Gombos Jim és Lukács, a masiniszta kritika

Home » Gombos Jim és Lukács, a masiniszta kritika

Gombos Jim és Lukács, a masiniszta kritika

By |2018-07-18T13:29:40+00:002018 június 27th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

Gombos Jim és Lukács, a masiniszta kritika
Gyermeki énünk ott rejtőzik bennünk. Negyven felett még biztosan. (Ezt személyes tapasztalatok birtokában állíthatom.) De szerintem száz év felett is. Ennek a gyermeki énnek a megszólítására talán nincs is alkalmasabb ember Michael Ende-nél. A Végtelen történet és a Momo kiváló példa arra, hogy miként lehet egy gyerekek számára is lenyűgöző mesevilágot teremteni úgy, hogy közben a felnőttek számára is releváns, az „Élet Nagy Kérdéseire” választ adó, vagy a válaszhoz közelebb vivő dolgok hangozzanak el. A Végtelen történetet két részben filmesítették meg. Az elsőt még valahogy le lehetett nyelni, de a második rész teljesen kiherélte az eredeti könyvet, nyomát sem hagyta meg annak a szimbólumrendszernek és mondanivalónak, ami annyira varázslatossá tette ezt a minden korosztálynak élvezhető mesét. Ilyen előzmények után félve vágtam bele a Gombos Jim és Lukács, a masiniszta filmadaptációjának megtekintésébe. De aztán kellemes csalódtam, a film egyszerre volt gyermeki módon, kedvesen naiv és pörgős, izgalmas. Bár meg kell hagyni, hogy az utóbbiból egy picit talán több volt a kelleténél, lévén, hogy gyerekeknek készült filmről volt szó. Egyes részek (a vad vihar, vagy a hörgő-morgó gonosz sárkányok) egy bizonyos kor alatt tökéletesen alkalmasak voltak a nyugalom megzavarására. Tényleg pici, vagy az átlagnál érzékenyebb gyerekeknek nem biztos, hogy ajánlanám az alkotást.



A Thomas gőzmozdony rajongóinak ismerős érzetet keltő, Sodor-szigetére feltűnően hasonlító Gyöngyéletfölde lakossága négy főről ötre növekszik egy különös csomagnak köszönhetően. A gonosz kalózbanda egy kisbabát talál a vízen hánykolódva, akit azonnal elküldenének a talán még náluk is gonoszabb Vicsornénak. A küldeményt azonban a postás rossz címre viszi ki, így a kis Jim (Solomon Gordon) szeretetben és boldogságban nő fel a miniatűr királyság lakóinak köszönhetően. Az uralkodó egy nap szörnyű döntést hoz: el akarja távolítani a szigetről Emmát, a gőzmozdonyt. Lukács, a masiniszta (Henning Baum) ellenáll a királyi önkénynek és elhajózik a tutajjá alakított járművel. Jim is vele tart, hogy aztán egy hosszú, kalandos utazás során különös lényekkel találkozzanak, barátokra tegyenek szert és persze azért, hogy végül megmentsenek egy hercegnőt.
Gombos Jim és Lukács, a masiniszta kritika
A klasszikus mese elemeit felsorakoztató történetből (talán egyes felnőttek sajnálatára) hiányoznak a csak egy bizonyos kor felett érthető, áthallásos poénok. (Ha csak a Piedone-klónként verekedő Lukácsot nem számítjuk ide.) A Dennis Gansel rendezte alkotás ennél többre képes: humora minden korosztály számára érthető és értékelhető. Ilyen a királyát folyamatosan megsüvegelő, rendkívül vonalas Feszes úr, vagy a kisebbrendűségi komplexussal küszködő, sárkány-víziló nászából született furcsa kis lény. (De jó ez így. Jobb ha együtt nevet a két generáció, mintha anyuka és apuka csendben kuncogna a rejtett szexuális utáláson.)

Összefoglalva a Gombos Jim és Lukács, a masiniszta: gyermeki, bájos, varázslatos és izgalmas. Csak ajánlani tudom. Nullától kilencvenkilenc évig bezárólag.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. június 21.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: