A védelmező 2. kritika

Home » A védelmező 2. kritika

A védelmező 2. kritika

A védelmező 2. kritika
Pontosan tíz év telt el az Elrabolva bemutatása óta, melyre immáron filmtörténeti mérföldkőként tekinthetünk, hiszen ezzel egyfajta új szubzsáner teremtődött: már befutott, középkorú színészek egyszemélyes hadseregként tündökölhettek. Míg azonban a November Man vagy a Gunman nem sikerült maradandóra, addig a 2014-es A védelmező igen.


A film sikere több faktornak volt köszönhető: a történet meghittsége, stílusa és a főszereplő (Denzel Washington Robertje) igazságosztó hétköznapisága. Természetesen az elit katonai múlt továbbra sem hétköznapi, de az álcája tökéletesre sikeredett a teljesen átlagos munkájával, rögeszméivel és insomniájával együtt. Célja nem a világ megmentése volt, csak egy-egy ember életének jobbá tétele, ezzel pedig hősünkkel könnyen lehetett azonosulni.
A védelmező 2. kritika
A folytatás létrejötte a siker fényében abszolút indokolt (főleg, hogy a gyártó Sony rá is van szorulva a zászlóshajókra), de még dramaturgiailag sem tűnt erőltetettnek, hiszen a lezárás nyitott kapukat döngetett azzal, hogy Robert életének igazi célt adott. Ennek ellenére egy második rész tető alá hozása kifejezetten kockázatos, mivel a színvonal tekintetében az elvárások magasak, melynek nem csak a megugrása csoda, de lassan már a szinten tartása is az. Elég, ha csak felidézzük magunkban az Elrabolva további epizódjait…

Mindezek fényében A védelmező 2. nagy erénye, hogy alkotói ellen tudtak állni a kísértésnek és nem lett sem monumentálisabb, sem hangosabb vagy akciódúsabb. Sajnos olyannyira nem, hogy tempójában sikerült egy kicsit lassabbnak is lennie elődjénél, pedig már az is kifejezetten visszafogottnak számított az akciófilmek között. Nagyobb probléma viszont, hogy az első felvonást is dirigáló Antoine Fuqua ezúttal biztonsági játékot játszott és szinte semmit nem változtatott a narratíván. A történet ugyanis nagyjából ugyanaz, mint elődjének, csak ezúttal sokkal személyesebb az áldozat és a tettesek tekintetében. Eme motívum bármely más franchise-nál még érdekes is lehetne, csakhogy ismerve Robert szenvtelen brutalitását, nem igazán érezzük annak súlyát, hogy ezúttal egy szerette miatt ragad fegyvert.
A védelmező 2. kritika
Hiába van hősünknek új munkája és sok új mellékszereplő, ezúttal is akadnak random „helyreigazítások” és egy segítségre szoruló kisebbségi, akit Robert tud majd motiválni. Hiába dobnak be egy nyomozós szálat, egy kvázi rejtélyt, mert az teljesen érdektelen, hiszen a lényeg magán a „Védelmezőn” van, minden más már csak egy eszköz ahhoz, hogy láthassunk a precíz igazságszolgáltatását. Még a lezárás is szinte ugyanolyanra sikeredett!

Mindezek ellenére azért színvonalban A védelmező 2. nem úgy viszonyul A védelmezőhöz, mint mondjuk a Másnaposok 2 a Másnaposokhoz, ugyanakkor senki ne várjon egy Terminator 2. szintet. A stílus, a kivitelezés, az akciójelenetek elosztása és a finom, fanyar humora megmaradt a műnek, csak éppen meglehetősen bátortalan a lehetőségeihez képest. Egy laza nyári filmnek simán elmegy, mivel a kötelességét azért tisztességesen teljesíti, de azért sokan biztos többet vártak ennél. Harmadik részt azért már kösz, nem kérünk, ha csak nem lesz benne valami radikális variálás a sztorin, mert ez így csak önismétlés.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. augusztus 16.

Hazai forgalmazó: InterCom


A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: