Az elrabolt hercegnő kritika

Home » Az elrabolt hercegnő kritika

Az elrabolt hercegnő kritika

By |2018-08-21T22:00:12+00:002018 augusztus 21st|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , |0 Comments

Az elrabolt hercegnő kritika
Úgy tűnik, a hercegnőket minden (vagy legalábbis nagyon sok) nemzet meséiben elrabolja egy gonosz varázsló, sárkány, vagy valami hasonlóan rossz szándékú lény. Szerencsére mindig van egy hős, aki a hercegnő segítségére siet. PA XXI. században nem elvárható, hogy a fiú egymaga nézzen szembe ezer veszéllyel, a hősnőnek sem szabad passzívan csak hagyni magát. Oleh Malamuzh, Az elrabolt hercegnő címet viselő, komoly nemzetközi karriert befutó, ukrán animációs film rendezője sok szempontból tipikusat alkotott, de nagyszámú eredeti mozzanata is van művének. Az eredmény felnőttek számára egyértelműen szórakoztató, viszont a gyerekek egy részének talán sok lesz a „horror”.



A komoly animációs tapasztalattal rendelkező Oleh Malamuzh azt a célt tűzte ki maga elé, hogy valami világszínvonalút, globálisan is versenyképeset alkosson a számára jól ismert területen. Puskin ismert meséjéhez, a Ruszlán és Ludmillához nyúlt vissza. A most mozikba kerülő alkotásban az életről határozott elképzelésekkel bíró Mila hercegnő szembeszáll apja akaratával és megtagadja, hogy férjhez menjen bárkihez a keze (és az ezzel járó királyság) után epekedő hercegek közül. Igazi lázadó királykisasszonyhoz illően elszökik a palotából, így ismerkedik meg Ruszlánnal. Aki alacsony sorból származik, ám szíve nemes és persze azonnal egymásba szeretnek a hercegnővel. Ám jön Csernomor varázsló, aki a gonosz mágusok rendes szokása szerint királylányokat rabol el. A tündérmesék szabályai szerint Ruszlánra hárul a feladat, hogy kedvesét kimentse a végzetesnek ígérkező fogságból.

Az elrabolt hercegnőben keveredik a régi, a hagyományos a modernnel. Tömve van olyan elemekkel, ami nekünk, magyaroknak is ismerős lehet. Ilyen a másik világba elvezető mágikus kapu, a születésére nemes, de igazából gyáva és antipatikus szereplő szembeállítása az egyszerű származású hőssel, illetve a főhős csetlő-botló segítője, aki elsősorban humorforrásként van jelen a történetben. De az alkotók nem szándékoztak egyértelműen archaikus mesét készíteni. Az új idők szelének talán a legszembetűnőbb jele az, hogy Mila hercegnő igencsak tűzrőlpattant leányzó, aki maga is hozzájárul szabadulásához. De persze „kötelező jelleggel” befigyelnek XXI. századi elemek a történetbe, elsősorban a poén kedvéért, egyfajta geg-jelleggel.
Az elrabolt hercegnő kritika
A történet hagyományos elemei csak a javára válnak, ezeket a meséket mind szeretjük és ismerjük. Igényünk is van végigizgulni őket, még ha tisztában is vagyunk azzal, hogy a vége úgyis happy end lesz. A szerelmesek boldog egymásra találását is imádjuk nézni és végtelenül elérzékenyülünk. (Még ha a gyerekeket a moziba kísérő szülők nemzedéke már tudja, hogy a mesékben végződnek a nehézségek házassággal, az életben viszont ott kezdődnek.) Sok történés és mozzanat valóban friss, eredeti és a film humora is kiváló. Viszont az elején utaltam rá: kicsit sok az „ijesztgetős” rész. A gonosz szereplők álnok varázslatai és egyéb részek esetében a hatásosságot talán kicsit vissza kellett volna fogni, pont a megcélzott korosztály miatt. Ezek a részek bizonyos kor alatt egyértelműen a nyugalom megzavarására alkalmasak. A vetítés alatt voltak olyan gyerekek, akit ki kellett kísérni a teremből, annyira megijedtek. Akik bent maradtak, azok viszont szemmel láthatólag jót szórakoztak. A tanulság: mindenki döntse el – saját gyermeke tűrőképességének az ismeretében –, hogy megveszi-e a mozijegyet.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. augusztus 16.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: