Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritika

Home » Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritika

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritika

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritika
Amikor tavaly bejelentették, hogy lesz 10 év után folytatása, a ma már szinte klasszikusnak számító Mamma Mia-nak, szerintem mindenki szája mosolyra húzódott, majd ugyanazzal a lendülettel le is konyult. De miért is? Lássuk be, nem egy szokványos dolog ennyi év után folytatni egy filmet (még akkor sem, ha ma már divat lett, hogy mindennek van második része) és hát mi más állhatna e mögött is, ha nem a pénz (gondoljuk), természetesen ettől még a kíváncsiság ugyanúgy megmarad, de általában ezek nagy része után csalódottan vonul ki a közönség a nézők soraiból. Na de ez történt a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba című filmnél is?

Teltek az évek és Sophie (Amanda Seyfried) átvette anyja vállalkozását és újra próbálja széppé varázsolni a sziget tetején fekvő hotelt. Eközben olykor-olykor átcsöppenünk a múltba, ahol Donna (Lily James) csak most fejezte be az egyetemet és útnak indul, hogy világot lásson. Persze e kalandos út alatt ismeri meg Sophie három apját Harry-t, Bill-t és Sam-et. Itt-ott egy kaland, egy rövid kis szerelem, egyszer pedig egy megcsalás is tarkítja a cselekményt. A történet egészen addig visz minket, amíg ki nem derül, hogy Donna szíve alatt babát hord, és vissza nem térünk a jelenbe, ahol Sophiet ugyanez a meglepetés éri.
Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritika
A történet szempontjából nem mondanám, hogy egy nagyon egyedi darab, azonban valami miatt mégis végig leköti a figyelmet. A sok ügyes vágás, a jól kitalált koreográfiák, na és persze az ABBA számai képesek a nézők figyelmét ott tartani a vásznon. A humor sem hiányzott, és valahogy úgy hallottam, hogy mindenki talált magának való poént a filmben, így mindenkit megnevetett legalább egyszer, de a megfelelő kereteken belül, szerencsére nem vitték túlzásba őket. A színészek hozták a tőlük elvártakat és sikerült az „újoncoknak” is felzárkózniuk, emiatt ők sem tűntek ki, azonban azért tényleg kicsit furcsa volt, hogy az elsőnél megszokott Meryl Streep nélkül folytatódott a történet. Tudom, tudom, de a karaktere tovább él fiatalon, de az akkor is más.

Sajnos ez a film is tartogatott néhány baklövést. Az olykor-olykor háttérben feltűnő CGI szerűséget, igazán nem kellett volna. Nem csak, hogy zavaró volt, de ki is szúrta a szememet. Azért több gondot is fordíthattak volna erre, ha már egy olyan világban élünk, ahol sokszor a zöld háttérre alapoznak egy egész nagyjátékfilmet. A forgatókönyv is hibádzott azért egy-két helyen. Kíváncsian vártuk, hogy kiderül, hogy vajon mi történt Donnával (akire ráadásul az egész első részt építették, és persze a másodikban is jelentős szerepe volt), hogy, hol, miért halt meg, de ez máig megválaszolatlanul maradt. Illetve még nagy kérdés számomra, hogy miért kellett ennyire képbe hozni, a híres gonosz „nyugati boszorkányt”, akit nem más, mint Cher személyesített meg. Mert, hogy mint nagymama nagyon semmit nem adott hozzá a filmhez az is biztos, de mindenesetre ott volt nekünk, hogy énekeljen. Ha már az éneklésnél tartunk, nekem azért kilógott egy-egy újonnan írt szám a régi slágerek közül. Érthető módon az nem tudta elérni ugyanazt a hatás, mint elődjei, így azokat szerintem nem kellett volna igazán erőltetni.
Mamma Mia! Sose hagyjuk abba kritika
Összességében azonban úgy gondolom, hogy a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba tudta hozni az első rész szintjét, apróbb csetlés botlással, de egy könnyed péntek esti filmként nem fog csalódást okozni, talán még táncra is perdíthet minket és előkereshetjük a rég elfelejtettnek hitt slágereket. De hogy ez is klasszikus lesz-e, az már a jövő zenéje.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. július 19.

Hazai forgalmazó: UIP-Duna Film

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: