Meg – Az őscápa kritika

Home » Meg – Az őscápa kritika

Meg – Az őscápa kritika

Meg - Az őscápa kritika
1975 óta mindenki másképp néz a cápákra. Ez természetesen Spielberg korszakalkotó filmjének köszönhető. Azóta sokan próbáltak a nyomába lépni, és vászonra izzadni egy újabb cápás thrillert. És nem, a Sharknado és testvérei nem számítanak ide, azok csupán celluloidhulladékok, és jobb sorsra érdemes színészkarrierek dicstelen mementói. És hogy mit várhatunk a Meg – Az őscápa c. filmtől, ha még Jason Statham-mel is súlyosbítják? Nos.

Jonas Taylor víz alatti mentésekkel foglakozó búvár, akinek egy nehéz döntés megpecsételi a karrierjét. Egy különc milliárdos (Rainn Wilson) azonban nem kevés pénz feltett egy tudományos vállalkozásba, a tenger fenekén. Sőt, még annál is lejjebb. Persze nemzetközi csapattal. Egy három generációs kínai kutató família, egy ausztrál, egy skandináv, japán, még afroamerikai is kerül a fedélzetre a kötelező amerikaiak mellé, és természetesen, amikor valami gallyra megy, na, kit hívnak? Hát az alkoholizmusba merült öreg mentőst. És természetesen találnak egy évmilliók óta kihalt óriáscápát, más néven Megalodon-t. Innen már sínen van a cselekmény, egy halál, egy bonyodalom, új terv és kezdődik elölről az egész.

Elvileg ez egy regényadaptáció, de nem nagyon venni észre. Az eredetiség vádja nem érheti a Meg c. filmet, minden egyes képsorát láttuk már valamikor. Jon Turtletaub rendező azonban képes ezekből a szedett-vedett elemekből egy fogyasztható filmet fabrikálni. Mindenki hozza magát. Statham kőkemény, Wilson idegesítő, Ruby Rose dögös, Bingbing Li megy előre, a többiek meg töltelékek. Vagy adott esetben cápaeledel. A látvány rendben van, de azért időnként megbicsaklik. Az díszletek monumentálisnak hatnak, de a CGI cápa néhol igen gyengus. A konfliktusok sablonosak, a forgatókönyv kiszámítható. Vagyis pontosan olyan, amilyenre számítunk. Mint a gyorséttermi kaja, nem túl jó minőségű, de ehető, néha finom, és kibírjuk vele hazáig. Van, aki imádja, van, aki soha nem enné meg, de van piaca.
Meg - Az őscápa kritika
Van azonban egy nagy hibája a filmnek, ami a producereknek köszönhető, ez pedig a korhatár. A PG-13-ba nem fér bele a véres, marcangolós cápatámadás, így ebből a szempontból nagyon light a felhozatal. Könyörgöm, ha már egy kegyetlen ragadozóról készítünk filmet, ne fukarkodjunk a vérrel! A tudományos halandzsa kötelező elem, e nem szabad fennakadni, és engedjük el a természetudományos ismereteinknek ellentmondó dolgokat, mert így van esélyünk egy kis bűnös szórakozásra.

A Meg – Az őscápa nem gourmet burger, inkább egy jobban sikerült speciális ajánlat valamelyik burgerlánctól. Van benne minden, ehető is, nem üli meg a gyomrot, elsőre talán érdekes, de három nap múlva már nem emlékszel az ízére.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. augusztus 9.

Hazai forgalmazó: InterCom

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: