Gotti kritika

Home » Gotti kritika

Gotti kritika

By |2018-08-07T14:27:01+00:002018 június 23rd|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , |1 Comment

Gotti kritika
Emlékeztek még azokra az időkre, amikor a tanár, de különösen az iskolaigazgató csinálhatott bármit, a szemünkben akkor is rossz volt? Mert, aki a hatalmat jelképezi, az eredendően negatív figura lehet csak. Ebből következik, hogy aki vét az általuk felállított, vagy képviselt szabályok ellen, az hős. Lógni az iskolából, fogkrémmel bekenni a biológia órán használt csontvázat, vagy éppen lekváros kenyeret helyezni a tanár székébe: dicsőség. A Gotti című film alkotói megmaradtak ezen a gondolati szinten, máskülönben nem kreáltak volna hőst egy közönséges bűnözőből, csak azért, mert „beint a zsaruknak”. (Akik semmi rosszat nem csinálnak a filmben, színtelen-szagtalan papírfiguraként biodíszletkednek a mozivásznon.) És az általános iskola hetedik osztályára jó estben meghaladott mentalitást még fokozni is lehet: az alkotóknak sikerült még pár hektoliter nyálat is belekeverni a történetbe, hiszen hősünk nemcsak vagány, tökös csávó, hanem nagyszerű és családcentrikus ember is. Legalábbis ezt szeretnék elhitetni velünk.



John Gotti élete valóban filmre kívánkozik. Az igazságszolgáltatás kezéből minduntalan kicsúszó maffiavezér már 1996-ban megihlette a filmvilágot, Robert Harmon rendezésében, az HBO bábáskodása mellett. A most debütáló változat elkövetéséért Kevin Connolly a felelős. A film központi szereplője John Gotti (John Travolta), a New York-i keresztapa. Az ő életét követhetjük (vagyis inkább nem követhetjük) nyomon, meglehetősen hézagosan és kuszán. És itt jön a film első és talán legnagyobb hibája. Nincs egy világos, jól körülírható szerkezeti ív, amire a történet „ráfeszül”. A sztorival sokat markolnak, de keveset fognak. Mint a szervezett bűnözés köreiben szokás lehet, a tagok között rengeteg bizalmatlanság és ellenérdek feszül. A konfliktusok végére a maguk sajátos módszereivel tesznek pontot. Talán az csak én intellektuális képességeim hiányára mutat rá, de egy idő után csak annyi jött le a történetből, hogy időnként angol keresztnevű és olasz vezetéknevű emberkék autójának ablakán benyúlik egy pisztolyt tartó kéz és fejbelövi a delikvenst. Ez visszatérő toposzként van jelen. Harmadszori nézésre talán nekem is leesne, hogy ki és miért jutott erre a sorsra, de annyira nem hosszú az életem, hogy ez beleférjen.
Gotti kritika
Temérdek életellenes bűncselekmény történik a filmvásznon, de Gotti ennek ellenére kifejezetten pozitív figuraként van feltüntetve. Mert csakis „házon belül” számol le. Mondjuk, ettől nem kellene elájulni. Kizárólag pragmatikus okokból történt, hogy csak aklon belül folyt a vér az amerikai olasz maffia történetében. Legalábbis egy idő után. (Egy bizonyos esetből tanultak a keresztapák (Bővebben). Amúgy abban a jelenetben, amikor a minden bizonnyal Mortal Kombat-os videojátékokon pallérozódott, még kialakulatlan erkölcsiséggel rendelkező kamaszok Gottit dicsőítették, a Született gyilkosok egy nagyon hasonló része ugrott be. Azzal a nagy különbséggel, hogy ott helyes volt az alkotók etikai hozzáállása.

Van még valami, ami miatt rajongani kellene véres kezű hősünkhöz. Azért, mert imádja a családját és öt gyermekét. Ők jelentik számára a lét értelmét, értük bármit megtenne. Legidősebb fiát (Spencer Rocco Lofranco) beszervezi a „családba”, majd mikor sittre kerül, akkor bölcs tanácsokkal látja el arra vonatkozólag, hogy ne menjen bele a vádalkuba, inkább kockáztasson húsz év börtönt. Könyörgöm, nem lehetett volna ezt némi éllel ábrázolni? Azért érzékeltetni, hogy ez egy csöppet gáz? Gotti a nejét is imádja, persze amolyan olaszos formában, jó nagy ordibálásokkal tarkítják boldog turbékolásukat. Például a kissé heves donnak valószínűleg bevérzik a torka, amikor emelt hangnemben fejtegeti nejének, hogy miképpen fogja kinyírni. Gyerekek rezignált arccal nézik szüleik szerelmi évődését, szegények már biztos megszokták. No comment.

Ifjabb John Gotti apja fia, számára is első a család. (Mármint neje és két gyermeke.) Szegény össze is omlik, amikor (teljes joggal) hűvösre kerül. Ártatlan, nagyra kerekedett szemekkel néz a kamerába, hogy ő mennyire szenved csemetéi nélkül. Nekünk, nézőknek meg sajnálni kellene. Na jó, a gyerekeket sajnálom, de őt nem. Amúgy Gotti juniornál kevés irritálóbb figurát láttam mozivásznon az utóbbi időben. Folyamatosan bociszemekkel réved valahová, közben pedig dagadnak az izompólója által nem takart muszklijai. (Utóbbihoz: ezt a típust jól ismerem zömében Alpokban megtett túráimról. A bicepszük sokszorosa az IQ-juknak, de legkésőbb a szerpentin harmadik kanyaránál kidőlnek, hogy ők nem bírnak tovább jönni.)
Gotti kritika
Nem tisztem és nem ízlésem csatlakozni a meglehetősen tévútra ment feminista vonalhoz, de meg kell állapítanom, hogy a film nőkről alkotott képe meglehetősen antipatikus. A nő ugyanis egyetlen szerepben tűnik fel: mint Anya és Feleség, aki hűséggel és kitartással áll élete párja mellett, mintegy támaszként az élet viharában. Idősebb és ifjabb Gotti nejei rendületlenül kitartanak uruk mellett és szép sorban ellik a gyerekeket. (Egy bűnözőnek gyerekeket szülni?!) Dolgozni persze nem dolgoznak, végül is a családfő összerabol annyit, hogy ők erre ne legyenek rászorulva. Nem is a hagyományos női szerep dicsőítése a problémás, hanem az, hogy a „szent asszony” szerepébe belehelyezett nőszemélyek igazából teljes erkölcsi nihilben élik életüket, hiszen cseppet sem érdekli őket, hogy uracskájuk kezéhez mennyi vér tapad.

Röviden ennyi. Számomra a morális visszásságok tették a legmélyebb benyomást a film megtekintése alatt. Mások talán másképp fognak vélekedni, talán pozitívumokat is fellelnek a Gotti kapcsán. Ha esetleg ilyennek a morzsáját sem találják, akkor én előre szóltam.

Szerintem: (Csak Travolta miatt)

Hazai bemutató: 2018. június 14.

Hazai forgalmazó: Big Bang Média



One Comment

  1. kispotzak 2018-06-23 at 22:06

    Én elhiszem, h a Gotti egy gyenge film. De ez meg egy harmatgyenge kritika, amelynek írása közben (kb az első mondat felénél) ráesett az írójára a közhelyszótár. Bociszemekkel néz, ellik a gyerekeket, Alpokba járok túrázni… Ajaj. Értem én, h több karaktert kellett elvesztegetni arra az infóra, hogy “A forgatókönyv szétesik, a karakterek kidolgozatlanok”, mert így igencsak rövid lett volna a cikk, de lehetett volna egy picit nívósabban is. Bocsi.

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: