Kszi, Simon kritika

Home » Kszi, Simon kritika

Kszi, Simon kritika

Kszi, Simon kritika
Az utóbbi években kezdtek ismét divatba jönni a coming of age filmek (Sing Street, Papírvásosok, Lady Bird, Szólíts a neveden, Ready Player One, Pókember: hazatérés) amik nagyrészt a 80-90-es évek hangulatát idézik meg. A Kszi, Simon is ezt a vonalat követi megcsavarva egy kicsit a sztorit azzal, hogy a főszereplő tinédzsernek nem csak a pubertás kor nehézségeivel kell megküzdenie, hanem saját szexuális identitásának elfogadásával is. Természetesen a történetben a vígjátéki vonal erősebb, de nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett komédiáról, mivel az alapkonfliktus nagyon is komoly, így inkább dramedy-nek mondanám. Ahogy Szabolcs kollégám szokta mondani a dramedy egy nehéz műfaj és csak kevés filmkészítőnek sikerül megtalálnia az egyensúlyt dráma és komikum között. Szerencsére a Kszi, Simon sikeresen lavírozik a két műfaj között, egyedül talán a befejezés lett egy kicsit összecsapva, de ezt leszámítva egy kedves, bájos, szívmelengető és habos-babos cukormázas happy- end-el megfűszerezett alkotást kapunk. Az a fajta film amire, ha rosszkedvűen vagy fáradtan ülünk be, az utolsó képkocka lepergése után boldogság buborékban lebegünk ki a moziteremből. Annak ellenére, hogy egy „kicsit” rózsaszín az összkép, néha szüksége van az ember lelkének az ilyen filmekre, amiktől jóleső mosoly ül ki az arcára.

Simon átlagos tinédzserként éli mindennapjait, suliba jár, találkozik a haverokkal, akikkel régi filmeket néznek és literszámra vedelik a jegeskávét. A családja maga az amerikai álom: tökéletes anya, tökéletes apa, cuki húgocska, igazi kertvárosi amerikai család. A barátok szintén nagyon kedvesek, elfogadóak és mindig jókedvűek (na jó nem mindig, de a játékidő nagy részében ez jellemző inkább rájuk). De Simonnak van egy nagy titka, amit senkinek nem mer elmondani: a fiú saját neméhez vonzódik. Amikor a középiskolai „facebookon” valaki név nélkül felfedi homoszexualitását Simon felbátorodik és ír idegen sorstársának, amiből később természetesen mindenféle kalamajka származik. A történetről nem írnék többet, mivel vannak úgymond aprócska meglepetések a filmben.
Kszi, Simon kritika
Greg Berlanti rendező ügyesen dolgozta fel a film alapjául szolgáló regényt (Simon vs. the Homo Sapiens Agenda), ami tökéletesen visszaadja a 80-90-es évek amerikai tinifilmjeinek esszenciáját. Néha már-már olyan, mintha egy John Hughes alkotást néznénk (Meglógtam a Ferrarival, 16 szál gyertya, Nulladik óra). Ahhoz képest, hogy a Kszi, Simon a XXI. században játszódik a ruhák, a frizurák, az iskola működése és kinézete mind-mind nagyon retro stílusúak, csak a mobiltelefon és laptop zavarja meg a nosztalgikus összképet. Természetesen a zeneszámok is ehhez a retrográd hangulathoz lettek válogatva és nagyszerűen passzolnak a filmbe. Rengeteg popkulturális utalás van, amiken nagyon jóízűeket lehet nevetni, de igazából ez jellemző az egész filmre, hogy a poénok jókor és helyen vannak elsütve, hogy tényleg hatásosak legyenek.

A Love, Simon egy nagyon jól felépített film, minden kis részlet a helyén van benne, bár alapvetően a vígjáték dominál, de vannak benne drámai, megható és szomorú részek is. A casting is elég jól sikerült, mivel mindegyik színész remekel a ráosztott szerepben, de két színészt kiemelnék, akik emlékezetesebbek a többi szereplőnél: A Simon-t játszó Nick Robinson-t (Minden, minden, Az 5, hullám, Jurassic World) és a Martint megformáló Logan Miller-t (The Walking Dead, Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis idejére, A stanfordi börtönkísélet). Nick Robinson játéka nagyon letisztult és visszafogott, fiatal kora ellenére felnőtt színészeket megszégyenítő módon formálja meg Simon karakterét. Nem volt egyszerű dolga, mivel a szerep eléggé öszetett és egy homoszexuális karakter megformálása mindig nagy kihívásokkal jár, mivel könnyen elcsúszhat a dolog és akár nevetségessé is válhat. Szerencsére itt nem ez történt, hanem egy szerethető karaktert látunk, akivel képes a néző együttérezni és szurkolni neki, hogy megtalálja a boldogságot.
Kszi, Simon kritika
A másik ígéretes fiatal színész a Martint alakító Logan Miller, aki  “csak” mellékszereplőként van jelen, de játéka annyira fiatalos és üde, hogy a fősszereplőt is majdnem lejátssza a vászonról. Karaktere eleinte fura és kicsit unszimpatikus a néző számára, de ahogy a játékidő halad előre úgy változik a véleményünk is, és a film végére – természetesen Simon mellett – ő lesz az egyik legszerethetőbb szereplő. Mivel Martin karaktere eléggé bohókás és sokszor kiszámíthatatlan így a film legvicesebb jeleneteit is nagyrészt ő szállítja.

A Kszi, Simon egy napjainkban eléggé aktuális témát lovagol meg, amit kellő empátiával és humorral mutat be. Természetesen mivel elsősorban vígjátékról van szó így a film vége egy “kicsit” elrugaszkodik a valóságtól, de még a jóízlés határán belül marad és nam csap át totális nyáladzásba. Bátran ajánlom azoknak. akik a 80-90-es évek tinifilmjein nőttek fel és azoknak is akik nem, valamnint a mai fiataloknak, mivel ez a film ékes példája annak hogyan lehet értelmes és szórakoztató tinivígjátékot készíteni.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. június 21.

Hazai forgalmazó: Fotum Hungary

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: