkrétan csak egyetlen kérdést tesznek fel.

Az élet napos oldala című filmnek a legnagyobb előnye, hogy nagyrészt tipikus élethelyzeteket dolgoz fel, amikkel azonosulni tudunk, vagy amik az ismerőseinkre emlékeztetnek, így igazán jóízűen lehet nevetni a poénokon. Ugyanakkor sokszor nem teljesen kidolgozottak a problémák, néhány csak a felszínt kapargatja, így végső soron könnyed, kicsit gonoszkodó kacagásnál többet nem ad a film. Viszont, ha a nyári melegben ilyenre várunk, válasszuk nyugodtan Az élet napos oldalát, mivel sokkal színvonalasabban derít jókedvre, mint a hányást-fosást poénforrásként kezelő amerikai társai… Néha pedig pont ennyire van szükség.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. június 14.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: