Hannah: A buddhizmus útja nyugatra – Interjú György Kessler Márta rendezővel

Home » Hannah: A buddhizmus útja nyugatra – Interjú György Kessler Márta rendezővel

Hannah: A buddhizmus útja nyugatra – Interjú György Kessler Márta rendezővel

By |2018-11-03T13:16:17+00:002018 július 1st|Categories: Mindenmás|Tags: , , , , , , |0 Comments

Hannah: A buddhizmus útja nyugatra - Interjú György Kessler Márta rendezővel
A dán Hannah Nydhalnak és férjének, Ole Nydhalnak kiemelt szerepe volt abban, hogy a buddhizmus elterjedjen a nyugati kultúrkörben. Hannah a hetvenes évektől kezdve, 2007-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan utazott szerte a világban, hogy minél többen megismerhessék az általa is követett vallást. 2014-ben dokumentumfilmet forgattak ennek a különleges nőnek az életéről, az alkotás idén debütált hazánkban. György Kessler Mártával, a film rendezőjével és producerével beszélgettünk.



Mielőtt buddhista lett milyen szerepet játszott a vallás az életében? Hogyan vezetett az útja a buddhizmushoz? Ebben volt-e személyes szerepe Hannah Nydahl-nak?

Már fiatalon érdekelt az élet értelme, rengeteg kérdésem volt. Mivel kommunizmusban nőttem fel, diktatúrában, a szabadság szelleme mindig fontos volt számomra. Kisgyerekkoromban találkoztam a kereszténységgel, ami akkoriban, a kommunista időkben mondhatni tiltott volt. Talán inkább ebből a tiltásból adódott, hogy egy ideig érdeklődtem iránta, de miután elkezdtem gondolkodni, és feltettem pár kérdést, a kereszténység ezekre adott válaszai számomra nem feleltek meg. Úgy éreztem, hogy nem egyeztek az elképzeléseimmel. Nem értettem, hogyan lehet a szenvedés egyfajta cél, és ez miért megszabadító vagy felszabadító. Így nem sokat tudott segíteni. Továbbra is foglalkoztatott, hogy hova lehet eljutni, mi az élet célja… 17 évesen Erdélyben egy rockkoncerten találkoztam pár baráttal, akik választ adtak egy-két kérdésemre. Beszéltek olyan tanításokról, amelyek a dualizmuson túli szintekről, és a tudat szabadságáról szóltak – engem ez nagyon meghatott, és így jutottam el a buddhizmus tanításaihoz. Nem vallásként közelítettem a buddhizmus felé.

Elmesélne egy (vagy akár több) személyes élményét Hannah-val kapcsolatban, ami hatással volt Önre, amit az „unokáinak is mesélni fog”?

Ezt a filmet fogom megmutatni az unokáimnak. A filmből megismerhetjük Hannah lényegét.

Hannát 16 éven keresztül ismerhettem, sok személyes tapasztalatom van. A legnagyobb hatással mégis az volt rám, ahogy az igazán nehéz helyzeteket kezelte. Ilyen volt például Láma Ole Nydahl, Hannah férjének az ejtőernyős balesete, amiben Ole komoly sérüléseket szenvedett. Hannah végig ott volt mellette, mint egy szerető feleség, egész nap a férje ágyánál. Gyakran éjszaka jött csak el mellőle; folyamatosan figyelt rá, hogy mindent megkapjon – rendkívül megható volt. Azt mondta nekem: tudod, Oléval mi régimódi házaspárok vagyunk, mindig támogattuk egymást, nagyon szeretjük egymást, fontos, hogy ilyen helyzetekben ott legyünk a másik mellett minden szinten.

Amikor Hannah haldoklott, az utolsó három hónapban ott voltam mellette. A testét nem kímélte a rák, de mindig figyelmes maradt, kedves és szeretetteljes. Megmaradt végig a humora, mindig ránk figyelt, tudatába volt mindennek, ami történik körülötte, és mindig megköszönte, amit tesznek érte. Végig kedves volt, soha nem panaszkodott, inkább próbálta tartani a jó hangulatot. Mély benyomást tett rám. Tulajdonképpen azt mutatta meg, hogyan lehet bánni a betegséggel és a halállal – ahogyan ezt a filmben is megmutatjuk.

Ön szerint mennyire befogadható egy európai ember számára a buddhizmus, vagy általában a keleti vallások?

Úgy gondolom, hogy a buddhista látásmód és módszer nagyon könnyen alkalmazható az európai, nyugati ember számára, mivel nem függ semmilyen kultúrától. Buddha a tudat természetéről tanított. Nem csak a célról, a megvilágosodott természetről, hanem arról is, mi az oka annak, hogy szenvedünk, és hogyan lehet bánni a nehézségekkel a hétköznapjainkban. Honnan jönnek a zavaró érzelmek, és hová mennek. Hogyan tudunk dolgozni a tudatunkkal. Hogyan tudunk bánni magunkkal és másokkal nehéz helyzetekben. Megmutatta azt, ahogy a dolgok vannak. Számos lehetőségünk van, hogy a dolgokat másképpen kezeljük. Például több távolsággal. A buddhista látásmód és a módszerek segítségével értelmesebb és boldogabb életet élhetünk, és hasznosabbak lehetünk mások számára. Megtanulhatjuk kezelni a múlandóságot, a betegséget és a halált. Szerintem azért is ennyire népszerű világszerte a buddhizmus, mert közvetlen módszerei nagyon sokat segítenek a hétköznapjainkban. Itt nem a külső dolgokról van szó, hanem arról, hogyan tudunk bánni a belső állapotainkkal, amelyek valójában minden nehézségünk okai. Buddha azt mondta, hogy azért tanít, mert minden lény szeretne boldog lenni, és elkerülni a szenvedést. Buddha tanításai időtlenek. Teljesen függetlenül attól, hogy hol, ki alkalmazza, mindenki tud valamit használni belőlük.

Kiknek szánta a filmet, Ön szerint ki lesz a törzsközönsége? Van-e az alkotásnak bármilyen (nagyon-nagyon idézőjelbe tett) „térítő szándéka”?

Azért csináltuk a filmet, hogy bemutassuk egy inspiráló nő példáját, aki értelmesen és rendkívül hasznosan élte az életét, és aki a mai napig több ezer ember életére van hatással.

Nem volt konkrét elképzelésem, hogy kinek szánom a filmet. Mindenkinek, akit érdekel egy kiváló női példa. Egy nő, egy generáció élete. Hogyan vált Hannah és Ole hippikből buddhistákká, majd pedig hozták el a buddhizmust Nyugatra. Nem gondolom ezt térítésnek. Szerintem nagyon fontos, hogy mindenki maga döntse el, mi az, ami számára segítséget, inspirációt jelent. Örülök, ha ez a film, tud adni valamit a nézőknek. Esetleg választ valamilyen kérdésükre, vagy lehetséges, hogy egy életszakaszon át tudja segíteni őket. Ha bármilyen kicsi dologban is segít, akár örömöt ad, vagy másfajta hozzáállást a problémákhoz, akkor már megérte. Az is lehet, hogy csak egy érdekes információ lesz a buddhizmusról – ez is jó szerintem. Mindenki azt viszi el magával filmből, amit szeretne.

Egyik jelenetben Ole Nydahl kommunista rezsim alatt élő lengyeleknek azt mondja, hogy irigyli őket, mivel (a fogyasztói társadalom hiányában) a gondolataikat nem vonják el felesleges dolgok. Ön mit üzen azoknak, akik esetleg érzéketlenséggel vádolják Hannah férjét a kijelentés kapcsán?

A dolgok nem feketék és fehérek. Egyszerűen ez csak arról szól, hogy ha sok a nehézségünk külső szinten, akkor is van lehetőségünk dolgozni a tudatunkkal, és figyelhetünk a belső szintekre. Ez nem jelenti azt, hogy ha a külső szinten jól működnek a dolgok, erre ne lenne lehetőségünk. Eddig még nem hallottam, hogy bárki vádolta volna őt emiatt.

Interjút készítette: Rácz Sarolta

Forrás és fotó: http://www.hannahthefilm.com/hu/

A Hannah: A buddhizmus útja nyugatra című dokumentumfilm megtekinthető július 2-án a Premier Kultcaféban 17:45-kor.



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: