Könnyű leckék kritika

Home » Könnyű leckék kritika

Könnyű leckék kritika

Könnyű leckék kritika
Milliószor leírták már és még milliószor le fogják írni: a klímaváltozás, a háborúk, vagy „csak” a szegénység miatt, egy jobb élet reményében emberek tömege indul az eufemisztikus módon harmadik világnak nevezett országokból a gazdaságilag fejlett régiók felé. Útra kelt emberek masszáját láthatjuk különböző felvételeken. Kiemelni egy embert ebből a tömegből, és közel hozni a nézőhöz kiváló módszer az együttérzés kiváltásához. Kiváltképp akkor, ha dokumentumfilmről van szó, és főleg akkor, ha a főszereplő lány legnagyobb problémája igazából nem is kötődik szorosan a migráció jelenségéhez. Bizonyos feltételek mellett, akár mi is átélhetnénk. Könnyen lehet, hogy sokunk már át is élte.



Az utóbbi évek migrációról forgatott filmjei (Isten hozott Németországban, Üdvözöljük Norvégiában, Határtalan szerelem) inkább valamiféle szimpátia, együttérzés kialakítására törekedtek a menekültek felé. Be szeretnék mutatni, hogy milyen nehéz, az európai emberek számára szinte elképzelhetetlen tragédiák miatt érkeztek ide ezek az emberek. A migrációval összefüggő társadalmi kérdések (mit tud kezdeni Európa az ide érkező nagyszámú, idegen kultúrájú emberekkel) felvetése nagyjából kimaradt. Ezen felül a szereplők tragédiája kivétel nélkül az országukat sújtó speciális helyzethez, a háborúhoz köthető.

Zurbó Dorottya dokumentumfilmjének, a Könnyű leckék főhőse, a tizenöt évesen Szomáliából Magyarországra érkező Kafya teljesen más kontextusban kerül bemutatásra. Pár szóban elhangzik, hogy miért hagyta el hazáját, de igazából ez lényegtelen pontja az alkotásnak. A vezérfonalat a főhősnőben lejátszódó lelki folyamatok adják. Kafya muzulmán családban született, muzulmán szokások szerint élte az életét. Magyarországra érkezve először a fejkendőt vette le, majd fürdőruhára vetkőzve ment uszodába. Egyik sem volt könnyű számára, de túllépett ezen. Aztán jött a többi változás. Egymásba szerettek egy nem muszlim fiúval, végül pedig vallását is elhagyta. A kamaszlányban két párhuzamos történés zajlik. Egyrészt próbál alkalmazkodni az új helyzethez, minél inkább beilleszkedni a magyar társadalomba. Érvényesülni az iskolában, a munkában és az emberi kapcsolatokban. Ami nagyon nem könnyű. Hiszen egy idegen kultúrában felnövő embernek sokkal keményebb dió a történelem érettségi, mint annak, aki itt szocializálódott. Az úszástanulást is megnehezíti, ha valakinek erős gátlásokat kell leküzdeni ahhoz a látszólag egyszerű cselekedethez, hogy fürdőruhába bújjon. Kafya sikeresen veszi az akadályokat. Látszólag „csont nélkül”.

De közben gondolataiban minduntalan ott bujkál a hátra maradt anya, akinek fogalma sincs, pontosan mi van a lányával. A fiatal lány rengeteg mindent elhallgat, új élete sok-sok tekintetben vállalhatatlan az otthoniak számára. Ez az iszonyú erős belső feszültség adja a Könnyű leckék fő motívumát. A szeretett személy hiánya, az után való sóvárgás és a tudat, hogy jelenlegi személyiségünk elfogadhatatlan lenne ennek az embernek a szemében. A helyzet pedig nem kizárólag és nem feltétlenül a menekült-léthez köthető. Az őszintén megnyíló főszereplő és a rendezőnő érzékenységének köszönhetően a néző (ha még nem volt ilyen szituációban, akkor most) átérezheti a helyzet minden gyötrő nehézségét.

A filmet a tizenéves szomáliai lány „viszi a hátán”. Nagyon fontos az egyénisége, ha nem tudna pozitív érzéseket kelteni a nézőben, az megölné az egész filmet. Zurbó Dorottya ebből a nagyszerűen választotta ki riportalanyát. (Bár saját elmondása szerint egyedül az motiválta Kafya kiválasztásánál, hogy a Magyarországra kísérő nélkül érkező kiskorú menekültek között ő volt az egyetlen lány az illetékes gyermekotthonban.) A szomáliai tinédzser már azért sem alkalmas egy „klasszikus menekültfilm” főszerepére, mert személye meglehetősen atipikus. Már említettük, hogy kísérő nélkül érkezett, kiskorú és lány. (Ezen a ponton le kell írnom, hogy minden bizonnyal „megérne egy misét” megtudni, hogy Kafya milyen viszontagságok után érkezett hazánkba. Erre egyetlen utalás sem történik. A nézőben ott maradt a kíváncsiság, de közben megérti a rendezőt. Ez a szál csak elvonná a figyelmet a lényegről.) Valószínűleg „jobb családból” érkezett és tanultnak számít. Máskülönben nem tudta volna „felvenni a ritmust” a gimnáziumban és nem beszélne angolul.

A főhős legszembeötlőbb vonása az a csendes elszántság, amivel felveszi a harcot az „új hazában”. Szorgalmasan tanul, modellkarrierjét építi és esténként egy moziban takarít. Egyértelműen tenni akar azért, hogy helye és teljes élete legyen Magyarországon. Céltudatos (de soha nem törtető) lánynak tűnik, akikről jó sokan nem sejtik, hogy mennyit őrlődik legbelül. Magába forduló ember, akinek nehéz lehetett megnyílni. Mégis megtette. Mi, nézők pedig nagy köszönettel tartozunk ezért neki és a rendezőnőnek egyaránt.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. október 11. (Premier előtt már filmklubok vetítésein látható)

Hazai forgalmazó: ELF Pictures


A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: