A kém, aki dobott engem kritika

Home » A kém, aki dobott engem kritika

A kém, aki dobott engem kritika

By |2018-08-19T21:46:46+00:002018 augusztus 19th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

A kém, aki dobott engem kritika
A kémfilmeket alapvetően nem nehéz kiparodizálni, hiszen a műfaj gyengeségeit könnyű felnagyítani (megalomániás gonosz, vicces kütyük, balfék fogmegek stb.), mi több, még a zsánernek számító James Bond-széria is megengedett magának egy-egy könnyedebb hangvételű darabot (a Holdkelte űrlézer harca megvan?). A paródiákban többségében azonban a főszereplő maga is kém, csak éppen egy csetlő-botló figura, vagy hősünk ugyan profi, de kap maga mellé egy csetlő-botló figurát. Az viszont már jóval ritkább eset, amikor ebben a műfajban mindkét főszereplő teljesen inkompetens civil, akik természetesen csak véletlenül kerültek egy nemzetközi összeesküvés közepébe. Történetesen úgy, hogy az egyikük egy CIA-ügynökkel járt.



A kém, aki dobott engem ezzel az alapfelállással akár üdítő újdonság is lehetett volna, csak éppen a nyitó ötleten kívül túl sok újat nem tud nyújtani. A jó oldalon küzdő profi titkos ügynök így is felbukkan, ahogyan azok a random bérgyilkosok is, akik egy olyan kiterjedt és ismeretlen bűnszervezetnek dolgoznak, hogy arról még a filmben sem derül ki sok minden. Ennek megfelelően még egy karakteres főgonosz sincs, aki a Nagy Terv felvázolása közben cicát simogathatna. Szerencsére egy kifejezetten izgalmas női fogdmeg legalább akad, a tornászfetisiszta Nadedja (Ivanna SakhnoTűzgyűrű: Lázadás) képében.
A kém, aki dobott engem kritika
A hangsúly azonban egyértelműen Mila Kunis és Kate McKinnon karaktereiken, illetve a köztük levő szoros kapcsolaton van, minden más meghajlik akaratuk előtt, még a történet koherenciája is. Tény, hogy látom azt a fajta igyekezetet a készítőktől, hogy ezúttal valamelyest földhözragadtabb sztoriba ágyazzák a humorbombákat, vagyis nincsenek futurisztikus kütyük vagy abszurd megmenekülési helyzetek, de a történet már ott elveszti a minimális hitelességét is, amikor az amúgy bolti eladóként dolgozó lány simán tud pár óra alatt repülőjegyet venni Bécsbe. Vagy tényleg ennyire nagy lenne ott a jólét? Mert akkor már költözök is!

Ha pedig Európa, akkor mindenképp ki kell emelni, hogy igen, ez az a film, amit Budapesten forgattak és nagyon szépen átalakították Béccsé és Prágává meg még ki tudja hány várossá. Ironikus módon maga Budapest csak egy gyógyfürdőként jelenik meg, de olyan minimalista környezetben, hogy az akárhol játszódhatott volna. Persze mindez nekünk, magyaroknak csak afféle fun fact és a vásznon látható utcák beazonosítása is az lesz.

Sokkal lényegesebb az, hogy a cselekmény végig ezerrel pörög, nagyon ritkán áll le pár percre komolykodni, ezeket a pillanatokat leszámítva a humor folyamatosan jelen van. Csak sajnos a nagy része gyenge és sokat látott. A legjobbakat már ellőtték az előzetesekben, azaz egyszer sem fogja a néző a térdét csapkodni a nevetéstől, bár ez nyilván szocializáció kérdése is, aki szerint az Irigy Honaljmirigy még mindig vicces, az ezen szakadni fog. Azért az átlag magyar vígjátéknál jóval szórakoztatóbb, de a beharangozók egy sokkal-sokkal humorosabb filmet ígértek, így számomra a végeredmény meglehetősen csalódást keltő.
A kém, aki dobott engem kritika
A bajokat tetézi, hogy az amúgy nyílegyenes sztorit megpróbálták fordulatokkal izgalmasabbá tenni, de egyik erőltetettebb mint a másik, a legutolsó pedig egyenesen kínos és logikátlan. Pozitívum azonban, hogy gyilkolás terén nincs szerénykedés, a rosszak nem csak egy-egy puklit kapnak a fejükre, hanem mondjuk elcsapja őket egy busz vagy fondue-be fullasztják. Akció terén azonban meglátszik a rendezői tapasztalatlanság, mert kevés van belőlük és egy motoros autósüldözésen kívül semmi emlékezeteset nem sikerült összehozni. Mindez talán betudható a mű erőteljes feminimitásának, elvégre nem csak a főszereplők, az ellenfelük és a főnökük nő, de még a rendező és a forgatókönyvet író párosnak az egyik fele is az. Ugyanakkor tény, hogy csodát nehéz tenni, ha az egész koncepció azon áll, hogy Kunis és McKinnon mennyire vicces és majd ők úgyis biztos elviszik a hátukon a teljese játékidőt. Nos, ez nem egészen jött össze, annak ellenére sem, hogy tényleg próbálkoznak.

A végeredmény ugyan nem borzalmas, sőt egyszer talán érdemes is lehet megnézni, de a A kém, aki dobott engem sokkal több geget is elbírt volna, mert ez így sajnos félő, hogy ugyanolyan könnyen felejthető lesz, mint Kunis kisasszony minden második filmje. Amúgy meg, ha már Budapest+vígjáték+női titkos ügynök kombó, akkor inkább százszor is A kém…

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. augusztus 16.

Hazai forgalmazó: Freeman Film



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: