A Hangya és a Darázs kritika

Home » A Hangya és a Darázs kritika

A Hangya és a Darázs kritika

A Hangya és a Darázs kritika
A Hangya 2015-ben elért sikere után már sejteni lehetett, hogy a Marvel Studios zöld utat ad majd a folytatásnak, amit nagyon jól tett, mivel A Hangya és a Darázs jelenleg is az amerikai Box Office előkelő második helyét foglalja el. Ami még örvendetes, hogy a készítők nagyobb alkotói szabadságot kaptak és jóval több anyagi támogatást a látványra. A forgatókönyvírót ugyan lecserélték – amitől eleinte féltem kicsit, mivel az első részt Edgar Wright írta – de így utólag ez is jó döntés volt, mivel egy sokkal poénosabb, pörgősebb scriptet hozott össze Chris Mckenna és Erik Sommers (Pókember: Hazatérés, Jumanji, Lego Batman – A film). A rendezésre szintén nem lehet egy szavam se, mivel Peyton Reed nagyszerűen mozgatja színészeit, akik mind egytől-egyig kiváló alakítást nyújtanak. A legkisebb szuperhősről szóló film, nem törpül el a nagy Marvel opuszok mellett, mivel az összes MCU alkotás közül talán ennek van a legnagyobb szíve. Egyszerűen képtelenség nem szeretni A Hangya és a Darázs-t, persze vannak hibái, de mikor felállunk a moziszékből nem azokra fogunk emlékezni, hanem arra, hogy nagyon jól szórakoztunk és jóleső melegség járja át a szívünket.



A Hangya és a Darázs a Polgárháború után, de még a Végtelen háború előtt játszódik: Scott Lang háziőrizetét tölti a németországi balhé miatt, amiből már csak napok vannak hátra. Természetesen nem mehet minden simán, ezért Hank Pym és Hope Van Dyne társaságában ismét kalamajkába keveredik. Nem kisebb dolgot szeretnének véghezvinni, mint megnyitni egy átjárót a kvantumvilágba, hogy kiszabadítsák Hope 30 éve szubatomira zsugorodott édesanyját. Mielőtt még azzal vádolnátok, hogy ez micsoda spoiler elárulom, hogy ez a film első 1 percében már kiderül. Igazából az egész történet erre van felhúzva, de szerencsére ennél azért jóval több és van benne néhány meglepetés is. A Hangya második része egy sokkal személyesebb hangot üt meg,mint az MCU eddigi filmjei. Ez az első Marvel film ahol nincs főgonosz, persze Walton Goggings parádézik kicsit, de ő is inkább csak egy kis mellékszereplő. A főhősök motivációja sokkal emberibb, mint eddig bármikor és szinte mindegyik szereplőt meg tudjuk érteni mit miért csinál.
A Hangya és a Darázs kritika
A filmet egyértelműen a nagyszerű karakterek működtetik. Paul Rudd Hangyája igazi unikum az MCU-ban, kétségtelen, hogy ezt a szerepet rászabták. Eszméletlen jól áll Rudd-nak ez a kicsit béna ”szuperhős” szerep. Scott Lang teljesen átlagos, még harcolni sem tud, de ami különlegessé teszi az a hatalmas szíve, ez az ő szuperképessége és hiába verik le újra és újra ő csak megy előre, mert a szeretteiért bármire képes. A Hangyán kívül talán még Pókember ennyire szerethető karakter. Látszik Paul Rudd minden mozdulatán és mimikáján, hogy marhára élvezte ezt a szerepet és ettől lesz hiteles az alakítása. Michael Pena és béna exbűnöző csapata szolgáltatja a film legfárasztóbb poénjait, amiken nagyon jól lehet szórakozni. 😀 Pena fullban nyomja a kretént, de tőle ezt már megszokhattuk és igazán jól áll neki. Michael Douglas megbízhatóan hozza a tőle elvárt szintet, de a forgatókönyvírók nem voltak restek és neki is írtak pár jól eltalált egysorost, amitől sokszínűbb lett a karaktere. A lányát alakító Evangeline Lilly pedig kőkemény, igazi badass, férfiakat megszégyenítő módon lezúzza az ellent. Számomra Darázs karaktere izgalmasabb és érdekesebb, mint Fekete Özvegy. A film igazi meglepetése viszont Szellem (Hannah John-Kammen) volt, nagyon jól eltalált karakter, egyszerre félelmetes és sajnálatra méltó. Nem mellesleg egy iszonyatosan jó témazenét írtak neki, ami még fokozza a hatást. Képi megjelenítése is igazán tetszetős: ahogy átmegy a falakon, ahogy vibrál egyszerűen szemkápráztató.
A Hangya és a Darázs kritika
Összességében, ha élhetek ezzel a hasonlattal A Hangya és a Darázs nekem egy hangyányit jobban tetszett, mint az első rész. Izgalmasabb, látványosabb, viccesebb és meglepő módon érzelmesebb is lett. A filmzene is sokkal jobban sikerült, ami nagyszerűen illik az adott jelenetekhez. Ami viszont tényleg nagyon észrevehető az, hogy a látvány mennyit fejlődött. Vannak nagyon jól kidolgozott akciójelenetek, a kvantumtér képi megjelenítése pazar lett, és jobban kiaknázták a méretváltásban rejlő lehetőségeket. Természetesen akadnak logikai bakik is és néhány idióta poén, de ezektől eltekintve a film nagyszerűen működik és szinte bárkit képes beszippantani, aki hagyja magát.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. július 19.

Hazai forgalmazó: Forum Hungary



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: